A tőrfarkú rák az egyik legérdekesebb élő kövület

Aki szeretné élőben látni ezt a „csodalényt”, az a Fővárosi Állatkert Varázshegyében megteheti. Mitől is olyan izgalmas ez az állat?

Élő kövület, ami azt jelenti, hogy sok-sok évmillió óta gyakorlatilag változatlan formában él a Földön. Ősi fajai már a devonban (kb. 300 millió éve) megjelentek, de a mai forma is minimum 20 millió éve változatlan. Jelenleg a rokonság egyetlen faja él a tengerekben, az atlanti tőrfarkú rák. Igazából nem is rák, mert közelebbi rokonságban áll a pókszabásúakkal (pókok, skorpiók).

Ránk nézve se a csáprágója, se a tőrfarka nem jelent semmiféle veszélyt. Nem szúr velük és mérge sincs. Sérülékeny testrészeit kemény páncélzat védi. Ha megfordítjuk, ízeltlábszerű lábaival hevesen kapálózik. Ezek egy része mozgásra, mások kopoltyús légzésre, megint mások a szaporodás segítésére szolgálnak. Az elvesztett lábait vissza tudja növeszteni. A farka segít neki, ha a hátáról vissza akar fordulni.

Ki tud jönni a tengerpartra, amit a tavaszi szaporodási időszakban meg is tesz. A nagyobb testű nőstény a parti homokba rakja a petéit, amiket a hím megtermékenyít. A kicsinyek kb. 3 hét múlva másznak majd be a tengerbe. Ők majd csak 9 év múlva kezdik el a szaporodást. Növekedéskor vedleniük kell, mert a páncél nem nő velük.

Mint kiderült, legérdekesebb részük a vérük.

A keringési rendszerük nyílt, ami azt jelenti, hogy csak egyes részeiken vannak erek, másutt a testfolyadék (ami a mi vérnek felel meg) a szövetek közt szabadon áramlik. Ez a rendszer jellemző minden ízeltlábúra. A tőrfarkú rákok testfolyadéka részt vesz az oxigén szállításában. Ehhez kell egy molekula, amihez kötődni tud az oxigén. Az emberi vérben ez a molekula a hemoglobin, ami a vörösvértestjeinkben található. Mivel a hemoglobinban vas van, piros a színe, ettől piros a vérünk. Ha éppen kötődik hozzá az oxigén, akkor világospiros, ha nincs rajta, akkor sötétpiros. A tőrfarkúak oxigénszállítója a hemocianin. Ebben a réz a központi atom. Ez a molekula is változtatja a színét: oxigén nélkül színtelen, oxigénnel kékre változik. Igazi kékvérű faj! (Nálunk még a nemesek vére se kék, pedig hogy szeretnénk kékvérűek lenni!)

De a szín még nem minden! A tőrfarkú rákok egészen különleges módját alkalmazzák a baktériumok elleni védekezésnek. A testfolyadékukban van egy olyan molekula, ami baktériummal érintkezve folyékonyból kocsonyássá válik. Egy tartós kocsonyaburokba zárja a baktériumot (nem pusztítja el), így elkerüli, hogy az megbetegítse. Ez a reakció olyan elképesztően hatékony, hogy egészen minimális mennyiségben jelen lévő baktériumra is azonnal reagál.  Ez kincset érő anyag a gyógyszeripar és az űrhajózás számára! Minden baktériumot kimutat, így a sterilitást lehet ellenőrizni vele.

Szegény tőrfarkúak! Évmilliókat sikerült túlélniük, de nem biztos, hogy a minket is kibírnak! Egyelőre nem sikerült mesterségesen előállítani a baktérium kimutatására alkalmas anyagot. A tőrfarkúak testfolyadékát csapolják meg rendszeresen, ami a többségüket ugyan nem pusztítja el, de nagyon legyengíti őket. A túlélésük attól függ, milyen hamar sikerül nélkülük is hozzájutnunk az értékes anyaghoz. Mi ebből a tanulság? Egyrészt az, hogy ami hasznos nekünk, azt szinte bármi áron beszerezzük. Másrészt az, hogy a biodiverzitás rendkívül fontos a mi túlélésünkhöz is. Sose tudhatjuk, hogy egy faj milyen csodaszert tartalmaz, amiről jelenleg fogalmunk sincs. Jó lenne tartósan együtt élni a többi földlakóval!

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy "tetszik" kattintással! Köszi! Frekot Erika