Szúrós szarvak, tülkös tulkok és címeres ökrök

A patások fejét ékesítő képződmények közül most a valódi szarvakról írok. Ezek szaruból állnak, akárcsak a karom, a köröm, a pata vagy a szőr. Tülkös szarvnak is szokták nevezni őket, mert a belsejük üreges. A koponyához úgy csatlakoznak, hogy abból két csontos nyúlvány nyúlik ki oldalra, a csap, s ezen fejlődik ki a szarv (lásd a fotón!). Az aganccsal ellentétben a szarvat nem hullajtja el évente az állat, hanem az egész élete során megmarad. Gyakran mindkét nem visel szarvat (ami az agancs esetében kizárólag a rénszarvasnál fordul elő).

Vadon élő állaton hazánkban csak a muflonon láthatunk szarvat. Ez az állat sem őshonos nálunk, Korzikáról telepítették be vadászati céllal. A muflon a birkafélék rokona. A kosok szarva egész életük során nő, hátulról előrefelé csavarodva. A jerkék (vagyis nőstények) kb. 10%-ának is lehet szarva. A szarv tüzetes vizsgálatából megállapítható az életkor: az évek közti határt egy összesűrűsödött rétegekből álló rész képezi (lásd a fotón!). Tehát a szarv megléte nem biztos nemi bélyeg. A szőrzet színe azonban segít: a kosok hátán egy nyeregnek nevezett fehéres folt alakul ki.

Az európai bölény sem él már szabadon nálunk, de állatkertekben vagy a Budakeszi Vadasparkban láthatjuk. A középkorban még szokványos vadászzsákmánynak számított nálunk is. Mindkét nem busa fején rövid, erős szarvakat visel.

Háziállataink között már sokkal több tülkös szarvúval találkozhatunk. A szarvasmarhák mind ide tartoznak. Egyik ősük, a nálunk is élt és vadászott őstulok mára már kihalt. Koponyáit meg lehet találni a kőkori települések leletei között. A Hortobágyon most helyette az ősi tulajdonságokat hordozó Heck marhát tartják bemutatás céljából.

A magyar szürke marha igazán impozáns szarvat növeszt. Ennél a fajnál is minden egyednek van szarva, a teheneknek is. A bika erőteljesebb testalkatával, kormos színével, busa fejével üt el a tehenektől. A szarvak első ránézésre egyformának tűnnek, de egy kicsit is alaposabb megfigyelés után észre lehet venni, hogy milyen sokfélék! A legkönnyebben megnevezhető a lantszarvú. Még vagy egy tucatnyi szakkifejezéssel illetik a különféle alakokat. Az ökör, mint tudjuk, a herélt bika. Azért herélték ki, mert így elvesztette agresszivitását, de megőrizte nagy erejét, s így kiváló igavonóvá vált. Az ökrös szekér ismert fogalom. Az ökröknek hosszabb szarva nőtt, mint a bikáknak. A szép, egységes szarvú ökrökből álló fogatot megcsodálták az emberek. A legszebbnek a címeres ökröket találták, akiknek széles, vastag tövű, szimmetrikus szarva volt. Tehát eleinte a címeres ökör nem szitokszó volt!

A juhok is tülkös szarvat hordanak. Az egyik ősi magyar fajta, a rackajuh. Két színváltozata létezik, a fekete és a fehér. A magyar racka minden felnőtt egyedének egyenesen szétálló, csavart szarva van. Vele ellentétben az erdélyi racka szarva csigásan tekeredő.

Még egy jelentékeny szarvat szeretnék bemutatni: a magyar parlagi kecske ékességét. Igazán érdekes a kifelé hajló íve! Ennek a fajtának azonban léteznek szarvatlan változatai is.

Mire jó a tülök?

A tülök ősidők óta az ember használati tárgya. Valószínűleg legelső felhasználása az ivótülök volt, amire alakja kiválóan alkalmassá teszi. Főként pásztorok és vadászok használták.

Végét levágva, kifúrva, s bodzacsapot illesztve bele hangszer lett, ez a kürt.  Ennek hangjával hívta reggelente a kanász a kondába a disznókat. A kanász sok helyen karácsony estéjén, máshol szilveszter estéjén tülkölve és ostorát pattogtatva járta végig a falu utcáját, s ilyenkor a disznótartó gazdák megajándékozták. (Ma hány kanász van a szilveszteri tülkölők között a Körúton?) Az erdészek, vadászok számára gazdagon díszített kürtök készültek.

Mi minden készült még szaruból? Sótartók, fésűk,rühzsírtartók, fűszertartók,csatok, késnyelek, ékszerek, stb.

A díszítésre nagy gondot fordítottak. Egy-egy jókezű juhász messze földön híres volt készítményeiről. Díszítő eszközük a bicska hegye vagy az erre a célra készített kemény acélból /esernyővas/ reszelt ár volt. Az egyszerűbb díszeket /név, évszám/ a könnyebb megmunkálhatóság kedvéért a sámfára húzott, forró vízben meglágyított szarun végezték el, de a finomabb rajzú munkát hetekig, hónapokig tervezte, karcolta mestere. /Dorogi Márton: Adatok a szaru népi feldolgozásához/

Felhasznált irodalom

Amit a szaru megmunkálásáról tudni kell. http://szaru.atw.hu/tanulmany.html

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika