Januári barangolás az Állatkertben

Egy ködösen kezdődő, majd szépen kiderülő vasárnapot töltöttem az Állatkertben. Nyitáskor még minden borongós és kihalt volt.

A Nagy-tónál nézegettem az etetésre összegyűlt sok madarat, amikor Kincses Lacival találkoztam. Madarász, akivel már több kiránduláson vettünk részt közösen. Most a költeni látszó kárókatonákon csodálkoztunk mindketten, hiszen még csak január vége van. Minden fészken ült egy madár és a közelben tartózkodott mindnek a párja is. Ágat a fészekhez cipelő példányokat is láttunk. Néhányan a tóban halászgattak nagy sikerrel. Hirtelen észrevettünk egy vergődő sirályt a vízben. Szemmel láthatóan eltört a szárnya és nagyon kimerült, mire kivonszolta magát a vízből a jégre. Laci szólt a gondozóknak, akik egy nagy hálóval kifogták a madarat. Sajnos nem jók az esélyei a felgyógyulásra.

Annál életrevalóbbnak tűntek a szürke gémek, akik igyekeztek a nagy madársűrűségben is halhoz jutni.

Megnéztük az Élet és Halál Házában a lábadozó mentett állatokat: sünöket, varjakat, szajkót, fecskéket. A tengeri malacok is bent láthatók most, tekintettel a téli hidegre. Náluk is folyton zajlik az élet: az új nemzedékeket a fogantatástól a születésen át, a felnövekedésig végig lehet követni. Érdemes egy kis időt szánni a megfigyelésükre.

A Dél-Amerika Ház hidegtűrő lakói, az alpakkák, agutik a külső kifutóban vannak most is, a két tapír bent a fűtött térben. Mellettük a halálfejes mókusmajmok folyton tesznek-vesznek, őket hosszasan el lehet nézegetni. Nevük ellenére nagyon helyes kis fejük van. Ügyes ujjaikkal minden ennivalót kipiszkálnak, amit a gondozók elrejtettek előlük. A földről is ügyesen kapják fel a tücsköket, egy gyors mozdulattal lefejezik őket, és már eszik is a finom csemegét.

Meglátogattam a Xantus Házban a szabadon repkedő papagájokat és a különféle, díszes galambokat. A galambok egy része már a fészkén ült. A papagájok őrült ricsajt csaptak, majd szépen elcsendesedtek, és finoman, kedveskedve vakargatták egymást. Nekem is volt papagájom gyerekkoromban, szeretem nézni, ahogy kimutatják a szeretetüket.

Délutánra kisütött a nap, még sétáltam egy nagyot a kertben. Most csak a legnagyobb élményemet osztom meg a kedves olvasókkal. Az egyik jegesmedve kivirágos jókedvében volt! Először egy fenyőfával játszott a vízben (gondolom, egy egykori karácsonyfa lehetett), majd rávetette magát a hatalmas piros labdára. Mindent bemutatott, amit csak csinálni lehet egy labdával a vízben: forgatta, dobálta, a partról ráugrott, a víz alá nyomta. Aztán két lábbal ráállt a parton támaszkodva, és kifejezetten büszkén nézett körül, hogy ő milyen ügyes. Úgy nézett ki, mint egy óriási kutyakölyök! Mindenkinek nagyon tetszett, életkortól függetlenül.

Ismét érdemes volt kilátogatni az Állatkertbe!

Ha tetszett ez a cikk vagy sikerült kedvet csinálnom egy állatkerti sétához, kérlek, írd meg nekem. Köszönöm.