Magyar méreggyilok túra a Budaörsi Kopárokon

2011. június

A Duna-Ipoly Nemzeti Park által szervezett júniusi nyílt túrán két tanítványommal együtt vettem részt. Túravezetőnkkel, Novák Adriánnal Csillebércen találkoztunk, a KFKI buszmegállóban. Indulásra kb. 15-en gyűltünk össze.

A túra eleje cseres tölgyesben vezetett. Itt Adrián általános ismertetőt tartott a területről. Kőzettanilag a dolomit a meghatározó ezen a vidéken, melyet tengeri, majd jóval fiatalabb forrásmészkő színesít. Ezeken alakult ki a Budai Tájvédelmi Körzet élővilága, kis területen is sok bennszülött, védett fajjal. Ezért már 1978-ban védelem alá került 10500 hektár.  Úgy tűnik, csak a védettség óvhatja meg a beépítéstől ezt a Budapest és Budaörs között elterülő vidéket. Ma már egészen a határáig húzódnak az új utcák és telkek. Természetes, hogy kiránduló övezet funkciót is el kell látnia, de ez nagyon megnehezíti a védelmet. Nehéz megmagyarázni az embereknek, hogy miért nem szabad letérni az ösvényekről, s vajon miért tilos a lovaglás és a biciklizés a szigorúan védett részen. A dolomiton ugyanis nagyon vékony és sérülékeny a talaj. A kitaposott, vagy pláne biciklivel feltúrt ösvényeken azonnal megindul az erózió, és végérvényesen lemosódik a talaj. Lásd a fotókon! Az emberek pedig úgy gondolják, hogy ha nem szemetelnek, és a természetben sportolnak, azzal nincs semmi baj. Sok helyen nincs is, de itt igen. Bármilyen furcsa, de még a siklóernyősök is okoznak károkat: az ernyők összehajtásához levágják a zavaró, magasabb lágyszárúakat.

Az erdőben kellemes hűvösben jártunk. Vezetőnk sok szép növényre hívta fel a figyelmünket. A nagy ezerjófű mint ahogy a neve is mutatja, gyógynövény. Szép, kb. 80cm magas növényünk sok illóolajat tartalmaz.

A turbánliliomnak is beszédes a neve: virágának lepellevelei felkunkorodóak. A gyertyános és cseres tölgyesek látványosan szép virága. A kontyvirág éppen termést kezdett érlelni és Adrián szerint most úgy néz ki, mint egy betörő, aki harisnyát húzott a fejére. A kereklevelű harangvirág most virágzott. Ilyenkor hiába keresnénk a „kerek” levelét, mert azt csak a tövénél, virágzás előtt lehet látni. Pillanatnyilag kifejezetten keskeny leveleit és lila harangocskáit tárta a nap felé. Egy nagyon szép írisszel, a tarka nőszirommal is találkoztunk. Faji bélyege, hogy keskeny levelei bordásak, ez alapján meg lehet különböztetni a pázsitos nősziromtól, ami szintén erdőkben nő.

A nőszirom már az ún. piktortégla üregeknél díszlett. Ezek az üregek apró bányák, melyekből az 1880-as évektől az 1950-es évekig származott a „budai földnek” nevezett festékföld, amit szobafestők hasznosítottak. Tulajdonképpen agyagról és agyagmárgáról van szó. Az üregek egy részét balesetvédelmi okokból mára betemették, de néhány még látható a területen (a turistatérkép is feltünteti őket). Van közöttük egész nagy is, téglával kirakott, széles bejárattal (de csak az előtér járható, további részét befalazták).

Kiértünk az erdőből, itt tábla jelezte, hogy a Budaörsi Kopárok fokozottan védett területe következik. Bár a piktogramok is mutatják, hogy tilos a biciklizés, számos kerékpárossal találkoztunk, akiket a velünk lévő természetvédő polgárőrök igyekeztek szép szóval meggyőzni a terület elhagyásáról. Nem könnyű munka, nem szívesen csinálnám!

A Farkas-hegyen megnéztük a nyílt dolomit sziklagyep (ahol nem fedi a kőzetet teljesen a növényzet) és a zárt sziklagyep közti különbséget. Rögtön az első megállónknál láttunk István király szegfűt, ami védett, bennszülött növényünk. Apró, hófehér virágai messziről nem feltűnőek, de érdemes lehajolni hozzájuk: szeldelt szirmaik igazán kecsesek.

Megcsodáltuk a panorámát Budaörs felé és Budakeszi felé is. A közeli reptérről egy motoros kisgép egymás után emelte a magasba a vitorlázó repülőgépeket. Ők is szép látványban gyönyörködhetnek onnan felülről!

Megmásztunk még néhány dombot (a tűző napon ez nem is tűnt kis teljesítménynek), s megláthattuk végre túránk névadóját, a magyar méreggyilokot! Ismét elismeréssel adózhatunk a magyar népi nyelvi leleménynek, hiszen a hátborzongató névre rászolgált ez a kis növény. Ártatlannak, sőt most, termést érlelve ehetőnek tűnik: úgy néz ki, mint egy paprika. Sötétzöld színéből legfeljebb a csípősségre gyanakodhatunk. Levelei nem is mérgezőek, sőt gyógyhatást tulajdonítanak nekik. A gyökere azonban mérgező! Mivel fokozottan védett, amúgy sem lehet semmilyen részét gyűjteni. Azért védett, mert ún. ereklyenövény: a jégkorszak egy melegebb periódusából maradt itt, majd alkalmazkodott a környezethez és az éghajlathoz, és így új fajjá vált. A Budai-hegységen kívül csak a Villányi-hegységben fordul elő.

A sok érdekes növényen kívül védett állatok is élnek a területen: kígyók (köztük a haragos sikló), sokféle lepke, bogarak, stb. Mi egy nagyon látványos hernyóval találkoztunk: a kutyatejszender hernyójával, aki stílusosan egy kutyatejen táplálkozott éppen. Egy közönséges gyászbogár is átfutott előttünk, de nem tudott olyan gyorsan eltűnni, mint szeretett volna, így le tudtam fényképezni. Halottbűzű bogárnak is hívják, de bevallom, nem próbáltam ki, hogy rászolgált-e a nevére.

A sok szép látnivaló után a mai túrát én Orsival és Olivérrel egy budaörsi fagyizóban fejeztem be. Ez is élvezet, nemcsak a tudomány!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással!