Duna-parti madarászkirándulás

2011-01-16

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Az MME Budapesti Csoportja által meghirdetett januári madarászás a Duna-parton zajlott Sződligettől Vácig. Már a vonaton elég sokan összegyűltünk, de hogy milyen népszerű volt ez a program, az csak a sződligeti vasútállomáson látszott igazán. Nem számoltam össze, de lehettünk vagy nyolcvanan. Profik, lelkes amatőrök, kisgyerekes családok vegyesen. Még a szervezőket is meglepte a nagy létszám.

A szokatlanul enyhe időben kisétáltunk a partra. Itt madarász szempontból egy kevésbé kedvező helyzet fogadott minket: áradt a Duna. Ez nemcsak azért volt kellemetlen, mert rengeteg szemetet vitt magával, hanem azért is, mert elborította a kavicspadokat, amiken szívesen időznek a récék, kárókatonák. Hála a nagyszámú spektívnek, átláttunk a túlsó partig, ahol a félénkebb fajok példányait is megfigyelhettük: kárókatona szárítkozott, kontyos récék úszkáltak csapatosan.

A kisgyerekek számára alacsonyra állított távcsövek álltak rendelkezésre, és természetesen Kincses Laci, aki számára nem lehet olyan kicsi gyerek, akinek ne tudna érdekeseket mondani a madarakról. A legkisebbek azonban hamar találtak testközelibb szórakozást: csizmaszárig a Dunába tapicskolva igyekeztek értékes fadarabokat kihalászni a vízből. Szóval mindenki élvezte azt, amit számára a Duna-part nyújtott!

A kiépített bicikliúton haladva meg-megálltunk, ha valaki újabb fajokat vett észre távcsővel vagy anélkül. Így láttunk kercerécéket és egy kis bukó hímet is.

Engem mindig lenyűgöz a szakértelem. Most is élveztem, hogy az elsuhanó sirályokat többen fajra meg tudták határozni. A szokásos dankákon kívül láttunk viharsirályokat is. Úgy érzem, reménytelen, hogy én valaha is magabiztosan ki merjem jelenteni egy sirályról, hogy milyen fajba tartozik. Tehát: sosem fogom elveszíteni a csodálatomat azok felé a csodalények felé, akik képesek erre.

Természetesen utunk során sokfelé találkoztunk a tőkés récékkel, őket ma már gyakrabban látjuk, mint bármi mást.

Nekem ez a keskeny ártéri erdősáv már önmagában is tetszett, érdemes felnézni egy-egy hatalmas nyárfára a parton. Az ilyen felnézések néha meglepetést okoznak: láttunk az előző áradáskor az ágak közé szorult, „lebegni” látszó fatörzseket, vastag ágakat, éppen az alattuk beszélgető csoport feje felett.

Ha nagyon sok réce nem is kényeztetett minket, azért az „aprólékokból” bőven láttunk: széncinkék keresgéltek táplálékot az ágak között, csuszkák csatlakoztak hozzájuk. Az apró, kéregnek álcázott és a fakérgen felfelé közlekedő fakuszt igyekeztem lefotózni, de most sem lett tökéletes a kép. A nagyobb és feltűnőbb színű nagy fakopáncs már könnyebb célpontot nyújtott. Vác felé közeledve hallatta a hangját a fekete harkály, de én nem láttam meg hazánk e legnagyobb harkályát. Igaz, nem is „járt nekem” a látványa, hiszen itt egy korábbi alkalommal már hagyta magát fotózni. Megfigyeltünk két kék cinkét, akik egy faodút mértek fel, sürgölődve ki-be járva az üregbe. Kétszer is láttam elsuhanni a fák között egy ragadozót, s mivel ha találomra hangosan kimondtam egy kérdést, rögtön akadt szakember, aki tudott rá válaszolni, így azt is tudom, hogy egerészölyv volt. Szeretem, ha a környezetemben az egy négyzetméterre jutó madarászok száma meghaladja 1 főt!

Azt terveztük, hogy besétálunk a váci ártéri tanösvényre, de ott most csak a halak sétálhatnak, mert ismét elborította a víz. A felső korlát éppen csak kilátszott.

A Gombás-patakot keresztezve, a réten meglátogattuk a madáretetőket, amiket két hete láttam. Sajnos most nem voltak feltöltve. Néhány cinke próbálkozott, de nem találtak bennük magot. Túl kevés fér beléjük egyszerre, ezért hamar kifogy. Pedig ha valaki elkezdi az etetést, azt egész télen folytatni kell.

Ismét elérve a Duna-partot, ott Lendvai Csaba szerint: „kevés madarat látunk, szám szerint nullát”. Beérve a váci parti sétányra erdei pintyek csapatát fedeztük fel a fákon. A part szélén városi tőkés récékkel lehetett találkozni.

A révnél hivatalosan véget ért a program, sokan elbúcsúztak. Mi néhányan be akartuk várni a többi csapatot, így időtöltésképpen a dankasirályokat figyeltük, majd kaptak némi kóstolót Csabáék uzsonnájából. Lenyűgöző figyelni a repülésvirtuóz sirályokat vadászat közben! Végülis a sonkás zsemle megszerzése is egyfajta vadászat, tehát bemutatták az összes hirtelen fordulást, fékezést, irányváltást, ami csak szerepel a repertoárjukban. A lepattanóra a tőkés récék startoltak rá. Alig vettük észre, hogy az egyik „tőkés” nem olyan, mint a többi, hiszen egy csörgőréce. Még a nap is kisütött, hogy jobban látsszon a fémesen kéken vagy zölden megcsillanó folt a fején. Ezt a búcsúajándékot kaptuk a Dunától.

 

Köszönet a szervezőknek a szép napért!

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











Gyülekezés a pályaudvaron

Gyülekezés a pályaudvaron


Hú, de sokan vagyunk!

Hú, de sokan vagyunk!


Szemetes a Duna

Szemetes a Duna


Ifjú érdeklődő

Ifjú érdeklődő


Apróságok munka közben

Apróságok munka közben


Leskelődés

Leskelődés


Tőkés réce pár

Tőkés réce pár


Fakusz

Fakusz


Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs


Ártéri tanösvény víz alatt

Ártéri tanösvény víz alatt


Fényfoltok

Fényfoltok


Vízburokban

Vízburokban


Nyüzsgés

Nyüzsgés


Falatra várva

Falatra várva


Sikerült!

Sikerült!


Dankasirály

Dankasirály


Vác és a Naszály

Vác és a Naszály


Váci Duna-part

Váci Duna-part


Csörgőréce

Csörgőréce


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!