Királyréti madarászás

Az elmúlt hetekben a Börzsöny lett a második otthonom, immár negyedszerre utaztam Kismaros, majd Királyrét felé. Most is kellemes várakozás volt bennem: mi mindent tartogat számomra ez a hétvége?

A Magosfa Alapítvány madarászati továbbképzésén vettem részt, kb. 30 társammal együtt. Örömmel láttam, hogy a csoport egyes tagjait már más programokról ismerem, mások pedig ez alatt a két nap alatt váltak kedves ismerőssé. A hétvége szakmai vezetője Tarján Ambrus volt, aki Szentendrén tanít biológiát és földrajzot. A madarakat gyerekkora óta szereti és kiválóan ért hozzájuk. Olyan bravúrokra is képes, mint a legnagyobb karmesterek: a hajnali, szimfonikus zenekarra hasonlító madárcsicsergésből kihallja az egyes fajok képviselőit! Sajnáltuk, hogy egyvalamire ő sem képes: nem tudja leinteni a zenészeket, hogy egyszerre csak egy szóljon.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park nemrég gyönyörűen felújított Oktatóközpontjában laktunk és ott zajlottak az előadások, játékok. A játékokat (amiket a terepen gyerekekkel lehet majd játszani) Takács Margit (DINP), Neumayer Éva és Sólyom Barbara (Magosfa) vezette. Köszönjük a sok ötletet!

A madarakról több elméleti előadást hallhattunk, melyek csak annyiban voltak elméletiek, hogy az előadó beszélt, mi hallgattuk. Ambrus mindent konkrét gyakorlati példákkal, saját tapasztalatokkal fűszerezett.

Témáink:

• Madárvédelem: védelmi eszközök és teendők
• A szélerőmű és a madarak
• Madárhatározás, szakkönyvek
• A Börzsöny madárvilága
• Madarakra utaló jelek a természetben

Több kisebb túrát tettünk a környéken a két nap alatt. Csak egyszer áztunk meg, ez elég szerencsésnek mondható, hiszen az ország nagy részén órákig esett az eső. Ambrus útmutatásai alapján igyekeztünk fajokat felismerni a hangjukról. A vadgerle ment a legkönnyebben (szerintem „berreg”). A feketerigót mindenki ismerte, tőle igyekeztünk elkülöníteni az énekes rigó „szájbarágós” énekét: a strófákat többször ismétli. Sajnos ő övön aluli ütést képes mérni a kezdő madarász önbizalmára, ugyanis utánozza más madarak énekét is. Ez a becstelenség a seregélynek is kedvenc elfoglaltsága. Eddig kedveltem ezeket a madarakat, na de ezek után?!?

A meggyvágó rövid pittyegése, a barázdabillegető éles füttye elég szerény énektudást jelez. A citromsármány bezzeg azonnal Beethoven szimfóniát énekel! Megtudtuk, hogy a csicsörke addig trillázik, ameddig csak tart a levegőjéből (jó sokáig).

Persze nemcsak a hangokra figyeltünk, láttunk is madarakat. Ennek menete: Ambrus meglátta, mi 10 perc próbálkozás után szintén felfedeztük az ágon, ha olyan madár volt, aki nem repült el ennyi idő alatt. A rendesebbje villanydrótra telepedett (vadgerle, erdei pinty) vagy egy fenyő legmagasabb ágára (énekes rigó, tengelic). A hollót és a seregélyt röptében is felismertük. A képek közül csak az élvezhetőket teszem fel ide a honlapra.

Mit csináltunk a szünetben? Magánszorgalomból a patakot vizsgáltuk (ha madár nincs is benne, de van gőtelárva és tegzeslárva). Én lepkékre vadásztam.

A sok érdekességről, amiket hallottunk, írok még egy cikket.

További képeket a „Galériában” láthattok.

A Magosfa honlapja: www.magosfa.hu

Ha tetszik a cikk, kérlek, kattints!