Homoktövis védett terület, Újpest

Az MME Budapesti Csoportja munkára hívott mindenkit, aki tenni szeretne az újpesti homoktövis élőhelyért. A szokatlanul enyhe, napos novemberi szombaton vagy hetvenen gyűltünk össze a hívásra. Köztük kezdők, mint én és olyanok is, akik már részt vettek többször ebben a munkában, melyet most hirdettek meg hatodszor.

Bajor Zoltán, a főszervező fogadta a csapatot, aki végigvezetett minket a területen és elmagyarázta, hogy miért is fontos a az 1974 óta érvényes védelem. A homoktövis egy cserje, melynek ez a maroknyi újpesti terület az egyetlen hazai természetes élőhelye. Maga a növény híres ehető, sok vitamint tartalmazó gyümölcséről. Ő a terület névadója, de nem az egyetlen védendő értéke, hiszen összesen 22 védett növény él itt. Mind a homokpuszta gyepek jellegzetessége, mint a homoki kocsord, aminek 2 métert is elérő, bár már elszáradt szárait most is láttuk. A báránypirosítónak csak szőrös, földre lapuló leveleit láthattuk (nevét a piros festéket tartalmazó gyökeréről kapta, mellyel valóban bárányokat jelöltek egykor az Alföldön). Érdekesség a csikófark nevű növény, ami nem túl látványos, de érdekessége, hogy lágyszárúnak látszik, pedig nyitvatermő törpecserje (mint nyitvatermő, a fenyők rokona).

Ahhoz, hogy ezek a homoki gyepekre jellemző növények fennmaradjanak, meg kell szüntetni a beerdősülést, mely részben spontán terjedő fákkal és cserjékkel (akác, ezüstfa, fehér nyár, kecskerágó, stb), részben ültetett fajokkal (pl. feketefenyő) terpeszkedik a területen.

Ez a mai feladat is: a már kitisztított területeken el kell távolítani a sarjakat, valamint új területeket is visszahódítunk a cserjéktől. A homoki talaj tápanyagszegény, ezért nem kívánatos, hogy növeljük a tápanyagtartalmat. Tehát minden levágott ágat el kell távolítani a gyepről. Ez utóbbi feladat nem tűnt nehéznek, de néhány óra ághúzkodás után már komoly kihívás volt. A kifejlődő izomláz mellett testi közelségbe kerültünk minden vadrózsatüskével, kökény ágtövissel. De nem adtuk fel, és délutánra már szemmel látható volt a munkánk eredménye.

Amíg mi dolgoztunk, szorgos kezek nyílt tűzön lecsót és teát főztek nekünk. Köszönet érte, nagyon jól esett. Ebédidőben Sarlós Dávid gyűrűzési bemutatót tartott nekünk, amit mindenki élvezett. De erről egy külön cikkben írok.

A madarakon kívül más állatok nyomaival is találkoztunk: egy borzodú bejáratát láttuk, valamint találtunk egy törpe egér fészket. Ez utóbbi olyan művészien volt megépítve, mintha egy madáré lenne.

Mire sötétedett, egy hatalmas „hurkában” gyűlt össze a sok levágott fa és ág a földút mentén. Egy traktor jön majd, ami felaprítja a faanyagot, majd elszállítják innen.

A nap végén a szervezők megköszönték a segítséget, pedig nekünk okozott örömet a gyönyörű időben, a szabadban végzett, hasznos munka. Élvezet volt (az izomláz ellenére).