2015-07-04
Hosszas pszichológiai elemzés már kideríthette volna rólam, hogy titkon nagyon szeretnék havasi cincérekkel találkozni. Erre utalhatott a Duna-Ipoly Nemzeti Parkos pólóm, amit rendszeresen hordok, s egy szerény, 20 centis cincér díszíti. Lehet, hogy az is a mélyen elfojtott vágy megnyilvánulása volt, hogy sikongtam az élvezettől, hogy hozzájuthattam egy textil-gyöngy kombinációjú, meglepően élethű havasi cincérhez, amit nagy műgonddal varrtam fel a hátizsákomra. Hát ezek az apró jelek utaltak arra, hogy szeretnék végre találkozni hazánk egyik legszebb bogarával.
És idén júliusban elérkezett a nagy pillanat! A helyszín az Alcsúti Arborétum egy félreeső zuga, ahová az elkorhadt, kivágott fák rönkjeit halmozták fel. Amikor megláttam rajta életem első havasi cincérét, azonnal bensőséges, tegező stílust vettem fel: „Könyörgök, ne rohanj el! Csak azt várd meg, amíg rád élesítem a fényképezőgépet! Ne szaladj!” Persze kapkodva és remegő kézzel minden esélyem megvolt a nagy pillanat elszalasztására. De amint tüzetesebben szemügyre vettem a farakást, boldogan fedeztem fel a többi egyedet is. Így nyugodtan és abszolút szenvtelenül sóhajtoztam a továbbiakban: „Úristen, ez nem lehet igaz!”
Az a néhány, észrevétlenül elrepülő, röpke órácska, amit a cincérekkel töltöttem, igazán feledhetetlen marad! Először is azt vettem észre, hogy a szabálytalannak tűnő rohangászásukban van logika. Az egyes egyedek egy-egy sajátnak nyilvánított rönköt őriztek. Rendszeresen körbefutották, aztán egy kellemes, lehetőleg napos helyen megálltak pihenni. Ha az őrjárat alatt néhány centire kerültek a szomszéd fahasáb őrzőjétől, az nem izgatta fel őket. De ha a szent rönkre szemtelenkedett egy idegen, azonnal kitört a verekedés. Sajnos a harc is futás közben zajlott, így általában egy-két pillanatig láttam csak a küzdő feleket. A betolakodó hamar feladta és elfutott vagy elrepült. Eleinte még nem ismertem fel a szárnyra kelés jeleit, így eléggé váratlanul ért, hogy az egyikük a sapkámra szállt. Szégyen gyalázat, de azonnal lekaptam a fejemről őkelmét sapkástul, s visszatessékeltem a farakásra. Annyira mégsem lehetek fafejű, hogy egy ekkora bogár összetévesszen egy fatuskóval!
Egyébként valószínűleg kíváncsiak a környezetükre, mert a továbbiakban néhányszor még megpróbáltak rám szállni, de megtanultam testcsellel elkerülni a szoros kontaktust. Amúgy nem bántanak, s velem nagyon békésen viselkedtek, a fényképezést minden ellenkezés vagy menekülés nélkül tűrték (még a vakuzást is). Megfogni pedig egyáltalán nem akartam őket, részint, mert védett bogarak, részint mert az nekik csak rossz lehet, s én sosem akarok beavatkozni a megfigyelt állatok életébe.
Egy idő után az is feltűnt, hogy nem egyforma a cincérek mérete. A területüket őrzőket gondoltam a hímeknek (s itthon utána olvasva kiderült, hogy jól gondoltam), de köztük is elég nagy méretbeli különbségek voltak. A hímeknek nagyon hosszú a csápjuk, sokkal hosszabb, mint a testük. Amúgy ez a legszebb részük! Még a testüknél is élénkebb kék, rajta fekete dudorokkal, amik tulajdonképpen szőrpamacsok. Nagyon közeli képen látszik is, hogy szőr.
Azt csak hosszas szemlélődés után vettem észre, hogy a szárnyfedőjükön lévő fekete foltok alakja egyedileg különböző. Akár el is lehetne nevezni őket a foltok alakja alapján. A szárnyfedők leginkább szürkéskékek, s nagyon kontrasztos rajtuk a három fekete foltpár, amik közül mindig a középső a legnagyobb. Az előtorukon (a fejük és a szárnyfedők közti rész) is van egy fekete folt, ez egyes egyedeknél szinte szabályos négyzet vagy téglalap alakú volt.
A verekedések persze csak a hímek között zajlottak. Egész más volt az eset, ha feltűnt egy nőstény valamelyik hím farönkjén. A hím azonnal mögé került és átkarolta. Noha nem volt hosszú előjáték (minek is, ha a nőstény önszántából kereste fel hímet?), az aktus annál hevesebben zajlott. A hím látványos potrohrázás közben gondoskodott az utódlásról. A párzás se mindig csökkentette a bogarak futási sebességét, ha kellett, ugyanolyan gyorsan rohangásztak párzás közben is, mint előzőleg. Az egymáson lévő két rovart figyelve jól látható, hogy az alul lévő nőstény csápja rövidebb.
Előfordult, hogy az aktus nem folyhatott le zavartalanul, mert egy másik hím zokon vette, s beavatkozott. Ekkor a nőstény félrevonult, amíg a hímek rendezték a vitát. (Később nem alakult újra a pár, úgy látszik, elszállt a romantikus hangulat.)
Megfigyeltem olyan párzást is, aminek a végén a nőstény már meg is kezdte a peterakást, míg a hím még mindig átkarolva tartotta. A nőstény potrohának a végén jól látszott a rövid tojócső, amit a fatörzs repedéseibe dugott. Amint a hím lemászott róla, a nőstény vagy maradt ezen a rönkön, s itt keresett fel minden zugot a petéi számára, vagy elrepült, hogy jobb helyre petézzen. Egyáltalán nem csak a kéreg alatti részt kereste, tetszett neki a rönk vágott élén minden repedés. (A szakirodalom több helyen közvetlenül a kéreg alatti petézést említi.)
Azt hiszem, egészen különleges élményben lehetett részem! Nem csak az egyik legszebb bogarunkat láthattam, de megfigyelhettem sok viselkedési típust is. Persze nem láthattam a lárvát, pedig abban az alakban 2-3 évet is eltöltenek a havasi cincérek a halott fákban. Remélem, hogy az Arborétum dolgozói nem számolják fel ezt a farakást, s nem pusztulnak el a cincérek következő nemzedékei sem!
Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika
Kapcsolódó korábbi cikkem:
A megújult, megszépült Alcsúti Arborétum (2015. július)
Hozzászólások
A cincérek kedvenc farakása
Havasi cincér fakérgen
Havasi cincér szemből
A csáp szőrpamacsai
A hím csápja hosszabb
A havasi cincérek szeretik a napsütötte foltokat
Párzás
Egy másik cincérpár
Párzás a hím farönkjén
A nőstény megelégelte a dolgot, s elbújt
A hím nem zavarja a peterakást
Nőstény havasi cincér peterakás közben
Jól látszik a nőstény tojócsöve
Peterakás a repedésbe
Párzó cincérek és látszik a kukkoló csápja
Verekedés hármasban
Peterakás a hím felügyeletével
Cincér, apró hátsó folttal
Cincér, felhő alakú hátsó folttal
Cincér, cikkcakkos középső folttal
Cincér nagy foltokkal
Ugye, milyen szépséges bogár?
Sérült egyed párzása
Egyik fedőszárnyát elvesztett cincér
Készítette WUP Webdesign Stúdió
2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!