A Sziget, ahogy én szeretem

2011-05-11

6 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

(Fesztivál nélkül)

 

Egyik kedvenc sétahelyem a Hajógyári-sziget. Gyakran biciklivel érkezem egy kis munka utáni kikapcsolódásra. Mindig nagyon várom, hogy annyira kitavaszodjon, hogy még világos legyen, amikor kijövök a munkahelyemről. Újpest felől az Északi vasúti összekötő-hídon szoktam átjönni a Dunán. Mióta felújították a hidat, kellemesebb a lejárat a Római-parton. Innen kellemes út, majd bicikliút vezet a Filatori-gátig. A szigetre csak ezen a hídon át lehet bejutni (legalábbis a parkos részre). A híd azonban már nagyon régi, rozsdás, a járda olyan lyukas, hogy látni lehet a vizet. Az autók csak egyesével férnek el rajta. Nem baj, fő, hogy van.

A szigeten aztán csendes, békés az élet ilyenkor, amikor a Fesztivál őrületének nyoma sincs. Illetve nyoma van, de legalább a nyüzsgése nincs. Nagyon nem szeretem a nagy fákat elcsúfító „vicces” tárgyakat, feldobált cipőket, párosával összekötött palackokat, mindenféle lomot! Felesleges és nagyon csúnya!

A sétautakon sokan futnak, néhányan bicikliznek. A kutyások nagy baráti társaságokban járnak, egyaránt örömére a kutyáknak és a gazdáiknak. Néhány szerelmespár kézen fogva élvezi az andalgást és a park szépségét. Hiába, ha belül eláraszt minket az élet szeretete, a külső szépséget is könnyebben engedjük magunkhoz.

Ezen a héten ismét a szigeten jártam. A külső körúton toltam a biciklit. Itt én leskelődni szeretek, a kerékpár csak közlekedési eszköz, amivel idáig jutok. Kezem ügyében persze a fényképezőgép. Dolmányos varjak csaptak fejem felett nagy ricsajt. Hárman kergették egymást ágról ágra, majd fáról fára, közben jól odamondogattak egymásnak. Jó lenne érteni, hogy mi a veszekedés oka!

Amint eltávolodtak, a feketerigók gyönyörű dala vált uralkodóvá. Egymáshoz közel több hím is énekelt, veszekedés, kergetőzés nélkül. Gondolom, itt elég kicsi lehet egy-egy revír (a hímek által védett terület), ha így megtűrik egymást.

Tavaly itt a bokrok között sikerült megpillantanom egy fülemülét (vagy számomra dallamosabb nevén: egy csalogányt), de ez most nem sikerült. A sziget távolabbi vége közelében azonban most is hallottam dalolni. A szerény külsejű, barnás madár a sűrű bokrokat kedveli. Területét a hangjával jelöli ki. Fészkét a földre vagy alacsonyan a bokrokra rakja. Nem tudom, miért él bennem a vágy, hogy megpillantsam, hiszen nincs rajta sok látnivaló. Talán annyira megszoktuk, hogy a szemünket használjuk, hogy mindig az a „biztos”, amit látunk is? Vagy csak újra meg újra rá akarok csodálkozni arra, hogy hogy jön ki egy ilyen pici lényből egy ekkora hang?

Az ösvényről most nem a Duna felé tértem le, hanem jobbra, a sziget belseje felé. (Bár a Dunánál is láttam már érdekeset tavaly: egy nagy ékszerteknőst, ami egészen úgy nézett ki, mint aki a szabadban telelt át. Bizony az egykori terráriumi állatok sajnos nagyon elterjedtek a természetben!) Most olyan részt választottam, ahová nem jutott el a kertészek fűnyírója. Élveztem a sok pitypang fehérbe fordult fejecskéjét. Néhol a fekete nadálytő bókoló (lefelé csüngő) virágai tarkították a pitypangmezőt. A „fekete” név megtévesztő, mert általában lila, néha rózsaszín vagy akár fehér is lehet a virága.

 Itt hallottam meg a fejem fölül az éktelen sivalkodást: fakopáncs fiókák kérik az ennivalót. Illetve nem kérik, hanem folyamatosan követelik, olyan kétségbeesetten, mintha nem kapnának átlagosan tízpercenként újabb és újabb adagot a szüleiktől. Hamar megtaláltam az odú bejáratát egy nyárfán, jó magasan. Megvártam, amíg a szülők hármat-négyet fordulnak. Nem zavartatták magukat. Fényképezni azonban nehéz volt őket, mert az ennivalóval teljesen bebújtak az odúba. A Kerepesi temetőben látott nagy fakopáncs szülők csak megtámaszkodtak a fán és beadogatták a rovarokat, kellemesen hosszú időt hagyva a fényképezésre. Gondolom, itt a szigetiek még kisebbek, ezért be kell menni hozzájuk az odú aljára.

Kiérve a sziget csúcsára, meglepően nagy szárazulatot láttam. Kicsi a Duna, széles kavicspad látszik ki belőle. A tavalyi állandó magas vízállás után ez szokatlan látvány. Most be lehet sétálni a Duna medrébe.

A nagy Duna-ágban is több kavicspad áll ki a vízből. Eleinte csak néhány tőkés récét láttam pihenni rajtuk, majd odaszállt egy dolmányos varjú, aztán még egy és még egy. Kb. öt perc alatt már feketéllett a kavicspad a varjaktól. Egyetlen vetési volt köztük, a többi mind szürke (szeretem így hívni a dolmányosokat magamban, mert Fekete István könyvein nőttem fel). Ittak a vízből, keresgéltek a kavicsok között, rendezték egy kis kergetőzéssel a „ki az erősebb” kérdéseket. A békés esti rituálénak hirtelen szakadt vége: érkezett két erőtől duzzadó, fiatal kutya, akik látható örömmel kergették szét a madarakat. Szinte vigyorogtak a boldogságtól. Egyetlen valami nem repült fel előlük: egy sziklaszerű tárgy (valami bedobott nagyobb szemét lehet). Hiába futottak feléje, nem mozdult. A kutyák megtorpantak. Hangos ugatásba kezdtek, látszatrohamokat indítottak, de a valami nem szállt fel. Egymásra néztek, nagyokat ugrottak, de szinte egyhelyben. Gondosan ügyeltek, nehogy közelebb kerüljenek ehhez az izéhez, ami szemmel láthatóan nem fél tőlük. Mire a gazdájuk magához hívta őket, én már hangosan nevettem a két zöldfülű bajnokon.

Sötétedés előtt indultam hazafelé, eltettem a fényképezőgépet is. Pedig a természet még tartogatott valamit: a vonatsínek mentén megfigyelhettem egy zöld küllőt, amint bogarászott. Szinte lepattantam a bicikliről, elő a gépet („bár mire a hátizsákból és a tokjából előszedem, úgyis elmegy”). Most kivételesen nem ment el, még nézhettem egy ideig, amint átkutatja a füves területet. Szép esti ajándék volt zárásképpen!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi!

6 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Békés a park

Békés a park


Feketerigó

Feketerigó


Pitypangos liget

Pitypangos liget


Pitypangok

Pitypangok


Felkúszó borostyán

Felkúszó borostyán


Nagy fakopáncs az odúnál

Nagy fakopáncs az odúnál


Alacsony a Duna

Alacsony a Duna


Fatörzsek között

Fatörzsek között


Dolmányos varjak

Dolmányos varjak


A Duna-part kavicszátonyokkal

A Duna-part kavicszátonyokkal


Szigetcsúcs

Szigetcsúcs


Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs


Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs


Erdőrészlet

Erdőrészlet


Fára dobott cipő

Fára dobott cipő


Feldobott palackok

Feldobott palackok


Fenyőcsoport

Fenyőcsoport


Feketeharkály odú

Feketeharkály odú


Dolmányos varjak

Dolmányos varjak


A két bátor hős

A két bátor hős


Zöld küllő

Zöld küllő


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!