Tauplitzalm: látványos mészkőfennsík Ausztriában

Nagyon szép vidéken jártam Ausztriában, az Északi-Mészkő-Alpokban. Az egykori tengerfenéken összegyűlt vastag mészkőrétegek a földtörténeti középidő óta felgyűrődtek, s létrehozták a Keleti-Alpok gyönyörű vonulatait. A látványos mészkőszirtek között fekszik Tauplitzalm, ez az 1600 méter magasan található fennsík. Ide csak egyetlen autóút vezet fel, ami gondosan rendben tartott, kiváló panorámát biztosít, de emiatt fizetős szakasz. A faluból libegővel is fel lehet jönni, de ez csak a nyári főszezonban és a téli síszezonban üzemel.

Én ősszel jártam itt, s kirándulásra a hat tavat érintő, kiválóan kitáblázott turistautat választottam. Mivel átlagosan óránként egyszer eleredt az eső, nem vállaltam a vizesen csúszós, a környező hegycsúcsokra vezető útvonalakat. Ausztriában nem színekkel különítik el az ösvényeket, hanem minden irányt ugyanolyan piros-fehér-piros felfestés jelez, de minden elágazásnál kiváló táblák mutatják a továbbhaladási lehetőségeket. Itt nem szokás ezeket megrongálni. Sokan kirándulnak, akár kisgyerekekkel is. Az osztrák nyugdíjas csoportok tempójuk alapján pedig csak úgy különböztethetők meg a zergéktől, hogy a zergék kezében nincs turistabot.

Amikor szeptember közepén megérkeztünk a fennsíkra, nagy meglepetésünkre hó borította a tájat. Ez azért itt sem szokványos! Szerencsére két nap alatt elolvadt, s előbukkantak a hidegben is kitartó virágok: tárnicsok, szártalan bábakalácsok, sisakvirágok (lásd az alpesi virágokról szóló cikkemben). Amire azonban nem számítottam: a kétéltűek és a hüllők is ébren voltak még. Találkoztam egy siklóval és két apró, idei békával is. Nagyon örültem nekik!

A fennsík és környéke földrajzi látnivalók tömegével szolgál. A mészkőfennsíkokon általában nincsenek felszíni vízfolyások és tavak. A lehulló csapadék hamar eltűnik a kőzet repedéseiben, a víznyelőkön keresztül. A talajból CO₂-ot felvett víz savas kémhatású (szénsavas), s így oldja a mészkövet. Ezért a felszíni víznyelők szélesednek, gyakran tál alakú dolinává alakulnak át. A mélybe szivárgott víz aztán barlangokat alakít ki, s barlangi patakként folytatja az útját. Egészen addig, amíg valahol a hegyoldalban ismét felszínre nem bukkan mint karsztforrás. A karszt a mészkőformák összefoglaló neve (névadója a szlovéniai Karszt-hegység).

A Tauplitz-fennsíkon azonban a dolinák egy részét eltömte a talajból beléjük mosódott agyag. Mintha egy dugóval lezártuk volna őket. Ezért bennük össze tud gyűlni az esővíz, s dolinatavak láncolatát csodálhatjuk meg. A Hotel Berghofban lévő szobám ablaka éppen egy ilyen dolinatóra, a Großsee-re nézett. Vize annyira tiszta, hogy a szállodák innen kapják az ivóvizet, amit csak a biztonság kedvéért tisztítanak UV-besugárzással, s ellenőriznek félévente. Egyébként a turistaforgalom növekedése sem fogja beszennyezni, mert nagy költséggel kiépítették a csatornahálózatot, s a szennyvizet elvezetik a fennsíkról.

A fennsík szélein fehér mészkőtömbök emelkednek. Egyik szebb, mint a másik! Részben egyszerű ösvényeken, részben hegymászó útvonalakon közelíthetők meg. Egy meredek, sőt áthajló falakkal bíró  sziklán, a Sturzon gyakorolt Heinrich Harrer (1912-2006), aki aztán a Himalájában hódított meg csúcsokat. Az ő életének egy részéről szól a „Hét év Tibetben” c. film.

Aki megéhezett, megszomjazott vagy csak egy kis pihenésre vágyik, betérhet a hütték (hegyi fogadók) egyikébe. Én is ezt tettem, s lelkiismeret furdalás ide vagy oda, egy tejeskávéval és habos almás pitével szereztem vissza a kiránduláson elfogyasztott kalóriákat.

Én élveztem, hogy mind a hegyeket, mind az élővilágot megcsodálhatom. De azért a síelés szerelmeseinek üzenem: itt pályaszállások vannak, s minden nehézségi fokú sípályából található több is a területen. A Hotel Berghof üzemeltetője, Tömösvári László és a személyzet nagy része magyar, tehát nyelvi problémák sincsenek. Köszönet a vendégszeretetükért!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

Az utazást az Európai Kalandozoo szervezte.