Törökugrató: Naprózsa tanösvény

Az idei első tavaszi hétvégén nem restelltünk fél hétkor kelni Viktorral. Így nyolckor, a szép reggeli fényekben már a budaörsi Törökugratón voltunk. Ez a szikla az M7 és M1 közös bevezető szakaszáról is kiválóan látszik. A Csíki-hegyek dolomitszikláinak egyike.

Budaörs egészen körülnőtte a sziklát, sőt a házak felkapaszkodnak szinte a tetejére. Számomra újdonságként hatott, hogy tanösvény vezet fel a sziklára, mikor legutoljára itt jártam, ilyen még nem volt. Naprózsa tanösvénynek hívják. A névadó növény egy apró, sárga virágú törpecserje.

Az egykori kőbánya belsejében és a szikla tetején vezet végig a jól kiépített ösvény. Menet közben oktató táblák és kreatív játékok segítenek az ismeretszerzésben. Egyelőre nincsenek összefirkálva és széttörve. Az egyetlen rongálás, amit láttunk, egy kőzeteket bemutató tároló üveglapjának az összekarcolása volt. Vajon mennyi ideig szolgálhatják az érdeklődők örömét ezek az ötletes állomások??? Bár ne kellene rongálóktól tartani! Különösen tetszett a „virágnyárs” nevű játék (lásd a képek között).

Sajnos a szikla tetején elhelyezett panoráma kép szövege hemzseg a helyesírási hibáktól. Kár érte! Őszintén szólva nem értem, hogy ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megírjon egy tájékoztató szöveget, miért nem ellenőrizteti egy biztos helyesíróval? Bár elég lett volna átolvasni, hogy kiderüljön: a földrajzi nevek is több különböző változatban szerepelnek a szövegben. Jaj!

A szép reggeli fényekben nagyon élveztük a kilátást! Sokféle madár csicsergett körülöttünk (cinkét, feketerigót, szajkót láttunk).

Egy-két hét múlva még szebb lesz a Törökugrató, ha már kinyílnak a tavaszi virágok, fehér csokorrá változnak a kökénybokrok. Azt hittem, most még semmilyen virágot nem láthatunk, de szerencsére tévedtem. Felfedeztünk háromcsokornyi leánykökörcsint! A koratavasz talán egyik leglátványosabb virága! A fotósok álma. Mi is kiélveztük a szépségét, szőrös leveleit és virágait minden oldalról megcsodáltuk és lefotóztuk.

Kedves Olvasóm! Kérlek, oszd meg velem az élményt, ha sikerült rávennelek egy kirándulásra a Törökugratóra!

A Törökugrató legendáját a budaörsiek a 19. század elején a következőképpen mesélték:

„Amikor 1686-ban Buda visszafoglalásáért ostrom folyt, a törökök a várbeliek megsegítésére nagy felmentő sereget küldtek. A felmentő sereg egy részét Szolimán pasa, a török sereg vezére a hegyeken keresztül be akarta juttatni a várba úgy, hogy az ostromlók gyűrűjét áttörje. Ezzel a felmentő sereggel ütközött meg községünk határában, a mai Törökugrató-hegytől a Bia felé nyúló síkon, a Fekete-mocsár környékén, amelyet ma Morast Ackernek hívnak. Nagy és véres harc után miénk lett a győzelem. A törökök menekültek, amerre láttak.

A török vezér ismerte a terepet, tudta, merre fekszik a vár, és csak nyargalt fel a hegyre, remélve, áttörhet majd a várhoz. Egyszerre megtorpant a ló, magasra ágaskodott. Hatalmas szakadék tátongott előttük. Függőlegesen meredő sziklaszakadék tetején voltak. Se előre, se hátra, semerre nem volt út a menekülésre. Előttük a mélység, hátul és oldalt a diadalmas üldözők. A török vezér nem akart fogságba esni. Látta, hogy a túlerővel nem szállhat harcba. Gyorsan bekötötte a lova szemét, sarkantyúzva nekiugratott a mélységnek. Repült a lovas a mélységbe. Összezúzva, holtan találtak rá. Az üldözők ámulva, megrökönyödve nézték a török halált nem ismerő bátorságát, elszántságát. Ettől kezdve nevezik ezt a hegyet – melynek régen Hatvantulkos-hegy volt a neve – Törökugratónak”

Forrás: Budaörs Lexikon – Filipszky István és Grósz András