Hócsigák: különös hóformák

Egyik idei téli kirándulásomon Csillebércről indultam, a célom Budakeszi volt. Útba ejtettem Makkosmária szép templomát (ahol véletlenül még orgonajátékot is hallhattam).

Az út elején az erdőben senkivel sem találkoztam, teljes volt a csönd és a hóborította erdő fenséges nyugalma. Budakeszi felé közeledve aztán egyre több vidám, szánkózó család jött szembe. Ezen a szakaszon, az ösvény melletti rézsűn láttam meg a hócsigákat.

A kis lejtő alján 5 ilyen érdekes képződmény állt, illetve némelyik megakadt a kiálló ágakban. Úgy gondolom, hogy a fák ágairól leeső hópamacsok indíthatták el a gurulást, s tekerhették fel a hóleplet. Olyanok voltak, mintha a szőnyeget tekerte volna fel valaki. Látszott, hogy honnan hiányzik az a „szelet”, ami feltekeredett. Ha hóembert építünk, s gurítjuk a golyót, sosem ezzel a módszerrel tapadnak hozzá az újabb rétegek. Megpróbáltam mesterségesen kiváltani a jelenséget a lejtő tetejére lazán feldobott hógolyóval, de az azonnal besüppedt a hóba, és esze ágában sem volt legurulni. Feltételezem, hogy a hónak egy bizonyos fizikai állapotához (víztartalmához) köthető a jelenség. Lehet, hogy a külső hőmérséklet is számít. Mindenesetre nem túl gyakori az ilyen látvány!

Egy filmen már láttam hasonlót, de az tengerparti síkságon keletkezett, erős szél hatására. Azok a hócsigák méteres átmérőjűek voltak, ezek a most látottak max. 30 cm-esek. De nem a méret a számít! Nekem így is nagyon tetszettek!

Ha tetszenek a hócsigák, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika