Hát ez állati! Vagy növényi? (Állatokról elnevezett növények nyomában)

2017-04-16

7 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Ha megpróbálunk megismerkedni a kirándulásokon látott növények neveivel, azt tapasztaljuk, hogy egyeseket könnyű megjegyezni, másokra alig van esély. Sokszor olyan népies neveket vett át a tudomány, aminek a tagjait már nem értjük, ezért nem mond nekünk semmit. Néhányukra fény derülhet, ha elolvassuk a témában írt szóeredet fejtő (etimológiai) cikkeket. Mert nem csak minket, lelkes természetbarátokat, de a nyelvészeket is érdekli ez a téma. Én most olyan „állatnevű” növényekről írok, amikkel magam is találkoztam.

Alaki hasonlóság

A növények egyes részei emlékeztethetnek az állatok bizonyos testrészeire. A népnyelv szívesen alkalmazta ezeket a hasonlóságokat a névadásnál. Bár abban nem volt következetes a névhasználat, hogy gyakran több fajt is illettek ugyanazzal a névvel. Ezt a tudomány mára kiküszöbölte.

Az embereket a nagy, osztott levelek a medve talpára emlékeztették. Így kapta a nevét pl. a kaukázusi medvetalp. A hatalmas növény tőlünk keletre őshonos. Kivételes méretei miatt (akár 5 méter magasra is megnőhet!) behozták a botanikus kertekbe dísznövénynek. Innen vadult ki. Igazi özönnövény, ami nagyon sikeresen szaporodik (nagyon sok magot érlel), és hatékonyan védi magát az esetleges ellenségeitől. Ember számára már az érintése is veszélyes lehet (ezt még nem tudtam, amikor a kép készült), mert mérgétől a bőr tartósan fényérzékennyé válhat és égési sérülésekre emlékeztető sebek keletkezhetnek rajta.

Érdekes névadás a kígyószisz elnevezése. A rokonságba több faj tartozik, de mindnek a virágából kilógnak a porzók és a termő, ez utóbbi még villásan el is ágazik, akárcsak a kígyók nyelve. Mégsem „kígyónyelv” lett a neve. A leggyakoribb faj, szinte útszéli gyom a terjőke kígyószisz. Kék virágaiból feltűnően kilógnak a piros porzószálak. A rovarok kedvelik. Biztos a siker, ha a gyerekeknek megmutatjuk a kiránduláson, hogy mennyire hasonlít a virág a kígyó kinyújtott nyelvére. Elmesélhetjük, hogy a kígyók a nyelvükkel szagolnak, ha pedig mérgesek, hangosan sziszegnek. Mindkettőt eljátszathatjuk velük. Ezzel el is értük, hogy megtanulják a kígyószisz nevet. (A magas kígyószisz ritkábban kerül a szemünk elé. Virágai fehérek.)

A szép virágú ökörfarkkórók nevüket a növény egészének alakjáról kapták, ami emlékeztet egy „fordított” farokra, hiszen a növény felül szélesedik ki. Nagymamám meg volt győződve róla, hogy a nyár elején nyíló molyhos ökörfarkkóró időjósként használható: ha szélesen elágaztak a tövek és sok virág volt rajtuk, akkor hosszú, meleg nyár várható. Ellenkező esetben rövid, hűvös.

Hogy a macskahere mire hasonlít, azt nem kell részleteznem. De melyik része? A föld alatt található gumóiról van szó. A föld felett inkább rózsaszín virágai tűnnek szembe, melyek a szár körül örvökben nyílnak.

Vigyázat! Farkasveszély!

A farkas egykor félelmetes ellenségnek számított, bár az emberrel folytatott versengésben alulmaradt. A veszélyes, mérgező növények gyakran kaptak „farkas” előtagot. Ilyen például a farkasalma. Nálunk csak egyetlen faja él a nemzetségnek. Mérge súlyos veseelégtelenséget okoz, ma már az is kiderült, hogy rákkeltő hatású. A népi gyógyászat sebek kezelésére alkalmazta. Mérge azonban nem minden állatra veszélyes: a farkasalmalepke hernyója csak ennek a növénynek a levelét eszi. A méreg felhalmozódik a testében, így aztán maga is védetté válik a ragadozókkal szemben.

A farkasboroszlán a termésének mérgező voltáról kapta a nevét. Az alacsony cserje kora tavaszi, rózsaszín virágait szívesen keresik fel a méhek. Erdei növényünk.

A farkasölő sisakvirág minden előzőnél mérgezőbb, ránk nézve életveszélyes növény. Semmiképpen ne nyúljunk hozzá! Részben azért, mert a méreg a bőrön át is felszívódik, részben, mert védett. Mérge (az akonitin) erős idegméreg, ami kis adagban is halálos lehet. Nem találtam arról adatot, hogy mérgeztek-e vele farkasokat valaha. A sisakvirág név jól leírja a virág hosszúkás alakját. Elég gyakori erdei növényünk. Találkoztam már vele a Normafánál is.

Ebül szerzett jószág ebül vész el

Furcsa nekem, hogy a kutyák, akik már régóta őrzik az ember házát, terelik a nyáját, milyen semmirevalónak tűnnek fel a szólásokban, közmondásokban. Talán az lehet az oka, hogy a köznapi ember számára nem kerültek semmibe, hiszen kutyakölyök mindig született elég, sőt! A növényi névadásoknál is ezt láthatjuk: ha egy növény „semmire sem jó”, esetleg még mérgező is, könnyen megkapja az „eb” előtagot. Ilyen az ebszőlő csucsor. Neve hármas összetétel. Eb: mérgező. Szőlő: kúszónövény, mint a szőlő. Csucsor: 17. századi műszó, ami a termés „csúcsos” alakjára utal. A termése kezdetben zöld, majd sárgán át megpirosodik. Az ebszőlő a burgonya rokona, ami szintén súlyosan mérgező növény, kivéve a föld alatti hajtásgumóját, vagyis a krumplit.

Felhasználást jelző nevek

Kézenfekvő névadási forma volt régebben, de nem mind került át a hivatalos nevek közé. Az egyik, ami megmaradt, a gilisztaűző varádics neve. Virágát megszárították, teát főztek belőle, ezt itták vagy itatták a háziállatokkal. Sikeresen eltávolította a bélférgeket. Ma már mérgező volta miatt erre nem ajánlott, de mivel a szárított virág illatát nem állják sem a hangyák, sem a molyok, ezért elűzésükre ma is használatos.

Egy fecske nem csinál nyarat

De ha több vándormadarunk is hazaérkezik, az már azt jelenti, hogy itt a tavasz. Az ebben az időben nyíló virágok nevében az időbeni egybeesés a névadás alapja. A mocsári gólyahír nedves élőhelyeken fordul elő. Tavasszal virító, sárga virága már messziről szembetűnik. Jóval vaskosabb, magasabb növény, mint a szintén nedvességkedvelő salátaboglárka, amivel össze szokták téveszteni.

A fecsketárnics éppen ellenkezőleg, nem a fecskék érkezésekor, hanem távozásuk idején, augusztustól októberig virágzik. Hegyvidéki növény. Virágai enciánkékek. Ennek a színnek éppen ők, a Gentiana nemzetség tagjai a névadói.

Névadás azonos élőhely alapján

Egy tanulmányban azt olvastam, hogy „béka” előtagú növénynevünkből 50-nél több van, ha a helyi tájneveket is beleszámítjuk. Ezek közül tudományos névként is rögzült néhány, pl. a békanyál, békalencse, hínáros békaszőlő, békatutaj.  Mind vízinövények, melyek közt gyakran látunk békákat. A békanyál nem virágos növény, hanem egy fonalas zöldmoszat. Napsütötte vizekben elszaporodhat. A békalencse a legkisebb virágos növényünk, csak néhány mm-es. Apró virágai vízbeporzásúak, vagyis a virágpor a vízen sodródva ér el egyik virágtól a másikig. A hínáros békaszőlő az a növény, amit a Balatonban csak „hínárként” emlegetünk. A víz fenekén kapaszkodik a gyökereivel, ezért az ún. gyökeres hínártársulás tagja. Virágát egy kicsit kiemeli a vízből, de a virágport itt is a víz szállítja. A békatutaj nemcsak az azonos élőhelyről kapta a nevét, mert a vízfelszínen szétterülő levelei valóban alkalmasak arra, hogy a kecskebékák és a tavibékák róla leskelődjenek zsákmány után.

Már régóta ismertem a nadálytő nevű növényeket, amikor egy nemzeti parkos kiránduláson megtudtam, hogy a nevüket a piócákról, vagyis a nadályokról kapták, amikkel azonos, mocsaras élőhelyen élnek egyes fajaik. Ilyen a fekete nadálytő, amin látszólag semmi fekete nincs. Persze, mert a gyökere fekete. Gyökerét és levelét használják külsőleg sebek, csonttörések kezelésére.

Kicsik és nagyok

Azt hittem, hogy a „madár” előtagú növénynevek csak arra utalnak, hogy eszik őket a madarak. De Rácz János nyelvész szakcikkében ezt olvasható: „Az összetételekben szereplő madár- előtag a kicsinységet, könnyűséget, a rendes mértéktől elütőt fejezi ki. Gyümölcsöt termő növényeknél a madár, madárkás apró szeműt jelent (kis szemű szőlő, apró bogyójú gyümölcs például). De utalhat a vadon élő madarak környezetére, élőhelyére is, jelentése ’mezei, erdei, vad, azaz ott termő’, illetve arra, hogy a jelölt növény gyümölcse a madarak táplálékául szolgál.”

A madárcseresznye (vagy vadcseresznye) minden szempontnak megfelel. Kicsi bogyójú, vadon termő gyümölcsét szívesen fogyasztják a madarak.

Ezzel szemben ami nagyobb, mint várjuk, az „ló-”, mint pl. a lósóska (vagy lórom) vagy a lónyelvű csodabogyó. Ez utóbbinak a levélnek látszó, zöld része szélesebb, mint a szúrós csodabogyóé.

A cikkem kicsit tömény olvasmány volt, de remélem, nyújtott némi érdekességet a növénynevek világából.

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy „tetszik” kattintással. Köszi! Erika

7 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











Kaukázusi medvetalp és én. Még nem tudtam, hogy nem szabad megfogni. Szerencsére megúsztam.

Kaukázusi medvetalp és én. Még nem tudtam, hogy nem szabad megfogni. Szerencsére megúsztam.


Terjőke kígyószisz virágai

Terjőke kígyószisz virágai


Magas kígyószisz

Magas kígyószisz


Ökörfarkkóró

Ökörfarkkóró


Macskahere

Macskahere


Farkasalma virága

Farkasalma virága


Farkasalma termése

Farkasalma termése


Farkasalmalepke

Farkasalmalepke


Farkasboroszlán virágban

Farkasboroszlán virágban


Farkasölő sisakvirág

Farkasölő sisakvirág


Ebszőlő csucsor virága

Ebszőlő csucsor virága


Ebszőlő csucsor termése

Ebszőlő csucsor termése


Gilisztaűző varádics

Gilisztaűző varádics


Mocsári gólyahír a kedvenc élőhelyén

Mocsári gólyahír a kedvenc élőhelyén


Mocsári gólyahír virága

Mocsári gólyahír virága


Fecsketárnics

Fecsketárnics


Hínáros békaszőlő

Hínáros békaszőlő


Béka tutajozik a békatutajon

Béka tutajozik a békatutajon


Békatutaj virága

Békatutaj virága


Fekete nadálytő

Fekete nadálytő


Madárcseresznye

Madárcseresznye


Lónyelvű csodabogyó

Lónyelvű csodabogyó


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!