Kenutúra a Velencei-tavon (2012. május)

A biológia tagozatok idei utolsó közös kirándulásán a Velencei-tóra mentünk. Hogy igazán testközelből ismerhessük meg a tó nádasainak világát, kenukkal hatoltunk a mélyükre. A túrát Simon György vezette, aki biztosította a kenukat és minden felszerelést is. (Elérhetősége a cikk végén.)

Agárdon bemelegítésképpen egy ismerkedős játékot játszottunk, „Keress valakit, aki…” címmel. Egy táblázatot kell kitölteni különböző embereket találva a csoportban, pl. akire már szállt lepke, akinek van kutyája, aki fel tud sorolni 5 hazai hüllőt, stb. A bevezetés után megnéztük a szorgoskodó molnárfecskéket a kikötői házon.

A Touring Hotel kertjében várt ránk túravezetőnk, s a kenuk. Mindenki mentőmellényt vett a biztonság kedvéért, bár az átlag 1,5 méteres mélység nem túl veszélyes. A víz azonban nem csábított fürdőzésre, mert nagyon hideg volt. Az időjárásra nem lehetett panaszunk: napfény és feszített víztükör várt ránk.

Hamar eldőlt, kik vállalkoznak a kormányosi szerepre, s lassan megteltek a kenuk. A kezdeti bizonytalankodás, s némi félsz után mindenki felbátorodott, s minden hajó legénysége kialakította a maga stílusát. Egyesek stílusa meglehetősen sajátos volt (például gondosan kerülték az egyenes vonalban való haladást), de végül mindenki követte a vezércsónakot, ahol Gyuri lévén a kormányos, nem akadt gond a navigálással.

Bevettük magunkat a Velencei-tó nádasai közé. A tófejlődésnek azt az állapotát, amikor már a belsejében is megjelenik a nádas, fertőnek nevezzük. Ez tulajdonképpen a feltöltődésnek, vagyis a tó haldoklásának egy stádiuma. A Velencei-tó mai állapotát több mesterséges beavatkozással tartják fenn. Részint kotorják a medrét, részint szabályozzák a vízszintet (ami természetes módon állandóan változna), vágják a nádat.

A nádasok egy része rögzült medernádas, de előfordulnak úszólápok is. Ez utóbbiak is szigetnek látszanak, de nem érnek le a fenékig, s a szél el is mozdíthatja őket a helyükről. Alattuk élik rejtőzködő életüket a tó legnagyobb harcsái. Fogtak már 90 kilónál is nehezebb példányt! A harcsának ki sem kell jönnie az úszóláp alól, hiszen szívesen keresnek ott menedéket a táplálékául szolgáló kisebb halak is, pl. kárászok, a pontyok. Összesen 21 halfajt találni a tóban, sok őshonosat, s régebbi telepítésekből néhány tájidegent is (amur, pettyes busa).

A tó 420 hektárnyi része fokozottan védett madárrezervátum. Az itt élő sokféle madár közül mi láttunk fekete tollú, fehér csőrű szárcsákat, gyakran a víz alá bukó búbos vöcsköket, szundikáló tőkés récét. A fejünk felett több vörös gém repült át, a gémekre jellemző behúzott nyakkal. A kanalas gémek ezzel szemben nyújtott nyakkal repülnek, ami nem is csoda, hiszen nem tartoznak a gémek közé, az íbiszek rokonai.

Gyuritól sok érdekességet is hallottunk a madarakról. Megtudtuk, hogy a búbos vöcskök fiókáiknak kitépett pihetollakat adnak, ami kibéleli a kicsik gyomrát, így nem tesz bennük kárt a halszálka. Az egyre terjedő üstökös récék úgy biztosítják két fészekaljuk felnevelését, hogy az elsőt tőkés récék fészkébe csempészik, s gyakran látni a szürke kis „kakukkfiókákat” a récecsibék között. A 2. fészekaljat aztán maguk költik ki és nevelik fel.

A nádas felett egy hím barna rétihéja imbolygott. Ilyenkor ő vadászik, de feltűnő színe miatt nem száll a nádasban lévő fészekre, hanem rikoltással jelzi, hogy ennivalót hozott. Ekkor a tojó felszáll, és a levegőben veszi át a zsákmányt. Ő kevésbé látszik a fészken, hiszen rejtő színe van.

A lápokon a növényzet is érdekes és értékes. A hagymaburok nevű, fokozottan védett orchideának itt él a legnagyobb hazai állománya. A tőzegpáfrányból is hatalmas populáció található a területen.

A hínárnövényeket úszó és rögzült hínárokra oszthatjuk. A rencék (lápi és közönséges rence) úszóhínárok, melyeknek sallangos, víz alatti levelein kis hólyagok láthatók. Ezek tulajdonképpen csapdák, melyekbe apró rákokat ejt fogságba, s emészt meg a növény.

A tó vize is tartogat meglepetéseket. Sok benne az oldott só, s ezért a Velencei-tó szikes tó. Az egyes területein még a víz színe is különböző. A keleti medencében a legszikesebb, itt zöld a színe a zöldalgák miatt. Ahol a kotrás során elérték az agyagos pannon üledéket, ott szürkés, zavaros a víz. A nyugati oldalon, a zártabb nádöblökben barna, sőt fekete a színe a humuszsavak miatt. Ezt mi is láttuk.

A sok kisebb-nagyobb zegzugos csatornán való átkelés mindenkinek tetszett. Remélem, hogy az evezés mellett a tó szépségének megcsodálására is jutott idő. Szinte észrevétlenül elrepült az a három óra, amit a vízen töltöttünk.

Minden „vén tengeri medve” épségben megérkezett a kikötőbe.

A parton a vizek és a nádasok élővilágával kapcsolatos vetélkedőt szerveztünk. Képeslapokat, matricákat lehetett nyerni.

A program zárásaként a Touring Hotel tűzrakóhelyén szalonnát (valamint kolbászt, virslit, almát, hagymát, kenyeret, pillecukrot) sütöttünk. Senki sem maradt éhen!

Simon György vezette Velencei-tavi túrák: www.velenceitohajozas.hu

                                                           www.expediciovelenceito.hu

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika