Selyem-réti tanösvény (Ócsa)

2011-04-03

13 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

2011. április 3.

 

Egy héttel ezelőtt az MME Budapesti csoportja szalonkalest szervezett az ócsai Selyem-réti tanösvényre. Az esti szalonkahúzáson nagy örömünkre összesen 6 példányt láttunk ebből a rejtőzködő madárból. A hely nagyon megtetszett nekem, úgy gondoltam, hogy egy hajnalban kellene visszajönni. Ezért keltünk Viktor fiammal ezen a vasárnapon fél 5-kor. („Nem vagytok normálisak.” – idézet Dávid fiamtól.)

Még sötétben tettük meg az utat Budapesttől Ócsáig. Ennek legnagyobb előnye, hogy nincs forgalom. (Ha Alsónémedi felé jövünk le az M5-ről, akkor nem is kell fizetni az autópályáért, mert az M0-ig ingyenes.) Ócsán átkelve Bugyi község felé kell haladni, ahol egy nagy jobbkanyar után az erdőbe érünk, majd (kb. 400m múlva)figyelni kell bal oldalon a lejárót. Az országúton nem jelzi tábla, de benézve balra a földútra, már látható a védett terület tábla. Földes, de jól járható parkolóban lehet hagyni a kocsit.

Elképesztő madárcsicsergés fogadott minket! Ha CD-n halljuk, azt gondolnánk, hogy trópusi erdőben felvett hangokat hallunk. Éppen elkezdett világosodni, mikor minden felszerelésünket magunkhoz véve elindultunk a tanösvényen, aminek én csak az elején jártam a múltkor. Az ösvény maga járható, feltöltött földút (bár eső után biztosan nagyon sáros, áradáskor pedig nem járható). Viktor persze érdeklődésének és a gumicsizmának hála, belegyalogolt itt-ott a vízbe, hogy testközelbe kerüljön a most teljes virágzásban lévő mocsári gólyahírekhez. A gólyahírek valóban akkor virágzanak, amikor az első gólyák megérkeznek. Mi is láttunk egy gólyát elrepülni felettünk.

Mi is ez a láp, és hogy kerül ide? A Duna-mentén járunk, ahol a vizenyős, mélyebb területeket helyi néven turjánnak hívják. Ezek a lápok a Kiskunság homokvidékével határosak. Így a mocsári erdők közti homokhátakon pusztagyepekkel találkozhatunk. A lápos területek lecsapolása itt is nyomot hagyott az életközösségen, a megmaradt részek ma már védettek, otthont adva sok védett fajnak.

Számunkra magának a lápnak a látványa is különleges! A fák a vízben és a víz szélén állnak. Sok a lábas éger: olyan mézgás (enyves) égerfák, melyek törzse alul kiszélesedik. Ez a „láb”, amely fokozza a fa stabilitását, valamint élőhelyet kínál sok mohának, páfránynak, egy egész kis életközösségnek.

A békák közül (amelyeknek minden faja védett Magyarországon!) mi most az erdei békával találkoztunk. Ha nem ugrik el előlünk, egyáltalán nem vettük volna észre. Mikor már tudtam, hogy hol van, a fényképezőgépbe nézve akkor sem találtam! Valami elképesztő, hogy mennyire beleolvad a száraz avarba! Nagyon csinos kis béka, barnás színe fényben rezesen csillog, szeme felső harmada is rézszínű, pupillája vízszintes. Az ún. „bajuszos” békák közé tartozik: sötét csík húzódik a fején a szeme körül. Kedveli a mocsárréteket, nemcsak erdőkben fordul elő (ahogy a neve alapján gondolnánk).

Viktor egy pocsolyában piócát vett észre. Kiemeltük egy kis fotózás kedvéért, aztán visszaengedtük a vízbe. Most nem készültünk hálóval és edénnyel a vízi apróságok vizsgálatához.

Érdemes volt néha felfigyelni a fejünk felett magasan elvitorlázó madarakra: három ludat, két nagy kócsagot, több récét láthattunk. A reggel későbbi óráiban hallottuk a bölömbika hangját, ami egy távoli hajókürtre hasonlít (vagy arra a hangra, ha belefújunk egy sörösüvegbe). A harkályok kopácsolása messzire hallatszott a korai órákban. Ilyenkor a területüket jelzik a hanggal, a táplálékkeresés sokkal halkabb. Megfigyeltem két fakopáncsot, melyek egymást kergették. Csak itthon láttam a képeken, hogy közép fakopáncsok voltak, amiket most tudtam először lefényképezni. A sokkal gyakoribb nagy fakopáncsot már sokfelé láttam. A sok helyben maradó, elkorhadt fatörzsön mindenfelé a harkályok nyomaival lehetett találkozni. Ez a szép egy természetes (vagy inkább természet közeli) erdőben: marad élőhely a rovaroknak, gombáknak és a belőlük élőknek egyaránt. Rovarokat és fészekanyagot keresgélt egy kidőlt fatörzsön egy vörösbegy és egy ökörszem is. Ez utóbbi az egyik legkisebb madarunk, aki jellemzően testére merőlegesen felcsapja a farkát, s így még kisebbnek tűnik.

Már több lágyszárú szépen virágzik ilyenkor: a már említett mocsári gólyahíreken kívül a szintén sárga bogláros szellőrózsa egész csokrokat alkot. Ő nem nő a vízben, csak parton. Egyes helyeken szőnyeget alkot az ibolya. A Duna-menti csillagvirág néhány tövét is fel lehet fedezni. Amint felmelegedett a levegő, megindultak a rovarok a virágok felé: poszméhek, lepkék kerültek elő az éjjeli pihenés után.

Nagyvaddal nem találkoztunk. Az őzek nyomaira, sőt őz ösvényekre a szárazabb részeken figyeltünk fel (a tanösvényről balra elágazó mellékutak mentén).

Mire délelőtt 10 körül befejeztük a leskelődést és a fotózást, megérkeztek a családok, kirándulók a tanösvényre. Számukra is kiváló program, hiszen még játszótér is várja a gyerekeket egy helyen.

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi!

13 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Selyem-réti tanösvény tábla

Selyem-réti tanösvény tábla


Napfelkelte

Napfelkelte


Égerláp

Égerláp


Csatorna a lápon

Csatorna a lápon


Mocsári gólyahír

Mocsári gólyahír


Lábas égerfa

Lábas égerfa


Ibolya

Ibolya


Erdei béka

Erdei béka


Pióca

Pióca


Dolgoztak a harkályok

Dolgoztak a harkályok


Közép fakopáncs

Közép fakopáncs


Mocsári nőszirom levele

Mocsári nőszirom levele


Őznyom

Őznyom


Őz ösvény

Őz ösvény


Ökörszem

Ökörszem


Fészekanyagot gyűjt a vörösbegy

Fészekanyagot gyűjt a vörösbegy


Poszméh (Viktor fotója)

Poszméh (Viktor fotója)


Bogláros szellőrózsa (Viktor fotója)

Bogláros szellőrózsa (Viktor fotója)


Duna-menti csillagvirág

Duna-menti csillagvirág


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!