Leopárd, párduc vagy jaguár? Miért olyan gyors a gepárd? Csak Afrikában élnek oroszlánok? (Nagymacskák az Állatkertekben)

Minden kisgyerek látni szeretné az állatkertben az oroszlánt vagy a tigrist. Különösen, ha éppen kicsinyei is vannak. Mégis gyakran csalódást okoznak, hiszen „unalmasak”, napközben általában heverésznek vagy alszanak. Ne arra bíztassuk a gyereket, hogy kopogjon az üvegen vagy kiabáljon, hátha felébred az állat. Inkább meséljünk valami érdekeset a macskákról, ezekről lenyűgöző, kecses állatokról. Tereljük a figyelmét a pihenő állaton is látható részletek felé. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani.

Milyen érdekességek jellemzik a macskafélék testét?

• Különlegesek a karmaik, ún. visszahúzható karmok. Ez a kifejezés elég megtévesztő, mert nem maga a karom mozog, hanem az utolsó ujjperc hajlítható hátra (felfelé), amin a karom is található.  Ezért a legtöbb macskafélének járás közben nem érik a talajt a karmaik, így nem is kopnak. Akkor mereszti ki a macska a karmait, amikor fog vagy kapaszkodik vele. Ez jól jön a fára mászáskor. Még a nagytestű felnőtt oroszlánok is ügyesen másznak fára. A gepárd karma csak félig húzható vissza, de nem is mászik fára, viszont úgy fut vele, mintha dizájnos talpú futócipője lenne. Méretében a tigris karma a legnagyobb a macskák között.
• Macskanyelv. Ez nemcsak egy magyar csokifajta, hanem a macskafélék fontos szerve is. Mire szolgál? Részint ízeket érzékelnek vele, akárcsak mi. Másrészt azonban a szőrzet tisztántartására használják. Mindenki látott már házimacskát, amint a szőrét nyalogatja. Ha a kezünket is megnyalta már macska, akkor azt biztosan nem élveztük, hiszen nagyon érdes a nyelve. Ugyanis kis horgok vannak rajta, ún. papillák. Ezekkel fésülik a szőrüket, de ugyanezek segítenek a kis húsdarabokat leszedni a csontokról. Egymás nyalogatása pedig a társas érintkezés része, kedveskedés, mint a képen látható kisoroszlán esetében. A nyelv segít az ivásban is, mert a macskafélék lefetyelnek. Az anya az újszülöttet szinte életre masszírozza a nyalogatásával. A leopárdok kicsinyei csak akkor ürítenek székletet, ha az anyjuk nyalogatja a végbélnyílás környékét. Szóval igazán univerzális szerv ez!
• A macskafélék fogazata igazi ragadozó fogazat. Elől középen apró metszőfogakat találunk, amik mellett egy-egy (összesen négy) nagy szemfog látható. Igazi, félelmetes fegyverek! Rágni a zápfogaikkal szoktak, amiknek a felülete tarajos, vagyis úgy végződnek, mint egy csipkés hegygerinc.
• Szaglás. A szokásos szaglásmódjuk az orrüregben lévő szaglóhám segítségével történik. A nagy felületet az orrkagylók biztosítják. Ez a fajta szaglás segít a zsákmány észlelésében. De a macskáknak (és néhány más állatnak) van egy másik szaglásmódja is. Az orrüregükhöz csatlakozó tokban található az ún. Jacobson-szervük (kiejtés: jakobzon). Ezzel elsősorban egymás szagát érzékelik a fajtársak. Segít, hogy a párok egymásra találjanak a kibocsátott szagjelzéseik (feromonjaik) segítségével, illetve fontos információkat osszanak meg egymással: „Gyere drágám, vonuljunk félre, alapítsunk családot!” Ha egy nagymacska felhúzza az orrát, és olyan arcot vág, mintha tüsszentenie kellene, akkor éppen szagol. (Lásd a képen!)
• Amit leginkább csodálunk a macskákban és gyakran szívesen alkalmaznánk magunk is, ha lehetne: a dorombolás. A kellemes érzések, az ellazult állapot egyértelmű kifejezése. Minden macska tud dorombolni? Hát nem! A házi macskán kívül dorombol a vadmacska, a puma, a szervál és a gepárd. Egyes fajok bömbölni tudnak, mint az oroszlán, a leopárd és a jaguár. Van azonban teljesen csendes macskaféle is, ilyen a hópárduc. Hogy lehet, hogy a dorombolás szinte folyamatos hang? Úgy, hogy a kilégzés és a belégzés is megrezegteti a hangszalagokat. A pontos mechanizmusa azonban még mindig nem ismert. A régi időkben a rokka kerekének egyenletes surrogásához való hasonlóság miatt a doromboló macskára azt mondták, hogy "fon".

Hogyan tudjuk megkülönböztetni egymástól a nagymacskákat?

Érdemes alaposan megfigyelni az állatkertben a nagymacskákat. Ha nem csak nézünk, hanem látunk is, sok jellegzetességüket felfedezhetjük. Kezdjük a személyes kedvencemmel!

Gepárd

Köztudottan a leggyorsabb szárazföldi emlős. A gyorsaságot szolgálja az egész testfelépítése. A lábai hosszúak, a feje kicsi, az orrlyukai nagyok, hogy jól kapjon levegőt. A mellkasa domború, mert kell a nagy tüdő a hatékony légzéshez. Az állat karcsú, mert egy sprinter nem lehet elhízott. A farka hosszú, ezzel egyensúlyoz, amikor futás közben gyors irányváltásra kényszerül. A gerince nagyon rugalmas, hajlékony, ami lehetővé teszi, hogy rugóként kifeszüljön a teste, miközben a hatalmas tempó ellenére egy szintben marad a feje. A fej stabil helyzete miatt a vágta alatt végig jól látja a zsákmányt és követni tudja a mozgását. A gepárd feje is könnyen megkülönböztethető a többi macskáétól, mert a szemeitől két könnyvonal fut lefelé az arcán. A mintázata pöttyös, a pöttyök nem rendeződnek rozettákba (virágszerű alakzatokba). A gepárdok kiskoruktól ember által nevelve könnyen megszelídülnek, teljesen kezessé válnak. Gazdag uralkodók már a régi történelmi korokban is tartottak gepárdokat. Én azóta érzem szinte barátomnak őket, mióta olvastam Joy Adamson: A pettyes szfinx c. könyvét. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nagymacskákat! De mi ne akarjuk fogságban tartani ezeket az afrikai szavannákhoz szokott állatokat! Még az állatkerteknek sem könnyű megfelelő mozgási lehetőséget biztosítani a számukra.

Leopárd vagy párduc?

Mindkét név használható ugyanarra az állatra. A leopárd tudományos neve Panthera pardus. Úgy tudod megjegyezni, hogy ez ugyanaz az állat, hogy ki tudod mondani egyben a két nevet: leopárduc.  Ellentétben a gepárddal, a párducoknak rozettákba rendeződnek a foltjai. De a rozetták közepén sosincs pötty. Még a fekete színváltozat, a fekete párduc is foltos, de ez csak bizonyos fényben látszik. A fekete változat ugyanaz a faj, még egy alomnyi kölyök között is lehet, hogy az egyik fekete, a másik foltos. A párducoknak több alfaja van, amelyek különböző helyeken élnek Afrikában és Ázsiában. A fényképen látható amuri leopárd a legnagyobb testű alfaj.

Jaguár

Hasonló a párduchoz, de a jaguár Dél-Amerikában élő ragadozó, így a természetben nem lehet összekeverni őket. Nekünk azonban csak az állatkertben van módunk megfigyelni a nagymacskákat. Ekkor is jól megkülönböztethetők, mert a jaguár foltjai rozettákba rendeződnek, s a rozetták egy részének a közepén is vannak foltok. Figyeljük meg jól a fotón! A jaguároknak is van fekete színváltozata. Láthatunk ilyet a Győri Állatkertben. A jaguárok nagyon szeretik a vizet, kiváló úszók. Állatkertben vagy lustának, vagy játékosnak tűnnek, de egyáltalán nem szobacicák! A legveszélyesebb állatkerti állatnak tartják őket, több esetben ölték már meg gondozójukat.

Oroszlán

Azt mindenki tudja, hogy az oroszlánok Afrikában élnek. Ez majdnem igaz is, hiszen a legtöbbjük afrikai, de él még egy kevés ázsiai oroszlán szabadon Indiában. Veszélyeztetettek, ezért olyan fontos dolog, hogy a Fővárosi Állatkertben láthatóak, sőt kiválóan szaporodnak is. 2013-ban összesen 7 ázsiai oroszlánkölyök született Budapesten! Az ókorban még Dél-Európában is éltek oroszlánok, sőt ősi csontok formájában az Alföldről is előkerültek maradványaik. Az oroszlánoknál jól megkülönböztethető a hím a nősténytől, ezt hívjuk ivari kétalakúságnak (ivari dimorfizmusnak). A hímek nagyobbak és van sörényük. A sörény mérete és színe az egyes oroszlán népességekben nagyon különböző.

Hópárduc

Külön faj, nem a párduc egy változata. Ez a legmagasabban élő macskaféle, a Himalájában akár 6000 méterig is előfordul, de mindenütt ritka ragadozó. Nagyon nehéz felmérni a számukat, mert tökéletesen beleolvadnak a sziklás környezetbe. Halvány bundáján gyűrű alakú foltok láthatók. Csodaszép szőréért vadászták.

Ködfoltos párduc

Ez a faj is nagymacskának számít, bár sokkal kisebb az előzőeknél. Azért szeretném bemutatni, mert engem lenyűgöz a szépsége. Foltjai nagyok, sötét szélűek és felhőkre emlékeztetnek. Az egész macska kecses, elegáns. Egyetlen kissé nevetséges testrésze van: a farka. Egy macskától általában hosszú, mozgékony farkat várunk el. Hát ennek rövid és vaskos farka van. Valahogy nem illik hozzá, de én megbocsájtom ezt a kis szépséghibát, mert ha ez sem lenne, mindenki ködfoltos párduc szeretne lenni! A ködfoltos Dél-Ázsiában él, ahol a fákon mászva majmokat fog, ami igazán nagy ügyességet feltételez. Sajnos egyre kevesebb az élőhelye, s ezért veszélyeztetett faj.

Annyi érdekesség és annyi faj lenne még, de belátom, hogy már így is visszaéltem az olvasók türelmével. Még sok érdekes állatkerti „macskatúrát” kívánok mindenkinek!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

A képek a következő állatkertekben készültek: Fővárosi, Nyíregyházi, Győri, Drezdai, Krakkói, Ostravai, Olomouci Állatkert