A Hármashatár-hegy kora tavaszi virágai és azok rovarvendégei

Ha tehetem, tavasszal szívesen kilátogatok a Hármashatár-hegyre. Részint sok szép emlékem kötődik ide (szánkózások a gyerekeimmel, Húsvétkor a szabadban eldugott csokik keresése, kirándulások), másrészt lenyűgöz a nagyváros ölelésében megbúvó természet.

Idén (2015.) március közepén jártam itt. A 65-ös busz a Fenyőgyöngye étteremig vitt, innen egyenesen mentem tovább (nem jobbra, a csúcs felé). Ez a kör, amit megtettem, mindenkinek javasolható, hiszen nincsenek benne meredek emelkedők, mégis érint minden szépséget.

A Szépvölgyi út jobb oldala hihetetlen módon beépül, már nem is házak, hanem kastélyok nőnek ki a földből. Gondolom, az a cél, hogy természet közelbe kerüljenek a lakók, ehhez képest a telkek felületének nagy részét burkolat borítja, a többi részre pedig tájidegen örökzöldeket ültetnek. Javaslom, menjünk inkább a bal oldalon futó erdei ösvényen.

Már itt megcsodáltam a tömegesen virító keltikéket. Hazánkban két fajuk látható gyakran: az odvas és az ujjas keltike.

Az odvas keltike a magasabb, 30 cm is lehet, s ennek van fehér színváltozata is. A virágai között látható, barnás murvaleveleinek a széle ép. Az ujjas keltike max. 20 cm magas, csak lilás színű virágai vannak, a virágok közti murvalevelek szeldeltek (lásd a fotón).

A poszméhek („dongók”) lelkesen látogatták a keltikéket. A hatalmas, de nagyon béketűrő földi poszméh már ilyen kora tavasszal előjön. Ezt a fajt a méretéről és szőrös testének csíkjairól lehet felismerni: két nagy sárga csíkja van, a potroha vége fehér. A megfigyelt példány szívesen szívogatott a foltos árvacsalán korán kibontott virágain is.

A védett kis apollólepke hernyója csak keltikéken él. Vele most nem találkoztam, viszont egy másik „keltikezabálóval” igen. Nem is tudtam, hogy a nünüke ilyen jóízűen szokta enni a keltikét! Mivel közelről nézegettem a virágokat, ez a gyönyörű bogár is megcsillant a napfényben. Kifejezetten jóízűen fogyasztotta a növény szárát és virágát, még a fotózás se tudta megzavarni ebben. Nagyon éhes lehetett! (A nünükék érdekes életéről egy korábbi cikkemben olvashatsz, lásd alul!).

Ahogy haladtam felfelé, mindenütt látszottak az idei ónos eső hatásai: letört ágakat, félbetört fatörzseket lehetett látni. A legtöbb ösvényt már felszabadítottak szorgos kezek. De vannak, akik örültek a frissen kivágott fának! Arra lettem figyelmes, hogy egy fatönk friss vágási felületén nyüzsögnek a legyek. Ilyet se láttam még! Úgy tűnik, annyira ízlett nekik a beindult nedvkeringés által érkező folyadék, hogy akkor sem hagyták abba a szívogatását (pontosabban az ő nyaló szájszervükkel csak nyalogatni lehet), amikor közvetlen közelről fényképezni kezdtem őket.

A felső parkolókat elhagyva balra fordultam az ösvényen, így lehet kijutni arra kilátópontra, ahonnan a vitorlázó repülőtérre lehet lelátni. Az első képen, a térképen lila nyíllal jelöltem meg ezt a helyet. Ez a szép csúcs mindig tartogat látnivalót a figyelmes kirándulónak. És most nem a pazar kilátásra gondolok, hanem arra a természetes sziklakertre, ami a lábunk alatt terül el. Itt mindig nyílik valami szép virág, mászkálnak érdekes bogarak, napoznak a lepkék. A képeken most a borsos varjúhájat (csípős ízű és nagy mennyiség esetén mérgező a levele) és egy mohán lakmározó gyászbogarat láthatsz.

Most, kora tavasszal a leánykökörcsinek csokrai kápráztattak el. Ne csak messziről nézzük meg őket, mert úgy nem tárulnak fel teljes szépségükben! (Sajnos rajtam kívül mindenki így tett.) Guggoljunk le melléjük, s mutassuk meg a gyerekeinknek is, hogy milyen szőrösek a virágok kívülről. Hagy találgassanak a gyerekek, hogy miért ilyenek. Hamar rá fognak jönni, hogy a hideg éjszakák ellen a virágok épp úgy szőrökkel védekeznek, mint az állatok. Nézzük meg a sárga porzók sokaságát, s középen a lilás termők csokrát. Ha szánunk rá időt, biztosan találunk olyan kökörcsint, amiben éppen lakmározik egy rovar. Figyeljük meg, hogy bebújik egészen a porzók tövéig. Vajon mit keres? Ott alul találja a finom nektárt, vagyis azt a cukros nedvet, amit a virág a rovarok számára termel. Miért éppen ott termeli? Hogy a bebújás közben a rovar testére tapadjanak a virágporszemek, s elvigye őket egy másik kökörcsinre, s elvégezze a beporzást. Így szolgálja a kétféle élőlény egymás érdekeit. A bundás virágon én most még egy másik bundás lényt is találtam: a bundásbogarat. Ő kívülről igyekezett berágni magát a szirmon keresztül a porzókig. Neki mindegy, mert szívesen eszi a virág részeit is és a virágport is. Közben ő is szállítója a virágpornak, hiszen bőven tapad belőle a szőrei közé.

Mindezt csak akkor fedezhetjük fel, ha nem vagyunk lusták lehajolni vagy leülni a virágok közelébe nézelődni. Ilyenkor vigyázzunk, hogy ne telepedjünk rá a szomszédos példányokra!

A „körút” jel mentén fordultam jobbra, a Hármashatár-hegy csúcsának irányába. A csúcs előtti füves részen, ahol erdei tornaeszközök is vannak, újabb gyönyörű leánykökörcsin mező fogadott. Én hosszasan nézegettem, fotóztam a virágokat, míg sokan meg se álltak, hogy megnézzék őket. Ezért fontos, hogy látni tanuljunk a természetben! Hogy ne menjünk el egy csomó kis mindennapi csoda mellett!

A kökörcsinek közt már két kis bátor tavaszi hérics is kivirágzott, bár még nincs egészen itt az idejük. A még nagyon alacsony száron feltűnően nagynak látszik a sárga virág.

Sárga színnel már a bokrokon is lehet találkozni, mert virágozni kezdett a som. Az első bokor, ami virágba borul, mielőtt kibontaná a leveleit. Majd később követi a kökény, ami fehér virággal borítja be önmagát.

Ha az ember nemcsak lefelé néz, hanem időnként fölfelé is, ott is lehetnek váratlan látnivalók. Ilyen volt számomra most egy odúból kikukucskáló mókus. Szintén felfelé tekintve láthatjuk meg a tavasszal nagyon aktív harkályokat, leggyakrabban a nagy fakopáncsot. Bár én most hallottam a zöld küllő messzire hangzó klü-klü-klü kiáltását és a fekete harkály macskanyávogásra hasonlító hangját.

Áprilisban majd a törpe nőszirmok kedvéért lesz érdemes kilátogatni a Hármashatár-hegyre. Bár ha a vaddisznók ilyen ütemben túrják ki a gyöktörzseiket, akkor nem sok marad belőlük!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi! Erika

Kapcsolódó korábbi cikkeim:

• Kedvenc társulásom: a karsztbokorerdő
• Kora tavaszi vadvirágok I.
• A nünüke (vagyis egy kis tehén a bogarak között)
• Az első tavaszi lepkék