Hód látogatta meg a Vácrátóti Botanikus Kertet (2014. december)

Szívesen sétálgatok a különböző évszakokban a Vácrátóti Botanikus Kertben. A karácsonyi szünetben ismét ellátogattam ide. Nem volt szokványos decemberi idő, mert fényesen sütött a nap, s inkább őszies hűvösben, mint téli hidegben lehetett bóklászni a fák között.

A tó szigetére érve nagyon megdöbbentem: egy hód ténykedésének félreismerhetetlen jelei látszottak néhány fán. Volt, amit ki is döntött. Egy ilyen éhes állat hihetetlen károkat tud okozni egy fagyűjteményben! Hód szemmel nézve ez a vizek által átszabdalt, finomabbnál finomabb fákkal körbeültetett kert maga a paradicsom.

Mikor jobban szemügyre vettem a területet, látszott, hogy a szakemberek már megpróbáltak védekezni. A legtöbb fát körbevették hálóval és védő fóliákkal, hogy a hód ne férjen hozzájuk. Megkerestem a híres mocsárciprus példányokat, amiket bizarr törpékként vesznek körbe a légzőgyökerei. Szerencsére ezekben nem esett kár. Más, fiatalabb példányokat azonban erősen kikezdett a hód éles metszőfoga.

Érdeklődésemre a pénztárban ülő hölgy elmesélte, hogy kb. három hete tűnt fel a hód, s azonnal károkat is okozott a rágásával. A szakemberek megpróbálták csapdával befogni, de ez nem sikerült. Ennek ellenére egy hete már nincs friss rágásnyom, úgy tűnik, hogy önszántából továbbállt. Gondolom, most az a feladat, hogy a patak be- és kifolyásánál „hódbiztossá” tegyék a park határait. Én nagyon kedvelem a hódokat, de egy botanikus kertben igazán nincs helyük.

A kert más érdekességet és szépséget is tartogatott ezen a napon. Egy egerészölyv körözött a levegőben, s vijjogva tudatta hollétét. Egy fekete harkály szintén beszédes kedvében volt. Macskanyávogás és gyereksírás közti kiáltása olyan panaszos, hogy egy idő után kedvem lett volna megsimogatni a fejecskéjét, hogy megvigasztaljam. Erre nem volt módom, de én megelégedtem azzal is, hogy lefényképeztem ezt a szép, fekete madarat, hazánk legnagyobb harkályát.

Biztos voltam benne, hogy ilyen szép időben a mókusok se tétlenkednek. Láttam is egyet, amint ennivalóval a szájában bizalmatlanul méregetett engem. Gondolom, az étel elrejtése közben zavartam meg.

Nagyon szép séta volt! Csak ajánlani tudom! A kert minden nap nyitva van.

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

Kapcsolódó cikkem: "Hód lakik Újpesten"