Szalakótagyűrűzés a Kiskunságban

Az MME budapesti csoportjának programján vettünk részt július 18-án, vasárnap. A dömsödi találkozóponton éppen zuhogott az eső, dörgött az ég, ezért igazán meglepő volt, hogy kb. harmincan összegyűltünk. Autókonvojként követtük vezetőinket, akiket onnan lehetett felismerni, hogy egy hosszú létra feküdt a kocsijukon.

Az első megállónk alatt még esett az eső, de aztán a hidegfront szerencsére továbbvonult és ideális kirándulóidőt hagyott maga után.

Az odúkat Lopusny András készítette szalakóták számára. Mi most azokat kerestük fel, amelyekben a korábbi vizsgálat szerint megkezdődött a költés. Az odúkkal sok a munka, az elhelyezés után ellenőrzik, hogy milyen madár foglalta el őket, aztán a megfelelő időben jöhet a gyűrűzés, majd ősszel vagy télen ki kell takarítani az odút. Mindezt ezeknél az odúknál Szegedy István és Balogh Ferenc végzi.

Most Verseczki Nikolett gyűrűzött. Az adatok felvétele után szívesen magyarázott a szalakótákról, ezekről a látványosan szép madarakról. Megtudtuk, hogy az őszi vonuláskor először az öreg madarak indulnak, már augusztusban. A fiatalok szeptemberben követik őket Afrikába. Tavasszal a többi vonuló madárhoz képest későn érkeznek, és későn kezdenek a költéshez. Idén a rossz idő miatt még nagyobb csúszásban vannak. Ezért lehetett pont most gyűrűzni, mert a fiókák lába már elég nagy a gyűrűhöz, de még nem repülnek ki.

Az odúk felnyitásakor nem nagyon szagoltunk bele, mert az egyik legbüdösebbnek tartott madár (a büdösbankának is nevezett búbosbanka mellett). A fiókák reakciója a kézbe vételre valóban nem túl higiénikus: először lekakilják, majd lehányják a betolakodót. Ezen felül azonban csak a nagyobbacskák tiltakoznak némi hangoskodással. Természetesen semmi bajuk sem történik, kapnak egy óvatosan rájuk illesztett fémgyűrűt, majd visszakerülnek a fészkükbe. Egy fészakalj általában 4-6 fiókából áll, mi 4-5 madarat találtunk egy odúban. A szülők akkor kezdenek kotlani, ha már minden tojást lerakott a tojó. Ennek ellenére találtunk nagynak tűnő korkülönbséget egy-egy odún belül.

Feltűnt a fiókák szeme környékén a sok szőrszerű kinövés. Ezek érzékelésre módosult tollak. Megcsodáltuk a kitollasodott fiókákon a fajra jellemző, csodás kék tollakat.

Az odúk felé haladtunkban azért mást is láttunk: hol apró békákat, hol szép lepkéket a sóvirágokon, fiait etető öreg gólyát, repülő és pihenő gyurgyalagokat. A természet mindig tartogat valami váratlant, szépet, megcsodálni méltót!