A megújult, megszépült Alcsúti Arborétum (2015. július)

Nekem úgy tűnt, hogy én „rendszeresen” járok az Alcsúti Arborétumba, s jól ismerem. Ehhez képest az első meglepetés akkor ért, mikor rossz buszmegállóban szálltam le Alcsútdoboz közepén, mert innen néhány száz métert sétálva kiderült, hogy az Arborétumnak ezt a bejáratát már bezárták. Nem volt vészesen hosszú a séta az új, sokkal praktikusabb és szebb bejáratig. Itt megtudtam, hogy már évekkel ezelőtt megtörtént ez a változtatás. Egyébként ideje volt, hiszen itt végre van parkoló!

Bent is sok az újdonság! Nagyon szép tájékoztató táblák mesélik el József nádor és családjának, s ezzel egyben a kastélynak a történetét. Megtudhatjuk például, hogy a Habsburg herceg 1819-ben vette meg ezt a birtokot, ahol a rossz minőségű talaj ellenére mintagazdaságot és egy különlegesen szép angolparkot hozott létre. A saját szakértelmén kívül a család igénybe vette a kor híres kertépítőinek (Tost dinasztia) és építészeinek (Pollack Mihály, Ybl Miklós, Storno Ferenc) segítségét.

A kastély 1944-ben leégett, s jelenleg csak a főhomlokzat látszik, de azért néhány épület részben vagy egészben ma is látható. Olyan új, maratott üvegtáblák kerültek ki a kertbe, amelyeket szemből nézve az eredeti helyükön és szépségükben láthatjuk az egykori épületeket.

Nekem nagyon tetszik a felújított Babaház és előtte a kert, a frissen épített lugasokkal. Egykor ezen a részen a család gyermekei kertészkedtek, mindegyiküknek külön parcellája volt. Most pedig egy kis ékszerdoboz az egész, előterében a felújított Oroszlános kúttal.

A Kápolnának csak az egyik része maradt meg, ez a park jelenlegi legimpozánsabb épülete. Előtte szép szökőkút és méhek látogatta virágágyások láthatók. Engem persze hosszasan lenyűgözött a különleges, piros-sárga cickafarkra özönlő rovartömeg, köztük legyek, méhek, s szebbnél szebb lepkék. A kolibriként a virágok előtt lebegő kacsafarkú szendert mindig megcsodálom. Jó kis kihívás fotót készíteni a villámgyorsan helyet változtató lepkéről! Ismét láthattam bogáncslepkét is. Ezzel a feltűnően szép lepkével elég ritkán találkozom mostanában. A lepkék amúgy igen bizalmasak voltak, egy nappali pávaszem például ragaszkodott hozzá, hogy a táskámon pihenje ki napi fáradalmait. A cickafarkakon még egy szép sárga-fekete mintás darázscincért is felfedeztem.

Sok szépséget rejt a park minden zuga. A különleges növényfajokra és idős egyedekre részletes leírások hívják fel a figyelmet. Nyilván nem minden növény kaphat ilyen nagy táblát, de a fajok nevét sok helyen kiírják. Az új táblák nagyon esztétikusak! A sokféle fenyőnek mind más a toboza. Én is megcsodáltam néhányat, de látszott, hogy a mókusok még intenzívebb érdeklődést mutatnak a tobozok, főként a bennük rejtőző finom magok iránt.

Az egyik fatörzsön hatalmas pisztricgombát láttam. Igazán impozáns méretű darab volt! Ez a fán élősködő, s azt idővel el is pusztító gomba fiatalon ehető, idősen rágós húsú. Persze ez nem téma egy arborétumban, hiszen itt semmit se szabad leszedni.

A mesterséges tavat is felújították a közelmúltban. A közepéről „gejzír” tör föl, vagyis egy szép, magas vízsugár. Új hidak is épültek. A tó apró szigetén ismét látható a kőfülke a Mária szoborral. Azt várja az ember, hogy egyszer csak felbukkan egy csónak, benne egy elegáns úrral és egy csipkés napernyős, hosszúruhás, 19. századi nemes kisasszonnyal.

Gyönyörű az Arborétum! Javaslom programként mind romantikus sétára vágyók, mind családok, mind a botanika iránt különösen érdeklődők számára.

Hogy számomra mi jelentette a legnagyobb élményt? Talán különös a válaszom: egy farakás. Az ilyet én mindig megnézem, mert idős, odvas fákban sokféle izgalmas rovar élhet. De az igazi nagy meglepetés, sőt ajándék volt, amit itt találtam: az ország egyik legszebb bogara, a havasi cincér! Búcsúzóul róla teszek be egy képet, de velük még külön cikkben is foglalkozom!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika

Kapcsolódó korábbi cikkem:

Hóvirágzás az Alcsúti Arborétumban