A váci tanösvényen szeptemberben

Ismét váci tanösvény! A kedvenc helyemmé vált. Idén már két sikertelen kísérletet tettünk a meglátogatására Viktor fiammal. Azért volt sikertelen, mert elárasztotta a megáradt Gombás-patak és a Duna együttes vize. Ezen nem szabad csodálkozni, hiszen ártéri tanösvény a szó szoros értelmében.

Most járható volt, sőt több lelkes sétálóval is találkoztunk. Mindenki gyönyörködött a szép őszi színekben. Mi igyekeztünk csendben és türelemmel leskelődni, ami most is bevált. Biztos vagyok benne, hogy sokkal többet láttunk, mint mások. Kezdésként egy mókussal találkoztunk (futólag).

Szívünk vágya a jégmadarak meglesése volt. Némi várakozás után két kéken csillogó villanásként meg is láttuk őket. Bíztató kezdet! Újabb villanások követték, sőt egész a közelünkben repült el egy elől narancssárga, hátul kék drágakő. Most már csak le kellene ülnie valamelyiküknek egy ágra. Esetleg egy hozzánk közeli ágra! És láss csodát: ki is ült egy jégmadár egy száraz ágra a víz fölé. Ott leskelődött és kétszer láttam is, amint lecsapott a vízbe. Igaz, hogy messze volt tőlünk, de azért jól láttuk.

Jégmadárles közben újabb ajándékot kaptunk a természettől: egy fekete harkály szállt egy viszonylag közeli fára. Most láttam először teljes életnagyságban a legnagyobb hazai harkályt. Mint itthon kiderült, egy hímet figyelhettünk meg, mert az egész sapkája piros volt (a tojónak csak a tarkója piros).

A tanösvény környékén is sétáltunk: a Gombás-patakon túl a réten (melyet most a kövérre hízott keresztes pókok uralnak), valamint a horgásztónál. Az ízeltlábúak is érdekes megfigyelni és fotózni valók! Alföldi szitakötők repkedtek mindenfelé, sőt egy párt is sikerült megörökíteni. A lepkék közül egy szép C-betűs lepke napozott a leveleken, valamint repcelepkék szívogatták a nektárt az őszi virágokból.

A horgásztavon főleg a szokásos vadkacsákat lehetett látni, de Viktor észrevette, hogy van köztük egy „rút kiskacsa”, vagyis egy más fajba tartozó példány. Egyáltalán nem volt rút a csörgőréce gácsér, amint békésen úszkált a többi kacsa között.

A tavon keresgéltük a teknősöket, végül meg is láttunk két mocsári teknőst (és úszkált egy kisebb ékszerteknős is, amit elengedhettek a gazdái a terráriumból).

Ne feledjük, hogy egyetlen őshonos teknősünk, a mocsári teknős védett, és fenyegeti az ékszerteknősök térhódítása. Ne engedjünk el a természetbe egyetlen hobbiállatot se!