Fafogyasztó élőlények, vagyis a xilofágok

A növények képezik a földi élővilág táplálékláncának alapját. Szinte mindenki őket eszi közvetlenül (a növényevők és mindenevők) vagy közvetve (a ragadozók, dögevők). Gondolhatnánk, hogy a növényi anyag jól emészthető, hiszen mi is eszünk almát, salátát, az elvetemültek még spenótot és sóskát is.

A növényi test is sejtekből áll, mint mi magunk. A sejteket kívülről azonban nemcsak sejthártya, hanem ellenálló sejtfal is borítja. Anyaga a Föld leggyakoribb szerves anyaga, a cellulóz. Ha növényt eszünk, nagyrészt cellulózt fogyasztunk. De a cellulózt leginkább csak baktériumok és gombák tudják lebontani, csak kevés fejlettebb élőlény képes rá. Még a puha füvön élő szarvasmarha sem tudná baktériumok nélkül megemészteni a táplálékát. Még nehezebb dolguk van azoknak az élőlényeknek, akik a fák kemény anyagát akarják hasznosítani, hiszen abban már nemcsak cellulóz van, hanem szilárdító, ellenálló lignin is.

A fatörzs keresztmetszetén legkívül a fakéreg elhalt része található, amit egy keskeny körben a háncsrész követ, itt szállítja a fa a levelekben keletkezett szerves anyagot. Ezen belül egy nagyon keskeny körben osztódószövet jön (kambium). Ezen belül, az idősebb fák esetében a fatörzs legalább 90%-át teszi ki az évgyűrűs szerkezetet mutató farész, idegen szóval a xilem. Nagy bajban lennénk, ha ezt rágcsálva kellene életben maradnunk! A xilofágok mégis megélnek belőle (bár fogyasztják a többi, korábban említett részt is).

Gombák

A farontó gombák képesek a faanyag lebontására. Egyesek már elhalt fákat fogyasztanak, mások még élőket, van, amelyik mindkettőre képes. A bükkfataplóval gyakran találkozhatunk kirándulásaink során. Méretes, feltűnő taplógomba. A bükkfatapló ún. fehérkorhadást okoz a fán, mert egyszerre bontja a cellulózt és a lignint is, a faanyag ezért kifehéredik.

A barnakorhadás során csak a cellulóz bomlik le, a sötét színű lignin megmarad. Végül a faanyag vörösbarna porrá esik szét.

A fa építőanyag rettegett ellensége, a könnyező házigomba ún. lágykorhadást okoz. Ha megtelepszik valahol (jellemzően nedves faanyagon), nagyon nehéz megszabadulni tőle.

A sárga gévagomba az ártéri erdők gyakori farontó gombája. Fiatal példányai ehetők.

Rovarok

Egyes rovarok lárvái alkalmazkodtak a fatörzsek belsejében található, viszonylag védett élőhelyhez. Az elhalt fák törzsét rágcsáló rovaroknak óriási jelentőségük van az anyagok körforgásában. Néhány példafaj:

Személyes kedvencem, a havasi cincér. A nőstény hazánkban főleg elpusztult bükkfákba petézik, de elhalt kőrisben, dióban, gyertyánban is élhet a lárva. Több évi faevés után nyár közepén bújnak elő ezek a szépséges bogarak, hogy párt találjanak és útjára indítsák a következő nemzedéket.

A közismert nagy szarvasbogár szintén éveket tölt lárvaként a fákban. Ő is csak elpusztult faanyagban fejlődik, leggyakrabban tölgytuskók gyökerében.

A nagy hőscincér is igen szép bogár. Idős, napsütötte tölgyfákba petézik a nőstény. A lárva kezdetben az elhalt részeket, majd az élő fát is fogyasztja. 3-4 év után, nyáron bújik elő a kifejlett bogár, az imágó. Érdekesség, hogy a „cincér” nevet a cincogó hangjukról kapták, amit veszély esetén hallatnak, pl. ha megfogjuk őket. (De ne bántsuk, mert védettek, és amúgy sem bántunk élőlényeket!)

A xilofág élőlényeknek fontos szerep jut az élővilág egymásra utalt rendszerében, az ökoszisztémában. Lehetővé teszik, hogy a kidőlt fatörzsek anyaga ismét belekerüljön a körforgásba. Nagyon sok élőlénynek szolgáltatnak táplálékforrást. A harkályok többségének fő táplálékát képezik. A földön fekvő, korhadó fatörzsben lárvák után kutatnak a borzok, a vaddisznók, a sünök. Az estefelé kirepülő rovarokat fogyasztják a denevérek és a baglyok. Még olyan rovar is van, aki megtalálja tojócsövével a korhadó fában rejtetten élő lárvát és belepetézik. Az ő lárvája a másik testét fogyasztva fejlődik. Ilyen például az óriás tőrösdarázs, ami az orrszarvúbogár lárvájában élősködik.

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással.