A bükk és a hárs szerelme

2017-05-15

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves falu a Bakonyban. Igazán szorgalmas, jóravaló emberek lakták. A férfiak egy része az erdőben vadászott, mások mészégetésből éltek, megint mások gazdálkodtak. Minden szép és jó lett volna, ha két család egymás haragosa nem lett volna. Már alig emlékeztek arra, hogy mi is történt, ükapáik melyik hegyi kaszáló jogán mérgelődtek össze egymással. De igaz, ami igaz, azóta kalapot se emeltek, főt se bólintottak, ha találkoztak a két család tagjai. A templomban azonban csak meglátta egymást a két legfiatalabb: Tilia, az egyik család bájos leánya és Fágusz, a másik család szép szál legénye. Erősen megtetszettek ám egymásnak! Ettől fogva keresték az alkalmat, hogy lopva találkozhassanak. Nem volt könnyű dolguk, mert Tiliának sokat kellett dolgoznia, hogy segítsen az anyjának a nyolc testvérét ellátni. Bizony így is nagy szegénységben éltek. Fágusz módos gazda fia volt, de ő sem henyélt, intézte apja mellett a gazdaság ügyes-bajos dolgait. Néha azonban az erdőn mégiscsak láthatták egymást. Addig-addig, hogy már a csókolózást se restellték. Ez hozta rájuk a bajt, mert egy alkalommal annyira belefeledkeztek, hogy nem vették észre Fágusz közeledő apját. Ő amint meglátta őket, úgy felmérgedt, hogy majd szétcsattant a feje a vörösödéstől, attól kellett tartani, menten gutaütést kap. Ehelyett azonban hatalmasan ráripakodott a fiára, s mindenre megesküdött, ami szent, hogy amíg ő él, a fiatalok soha egymáséi nem lehetnek. Tilia sírva futott hazáig, de ott is elbújt a kert végébe, hogy egyedül legyen a bánatával. Éjjel kilopózott a szülői házból, azzal, hogy még egyszer utoljára látni akarja a szerelmesét, de aztán ő biz leveti magát a legmagasabb szikla tetejéről. Fágusz is hasonlóképpen gondolkodott, így aztán összetalálkoztak erdei találkahelyükön. Igen megörültek egymásnak! Eleinte együtt szomorkodtak nehéz sorsukon, aztán elsodorta őket ifjú vérük hevülete, s ott az avaron egymáséi lettek. Tilia felsóhajtott szerelmese karjai közt:

 - Bárcsak örökké így maradhatnánk, összefonódva, hogy senki ezen a földön el ne választhasson!

És láss csudát, kívánsága teljesült. A leány egy szép hársfává, a fiú egy sudár bükké változott, de úgy összefonódtak, hogy senki többé el nem választja őket. Ha nem hiszed, nézd meg magad! Most is ott állnak ők ketten a Bakony rejtekében.

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások








Horváth KárolyGratulálok a szép történethez, nagy örömmel olvastam.Általa még emlékezetesebb marad a geotúrán közösen átélt élmény.






Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!