Zoopedagógiai képzés: etológiai állatbemutató

Október óta az Állatkertbe járok zoopedagógiai képzésre. A sok érdekes előadás közül most az etológiai témájú állatbemutatóról írok.

A Tanodúban volt a bemutató, ez az állatsimogató melletti ház emeletén található oktató terem. A bemutatót Glavanovits Tamás gondozó tartotta. Ő szokta munkatársaival együtt az állatkerti bemutatókat is tartani a nyári idényben. Most megismerhettük a résztvevő állatokat, vagyis a főszereplőket.

Elsőként Olga érkezett, a pusztai sas. Őt egynapos kora óta nevelik emberek itt az Állatkertben. Hatalmas ragadozó madár, amelynek 180-200 cm a szárnyfesztávolsága. Ennek ellenére csak kb. 3kg a súlya. Jellemző a madarakra, hogy a repülés érdekében méretükhöz képest a lehető legkönnyebb a csontvázuk (egyes csontjaik üregesek, nincs fogakkal terhelt állkapcsuk). A pusztai sasok a füves pusztákon a földön fészkelnek. Kedvenc táplálékuk az ürge és a hörcsög, nem szívesen vadásznak ezeknél nagyobb zsákmányra. Ezért lábuk és karmuk a többi saséhoz képest kisebb (de így is tiszteletre méltó). A konkurencia miatt a megszerzett táplálékot gyorsan le kell nyelniük, ezért egyben szoktak eltűntetni akár egy hörcsögöt is. Most előttünk napos csibét kapott Olga, amit valóban minden erőlködés nélkül nyelt el egyben. A sasoknál is működik a bevésődés, ami egy fiatal korban tapasztalható tanulási folyamat. A fiatal madár azt fogadja el fajtársának, aki etette és kiskorától nevelte őt. A természetben ez csak a szülője lehet, fogságban azonban az ember. Így a madár a gondozóját tekinti társának. A bemutatók embertömegéhez egész kicsi korától szoktatták hozzá Olgát. Mivel rossz tapasztalatot nem szerzett, nem fél az emberektől. Tamás elmondta, hogy ha megijed valamitől, azt egy életre megjegyzi és tartani fog a hasonló tárgyaktól, helyzetektől. Ez a tanulási folyamat a természetben a túlélését segíti.

A következő hatalmas, szépséges madár az uhu volt. Ő is békésen ült gondozója karján. Megnézhettük fakérget utánzó rejtőszínét. Erre a nappali pihenés közben van szüksége, amikor jobb, ha nem fedezik fel őt a nappali madarak, mert azok ősellenségnek tekintik és zaklatják, támadják. Tulajdonképpen ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen éjjel ők válhatnak az uhu prédájává, aki el-elemel közülük néhányat, míg az ágakon alszanak. Amúgy a hazai uhuk kedvenc fogásai a sünök. A bagoly karmai hosszabbak, mint a sün tüskéi, így elég egyenlőtlen a harc. Az uhu jelenlétének a legbiztosabb jele a tüskéiből kihámozott sünök teteme egy területen. Az éjszakai vadászatban az uhunak a hallása a legfontosabb „fegyvere”. Még a hó alól is kikapja a motoszkáló rágcsálókat. A fülei a tollak miatt nem láthatók, a fej két oldalán helyezkednek el, de nem egyforma magasságban. Mi ennek az előnye? A térbeli hallás pontossága. A hatalmas szemek is fontos érzékszervek, de inkább a repülést és a tájékozódást segítik. A szemek nem mozgathatók, ezért a bagoly az egész fejét fordítja a kívánt irányba, ha kell, egészen hátrafordul. A fején tollfüleket tud felmereszteni, de ezeknek nincs közük a halláshoz. Kommunikációra szolgálnak: nyugalomban lesimulnak, felállva izgatottságot vagy fenyegetést jelentenek. Magyarországon jelenleg 20-25 pár fészkel ebből a hatalmas bagolyból (pl. a Naszályon). Már korán, január-februárban költeni kezdenek. Az első lerakott tojásra azonnal ráül a tojó, így nem egyszerre, hanem akár 4 nap különbséggel kelnek ki a fiókák. A méretkülönbség jelentős közöttük. Ha nincs elég ennivaló, a nagyobbak a kisebbek életére törnek, ezt nevezzük káinizmusnak. A fiatal madarak nagyon gyorsan nőnek. A fészket sokkal korábban elhagyják, mint ahogy repülni tudnának, és szétmásznak a környéken. A szüleiket azonban hangosan kiabálva hívják, akik a hangjuk alapján találják meg őket az etetéshez.

A kedvenc madaram volt a következő „fellépő”, a holló. Gyönyörű, fénylően fekete, nagyon okos madár. Tamásnak is ő a kedvence. Amint kivette a ládájából, a madár mély hangon kezdett kedveskedni neki és úgy bújt a gazdájához, mint ahogy egy szelíd papagáj szokott. Szereti, ha vakargatják a nyakát. (Amit szintén főleg a papagájok szoktak igényelni, jobb, ha nem próbáljuk meg egy sassal, hogy szereti-e.) Mivel a holló párt is egy életre választ, gazdájához is kizárólagosan ragaszkodik, sőt féltékeny rá: ha közelednek hozzá, igyekszik eltávolítani a „vetélytársat”. Amit nem tudtam a hollóról: torokzacskója van, amiben táplálékot tud szállítani. Nem is keveset: 12 egér is elfér benne! A gyűjtött ennivalót azután elrejti (ez a raktározási hajlam a többi varjúfélére is jellemző, pl. a szajkóra, a szarkára). A fényes tárgyakhoz is vonzódik, szívesen eljátszik velük, bár a fészkébe nem gyűjt be ilyenek, mint a szarka. Ennek a biológiai okára nem sikerült még rájönnünk. Mint ahogy arra sem, hogy miért ízlik ennyire a sajt a hollónak. Én azt hittem, hogy a holló és a róka vetélkedése a sajtért nélkülöz minden tudományos realitást, hiszen „egy ragadozó és egy dögevő veszekszik egy tejterméken, amit mindketten utálnak”. De tévedtem, mert a holló valóban él-hal a sajtért (leginkább él). Most is kivette a gazdája kezéből vagy mellényzsebéből. Cserébe „csak” ugatnia kellett, hogy bemutassa a kivételes hangutánzó képességét. Nagy rábeszélésre egyszer tényleg ugatott egyet. Ezt nem tanították neki, csak elleste a Parasztudvar két kutyájától.

Magyarországon a ’70-es évekre nagyon lecsökkent a hollók száma, mert a varjakkal együtt mérgezett tojásokkal irtották őket, hiszen „meg kellett torolni”, hogy olyan madarak fészkét fosztogatta, amiket mi emberek akartunk lelőni. Mióta betiltották a mérgezést, nő a számuk. Most már a településeket se kerülik el, mint már írtam, a Hármashatár-hegyen is él egy pár.

A madarak után két emlős „nagykövetet” is megismerhettünk. Először Görbit, az ormányos medvét. Mozgékony orrának, kíváncsi nyüzsgésének nem lehet ellenállni! A kis édes azonban életrevaló, akaratos, határozott állat, nem öleb! Hazájában, Dél-Amerikában sokan akarnak belőle lakmározni, így harciasan védi magát, ha kell. Gondozója sem kényszerítette Görbit semmire, inkább az érdeklődését felkeltve próbálta rávenni, hogy arra menjen, amerre ő szeretné. Egyébként határozottan ellenáll. Mindent megvizsgált, megszagolt. Mivel kiválóan mászik, mindenhova feljut. Egy lakást napok alatt szedne elemeire. Tamás szerint mindent szétszed, ami puhább a betonnál. Házi kedvencnek válasszuk inkább a görényt!

Marci, a görény mindent ellenállás nélkül hagyott: lehetett simogatni, karikába hajlítani. Mászkált az asztalon, belebújt a szatyromba. Ez nem jelentett számára akadályt, hiszen mindenhova befér, ahová a feje befér. Vagyis egy kb. pingponglabda átmérőjű nyílásba simán bebújik. Ha kell, a saját teste mentén visszafordul. Mindezt a hajlékonyságot a csigolyái között található 4 mm-es porcok teszik lehetővé. Érdekesen, púpos háttal megy a vízszintes felületeken (s csúszkál a számára túl sima asztalon). Számomra újdonságot jelentett, hogy megtudtam, hogy a nőstények akár egy fél éven át is tüzelnek. Ha nem történik párzás, felborul a hormonrendszerük és elpusztulnak. A természetben, ha egy hím felfedezi a tüzelő nőstényt, megfogja a tarkójánál, és így cipeli napokon át, miközben többször is párzanak. Utána elhagyja a gaz csábító a párját, és a nőstény egyedül gondoskodik a kölykökről. A görényekről közismert a bűzük, ami a végbelüknél lévő bűzmirigy váladéka. Ezt csak akkor használja, ha megijed. Hatékony védelem pl. a róka ellen, ami megtámadva a görényt, kap egy ilyen adagot az orrába-szájába, s mivel hánytató hatása van, elereszti a zsákmányt. Mi nem ijesztettük meg Marcit, tehát nem volt félnivalónk. Bátran megsimogathattuk az értékes téli prémet, melyet jogos tulajdonosa viselt, s valljuk be, neki áll a legjobban!