Érdemes megnézni a felújított kilátót a Csóványoson! (Kirándulás a Börzsönyben)

Idén októberben a szülinapom alkalmából megleptem magam egy kétnapos….. Nem! Nem wellness-fittness-baronesz kényeztetéssel, egy Fiastyúk mennyiségű csillagos szállodában! Helyette egy börzsönyi kirándulással, éjjeli szállással a Nagy-Hideg-hegyi Turistaházban.

A reggel még ködös-hűvösnek indult, de felfelé kapaszkodva Királyrétről, egyre többször láttam a kék ég egy-egy foltját, majd teljesen kiderült az idő. Levettem a kabátom, amit aztán két napig cipeltem magammal, de sebaj!

Magas-Taxon verőfényes napsütésben élvezhettem az őszi kikericsek látványát és a szabadban elköltött szendvics-ebédet. A desszertet már menet közben elfogyasztottam: szedret legeltem a bokrokról, amik nagy tömegben nőnek a felfelé vezető ösvény mellett. Egy helyes kis csigát is fotóztam a szedren.

Némi lihegés árán (mert az utolsó szakasz meredek) felértem Nagy-Hideg-hegyre. Elég sok kiránduló volt fönt, köztük fiatalok, családok, idősebb túrázók vegyesen. Örültem a látványnak, hogy ennyi embert kicsalogatott az utolsó verőfényes őszi hétvége.

Sikeresen bejelentkeztem a turistaházban, ahol annak ellenére sem tudtak rólam, hogy előzőleg e-mailben foglaltam szállást, amit vissza is jeleztek. Még jó, hogy kaptam szobát! A házat és a szobákat egyébként nagyon szépen felújították, az emeletes ágyak is újak, kényelmesek, az ágynemű tiszta. A földszinten meleg konyha és büfé üzemel. Ezek igazán jó tapasztalatok. Az már kevésbé tetszett, hogy vasárnap reggel szembesülni kellett a szombati nagy forgalom minden szemetével, s a WC szemeteseiből is a földre buggyant a használt kéztörlő papír. A reggeliző asztalokon az esti vacsora morzsái között kellett ennie annak, aki nem takarította le maga az asztalt. Gondolom, ez a retro hangulat része, nehogy elfeledjük, hogy turistaházban vagyunk. (Vagy lehet, hogy csak az odafigyelés hiánya?)

A délutánból még maradt idő egy kirándulásra: elsétáltam a Szabó-kövekig. Ez szó szerint séta, mert a legelső szakasz kivételével szinte szintvonal mentén halad a turistaút. Egy hosszabb szakaszon egy fiatal bükkös nyugodt látványa gyönyörködteti a szemet. A Szabó-kövek is vulkáni anyagból vannak, hiszen a Börzsöny egy nagy tűzhányó mára erősen erodálódott maradéka. A kipreparálódott sziklák (ún. „kövek”) olyan egykori kitörések maradványai, amikor sok hamut és vulkáni bombákat lövellt ki magából a hegy. Ezeknek az ízzófelhőknek a darabjai leülepedtek a felszínre, s most andezit breccsaként látjuk őket. A breccsa olyan kőzet, amit szabálytalan (nem gömbölyded kavics alakú) kőzetdarabok és valami kötőanyag alkot. A breccsa keményebbnek bizonyult, mint a környezete, ezért a lepusztulása lassabb volt. Ennek köszönhetjük a látványos sziklaformákat. Amíg a Szabó-köveket nézegettem, egy túrázó csoport hangjait hallottam messziről. Én nem figyeltem fel rájuk, de van, aki igen. Egy macskabagoly repült el hirtelen, hangtalanul közvetlenül a fejem felett. Nagyon szép volt! Arra nem hagyott időt, hogy a fényképezőgépemért nyúljak, de így is nagy élmény volt nappal baglyot látni. Mivel késő délutánra járt, azt gondolom, hogy már kiült egy ágra az esti vadászat előtt. Innen ijesztette el az emberek hangja. A szikláknál tűnt el a madár, ahol később két olyan kisebb barlangot is felfedeztem, ami kiváló bagolylakás lehet. Kifejezetten szülinapi ajándékként éltem meg a találkozást! Ez a nap már nem is tartogathatott többet.

Vasárnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtem. Hidegnek nyoma sem volt, pedig ez itt a Hideg-hegy, ami nem lehet véletlen névadás! Reggeli után üdén, frissen irány a Csóványos, a Börzsöny legmagasabb pontja. Nem jutottam messzire, mert 20 lépésre a turistaháztól már megálltam házi rozsdafarkúakat fényképezni, amikből egy egész csapat keresgélt a hegyoldalon. Továbbmenve nem győztem csodálni az erdő őszi színeit a reggeli fényben! Lenyűgöző volt! A sok szépség között azért haladtam előre is. Egy szép szakasz a Haramia-lyuk, ami egy függőleges üreg egy gerincen. Innen csodás a kilátás, s már feltűnt a cél is, látszott a Csóványoson a kilátó. Odáig még néhány sziklatoronnyal lehet találkozni, amik arra is jók, hogy feltűnés nélkül megállhassunk lihegni. Hiába, a legmagasabb csúcshoz mindenütt felfelé vezet az út.

Végre! Felértem a Csóványos-kilátóhoz. Hamar túltettem magam a megrázkódtatáson, hogy azok a fiatalok már kilihegték magukat, akik menet közben úgy hagytak le, hogy még biciklit is toltak felfelé. Az új külsejű kilátó már első pillantásra is nagyon tetszett, de minél több részletet fedeztem fel, annál jobban lenyűgözött! Mindenütt szép, tartalmas magyarázó táblák veszik körül már a földszinten is. Új padokon lehet kipihenni a mászás fáradalmait. Az egykor csupasz betoncsőben most is csigalépcső vezet felfelé, de a lépcsőfokok vadonatújak, nem meredekek, s számozottak (így nem kell elölről kezdenünk a kapaszkodást, ha elvétettük a számolást). Érdemes azonban mind a 4 emeleten megszakítani az utat. Nemcsak erőkímélés miatt, hanem a fantasztikus ismertető táblák miatt is. Mindenkit kérek, aki erre jár, hogy szánjon rájuk időt! A képek és rajzok gyönyörűek, a szöveg nagyon érdekes! Minden tábla mást mutat be a környék tudnivalói, látnivalói közül. Sok foglalkozik az állatvilággal, de nem a szokványos, felszínes színvonalon. Nagyon sok izgalmas információhoz lehet jutni a segítségükkel. A Börzsöny vulkáni múltját több információs táblán dolgozták fel, igazán emészthető, érthető formában. Az ismertető túraajánlatokat is tartalmaz. Megtudhatjuk a Csóványos név eredetét is. Ha végigélveztük a táblákat, irány a legfelső emelet! Ha más is olyan szerencsés, mint én, és tiszta időben érkezik, fantasztikus látványban lehet része. A torony mind a négy oldaláról messzire lehet látni, szinte végigtekinthetünk a Börzsöny kalderájának csúcsain. Minden irányban olyan panorámaképet erősítettek a korlátra, ami éppen onnan látszik. Figyeltem, mindenki igyekezett beazonosítani a csúcsokat, ami a képek és a feliratok segítségével könnyű feladat. Senki se bánta meg, hogy leküzdötte a 133 lépcsőfokot, olyan fenséges volt az őszi erdők látványa mindenfelé! Jóleső tapasztalat volt, hogy itt fent is mindenki köszönt mindenkinek, akárcsak a turistautakon (legalábbis a magasabb régiókban). Én is szereztem a kilátóban két kedves útitársat, akivel aztán a lefelé út egy szakaszát együtt tettük meg, kiváló hangulatban.

A lefelé út Királyrétig még sok szép erdőrészletet tartogatott. Még egy ráadás ajándékot is kaptam: egy sebes acsa nőstény került a szemem elé. Sikerült kivárnom, amíg a szép szitakötő leszállt egy ágra. Fényképezni is hagyta magát.

Igazán szépségteli két napot töltöttem a Börzsönyben. Barangoljatok erre ti is!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

Kapcsolódó cikkeim:

• Új látnivaló a Börzsönyben: a Királyréti Tanösvény és Látogatóközpont
• Kora tavaszi leskelődés a Börzsönyben
• Börzsöny: Madarak és érdekességek
• Királyréti madarászás
• Egy kis gyöngyszem: a Bajdázó-tó