Orchideák között a csákvári Haraszt-hegyen (2016. május)

Szeretem a nemzeti parkok vezetett túráit úgy általában is, de különösen vonzóak számomra, ha az „orchidea” szó is szerepel a programban. Ezért készültem örömmel a Duna-Ipoly Nemzeti Park májusi túrájára. Csákvár nagyon jól elérhető busszal Budapestről, még közvetlen járatok is vannak (egyébként egy átszállás).

A város központi autóbusz állomásától Gánt felé kell sétálni, aztán egy szép, hosszú utcán (Petőfi Sándor utca, majd Gánti út) jut ki az ember a város végét jelző tábláig, ahonnan pár lépésre, jobbra az autóparkolótól indul a Haraszt-hegyi tanösvény. Itt találkoztunk egymással mi, különböző helyekről jött idegenek, s itt köszöntött minket vezetőnk, Klébert Antal. Azt is szeretem ezekben a kirándulásokban, hogy néhány együtt megtett méter, együtt fotózott növény után már senki sem tűnik idegennek. Mindig kialakulnak alkalmi, érdekes beszélgetések. Kiderül, hogy van valaki, aki hasonló helyeken járt, mint én, s ezért tudunk jól elbeszélgetni, máskor éppen ellenkezőleg, valakinek olyan élményei vannak, ami nekem nincs, s éppen ezért érdekes, amiket mesél.

A Haraszt-hegy teljes tavaszi pompáját felvonultatta számunkra. Már az első megállóhelyen virított a mezei zsálya, árnyékos helyen szerényen húzódott meg a bíboros kosbor. Ez utóbbi azonban igen impozáns látvány nyújtott magas, egészen térdig érő szárával és pazar virágzatával. Mindenki addig fényképezhette, ameddig csak akarta, hiszen most ezért jöttünk. Míg fejenként elkészült egy-egy virágról a szerény 40-50 fotó, addig Antal érdekeseket mesélt. Elmondta, hogy az orchideák igen apró, mákszemnél is kisebb magjait messzire sodorja a szél, ezért szinte bármely zavart vagy új élőhelyen megtelepedhetnek, akár bányaudvarokban is. A jó terjedésnek ára van: nincs a magban tartalék tápanyag. Életének legelejétől az orchidea gombákra van utalva, melyek felszívják helyette a tápanyagokat a talajból. Ezek nélkül életképtelen. Az orchideák virágai különösen szépek (hiszen ezért csodáljuk őket), még fajon belül is rendkívül változatosak. (Lásd a fotókon a tarka kosbor változatait!) Ez utóbbi miatt időnként még a szakembernek is gondot okoz a meghatározásuk. Mi is találtunk ezen a kiránduláson olyan tarka kosbort, amely nevével ellentétben tiszta fehér virágokat hozott. A közelben növő fajtársai rózsaszín alapon lilásan pöttyös virágokat neveltek. (Gondolkodjunk el azon egy pillanatig, hogy lehet-e albínó a fehér virágú példány! A megoldást a cikk végén olvashatod.)

E két orchidea fajon kívül (melyeket a túra ismertetője is megnevezett), még kettővel találkoztunk, igaz, belőlük csak kevés példánnyal. Az egyik a madárfészek kosbor (jelenlegi hivatalos neve: madárfészek békakonty) volt. Ez a növény felületes szemlélő számára elszáradt kórónak látszik. De a mi az orchideával „fertőzött” csoportunkban senki sem volt felületes szemlélő. Így tudtuk, hogy ez a faj nem fotoszintetizál, hanem gombáinak közvetítésével fák gyökerein élősködik. Ezért tud megélni szinte bármely erdőtípusban, nagyon árnyékos helyeken is. Egész teste, a virágzata is halvány barna színű. A „madárfészek” nevet a gyökérzetéről kapta, ami kiemelve állítólag madárfészekre hasonlít. Mivel védett növény, sose fogom kiásni, tehát elhiszem, hogy így van.

Kirándulásunk vége felé egy szemfüles társunk talált rá a negyedik fajra, a kétlevelű sarkvirágra. Elég magasra növő faj, de olyan légiesen vékony, virágai pedig zöldes fehérek, hogy alig lehet észrevenni. A szép, karcsú szirmok igen érdekesek. A mézajaknak nagyon hosszú a sarkantyúja (ez egy cső a szirom belső részén), akár 3 cm is lehet. A sarkantyú mindig csemegét, nektárt rejt a megporzó rovar számára. Ebben az esetben olyan rovarokat kell feltételeznünk, amik 3 cm mélyen is elérik a nektárt. Ezek pedig az éjszakai életmódú szenderek (lepkék, melyek kiválóan repülnek, a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvüket előrenyújtva táplálkoznak).

A Haraszt-hegyen nem csupán orchideákban gyönyörködhetünk. Itt van az ország egyetlen természetes keleti gyertyános karsztbokorerdeje, melyre tábla is felhívja a figyelmünket.  Ez a fafaj jelenleg a mediterrán térségekben honos, nálunk jégkor előtti, melegebb időszakból maradt, ún. maradványfaj (reliktum). A Haraszt-hegy mikroklímája változatos, a meleg oldalakon a mainál melegebb időszakok maradványfajait őrzi, míg a hűvösebb részeken jégkori reliktumfajokat találhatunk. (Sajna, a mamutok még itt sem maradtak fenn.) Ízelítő most látott szépségekből: nagy ezerjófű, nagyvirágú méhfű, erdei gyöngyköles, tarka imola, kakukkfű, virágzó cserszömörce, magyar méreggyilok.

Botanikai túra ide vagy oda, lelkesen cserkésztük be fényképezőgépünkkel az állatokat is. Egy futó zápor után kisütött a nap, s ennek nemcsak mi örültünk, hanem a lepkék is. Szárítkozás közben csíptük el a nap első kis apolló-lepkéjét, amit aztán számos másik példány követett. Érdekessége, hogy elülső pár szárnyának végén nincsenek pikkelyek, így az áttetsző. A kifejlett lepkék csak május-júniusban repülnek, s párzás után a nőstény szagról megtalálja a talajba már visszahúzódott keltikék gumóját, erre rakja petéit, mert ez a növény a hernyó tápláléka. Egy szép kilátást biztosító dolomit sziklaháton sikerült fecskefarkú lepkét és kardoslepkét is fotózni. Ez utóbbi egy harcokban edzett, igen sokat látott példány volt, már amennyire a szárnyainak állapotából erre következtetni lehet. Vajon milyen veszedelmekből menekült már meg?

Igazán szép túra volt! Érdemes ide bármely évszakban kilátogatni. Amiről a cikkben nem esett szó: Mi is az a kaptárkő? Kiről szól a Kőlik-völgyi-barlang legendája? Honnan kapta a nevét az Irtásrét? Mindezekre választ adnak a tanösvény táblái.

Megoldás: Nem lehet albínó, mert az azt jelenti, hogy az egyed nem tud semmilyen színanyagot képezni. Ennek az orchideának pedig zöldek voltak a levelei és a szára, csak a virágai fehérek. A zöld színanyag nélküli növény kizárólag akkor maradhat életben, ha teljesen parazita, vagyis más növénytől szívja el a kész szerves anyagot. Az élősködés kialakulása hosszú evolúciós folyamat, egy példány nem „dönthet” úgy, hogy ő mostantól parazita lesz.

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi! Frekot Erika

Korábbi kapcsolódó cikkeim:

Titokzatos szépségek (Tudjunk meg többet hazai orchideáinkról!)

Magyar méreggyilok túra a Budaörsi Kopárokon