Denevérmentés az iskolában

Az érettségi napjaiban nem szeretjük, ha különleges események történnek, de ez a mostani tényleg kivételes volt. Marika néni, a portásunk telefonált, hogy: „Majdnem ráléptem egy denevérre! Lejön? Megnézi?”. Természetesen mentem.

Az aula kövezetén egy pormacskának látszó, apró denevérkölyök feküdt. Úgy tűnt, alig van benne élet. Felvettem a tenyerembe, de szinte elveszett benne, olyan kicsi volt. Hiába láthatjuk gyakran repkedni a felnőtteket a suli fölött, arra semmi esély, hogy visszajuttassuk a mamájára. Valószínűleg a hajnalban kinyitott ablakon repülhetett be a nőstény, magán szállítva a kölykét. Talán megrémült az idegen helyen, és leejtette vagy ledobta a kicsit.

Felvittem az irodába a kis jószágot, s betettem egy dobozba. De ott nem tudott mibe kapaszkodni, ezért egy plüss elefántot adtam neki, amire fel is mászott. Ekkor már elég aktívan mozgott, s nem látszott sérültnek. Már puha szőr borította a kis testét, de még nem nyílt ki a szeme. Ő lesz a világ első denevére, aminek egy elefánt volt a pótmamája!

Leszaladtam a biológia szertárba egy szemcseppentőért, s ennek segítségével megkínáltan vízzel. A kis denevér lelkesen ivott, ez is bíztató az életben maradását tekintve. A plüss elefánt szőrére csepegett vizet is nyalogatta.

Megnéztem a neten, hogy mit kellene enni adni neki, de látszott, hogy csak szakértő kezekben maradhat életben. Felhívtam az Állatkertet, hogy viszek egy denevért. Dél körül Mezei tanár úr segítségével kocsival érkeztünk a nagy hőségben az Állatkertbe. Az Élet és halál házában foglalkoznak a szakemberek állatmentéssel, tehát oda vittem. Kedvesen fogadták, s megállapították, hogy törpe denevér. Már egy másikat is nevelgetnek, de az még fiatalabb, szőre sincs. Higított kecsketejet fog kapni, s remélik, hogy életben marad.

Növekedj fel szépen, kis denevér! Egy egész tantestület jókívánsága kísér!

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek egy kattintással! Köszi! Erika