Fénylő baktériumok és barlangi medvék között a Krizna-barlangban

Fiaimmal jártam Szlovéniában. A Karszt-hegységet már csak azért is felkerestük, mert innen ered a „karsztforma” szó. Ez a mészkő változatos formáinak összefoglaló neve.

Nagy mészkőhegységben mindig számíthatunk barlangok, gyakran cseppkőbarlangok létére. Szlovéniában is számos barlang látogatható a nagyközönség számára, s még több, amit csak barlangászok kereshetnek fel. A leghíresebb turistalátványosság a Postojnai-cseppkőbarlang. Mi az ennyire felkapott, nagyüzemként működő, „kötelező” látnivalókat inkább elkerüljük. Helyette választottuk a fő turistaútvonaltól kicsit arrébb eső, de az idegenforgalmi térképen is feltüntetett Krizna-barlangot (Krizna-jama). Szerencsére Szlovéniában kicsik a távolságok, kocsival bárhova könnyű eljutni.

Nagy nyári hőség, 30 fok feletti hőmérséklet volt a környéken, de ahogy a bekötő úton közeledtünk a barlanghoz, minden lépéssel egyre hűvösebb lett. A fogadó épületnél már erősen érezni lehetett a „barlang leheletét”. Bent állandóan 8 fok van, ami hűvösebb a szokásos 11-12 foknál, ami többi barlangra jellemző.

Mi a rövid túrára érkeztünk, ami minden órában indul. A kúszós-mászós hosszú túrára előre be kell jelentkezni. Mi is kaptunk gumicsizmát és saját lámpát, mert itt nincs kiépített világítás. (A fiúknak egyre jobban tetszett a dolog!) Felvettük a pulóvereinket, s a hosszú nadrágunkat. Rajtunk kívül csak egy fiatal pár érkezett, így öten indultunk a túrára a vezetőnkkel, aki végig nagyon kedves és közvetlen volt. Angolul magyarázott a látnivalókról és minden kérdésre szívesen válaszolt. Mi sokkal jobban kedveljük az ilyen közvetlen kapcsolatot, mint a hatalmas csoport élén álló, személytelen vezetést.

A Krizna-barlang fő nevezetessége a hét barlangi tó. A rövid túra csak az elsőig halad. De addig is meglepően sok volt a látnivaló. A falakat gazdagon díszítették a cseppkövek. Sok ország örülne, ha lenne egy ilyen barlangja!

Az egyik érdekessége a Krizna-jamanak, hogy sok barlangi medve maradványt találtak benne. Tudtam, hogy a barlangi medve a jégkorszakban élt, s nagyobb volt a mai barna medvénél. De azt eddig még nem fogtam fel, hogy ENNYIVEL nagyobb volt! A két koponyát egymás mellett látva, már el sem tudom képzelni, hogy hogy volt képes az akkori ember legyőzni ezt a hatalmas állatot! Ugyanis a barlangokra az embernek is szüksége volt a zord telek idején, s ezért versenytársa lett a barlangi medvének. (A békés társbérlet bizonyára nem jött szóba.) Nagyon tetszett nekem, hogy a lelőhelyen láthatom a csontokat, fogakat, koponyát és nem egy jellegtelen múzeumi tárlóban. Barlangi rajzokat ugyan nem hagyott ránk az egykori ember, de a mai ember graffitijai látszanak  a falakon, méghozzá az 1800-as évekből. Az is elég régen volt.

Az egyik cseppkőpárkányon egy pele fotóját mutatta a vezetőnk. Azért pont itt, mert eddig szoktak télre bejönni ezek a helyes kis állatok. A barlangban szokták aludni téli álmukat, akárcsak a denevérek. A pelék nyomait a fa korlátokon is látni lehet, ugyanis megrágcsálják azokat. Nyár lévén a pelék most kint élik világukat, nem a barlangban, s mi is találkoztunk eggyel, amint éppen kukázott egy autóparkoló szemetesében.

A másik meglepetés ebben a barlangban a fénykibocsátó baktériumok jelenléte volt. Egyes helyeken ezüstösen csillogtak tőlük a sziklafalak! Én most láttam ilyet először. A baktériumok között főként a tengeriek körében fordul elő a fénykibocsátás, az ún. biolumineszcencia. Több megfigyelés és kísérlet utal arra, hogy a fény odacsalja azokat az állatokat, amik megeszik az ilyen baktériumokat, s ettől részben maguk is fénylenek. A baktériumok nem emésztődnek meg, hanem a továbbiakban együtt élnek a gazdáikkal (akikben kellemes élőhelyre találnak). Egyes baktériumok csak az elterjesztésükre használják fel az őket megevő állatokat, mert távolabb sértetlenül kiürülnek a széklettel. De egyelőre nem tudjuk, hogy a szabadon élő baktériumoknak milyen előnye származik abból, ha fénylenek. A jelenséghez ugyanis energia kell (lehet fény vagy kémiai energia), amivel az ún. luciferin anyagaikat gerjesztik, s azok, amikor visszakerülnek az alapállapotba, a felvett energiát fény formájában kisugározzák. Az azonban kétségtelen, hogy varázslatos látvány a fénylő barlangfal!

A barlangi patak most békésen csörgedezett a lábainknál, de a vezetőnk időnként felmutatott a fejünk fölé, hogy megmutassa, meddig ért a víz két éve, amikor sok volt a csapadék. Ilyenkor nehéz elképzelni a megvadultan őrjöngő vizet, amint kivájja a járatokat és kitölti az egész barlangot! A patak alján fodros „iszapréteg” feküdt, amire vezetőnk direkt azért állt rá, hogy lássuk, ez bizony szilárd mészkő és nem puha iszap.

Elértünk az első barlangi tóhoz. Egy gumicsónak várt ránk. Beszálltunk. A vezetőnk megkért, hogy oltsuk le a lámpáinkat. Egy pillanatra teljes lett a sötétség (borzongató élmény!), majd a tóban alulról felgyulladtak a fények. Csodaszép látvány a zöldesen fénylő víz, amin halkan siklik a csónak! (Mivel nincs kiépített világítás, ez igazán nagy meglepetés volt.)

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg a Krizna-jamát, ha egy kicsit vágyik a felfedezés élményére, a csendesebb, kevésbé kiépített barlang sajátos hangulatára.

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek egy kattintással. Köszi! Erika