Versailles-ban is laknak állatok

Mi jut eszünkbe Versailles-ról? A történelem, a békeszerződés, francia királyok, kastély, tükörterem, franciakert…

De én persze nem akarok itt új útikönyvet írni. Körülnéztem a kastélyban és a parkban, hogy milyen állatokkal lehet itt találkozni.

A figyelmes természetbúvár már a sorban állás alatt felfigyel a cikázó fecskék csivitelésére. Ha egész csapat molnárfecske vadászik a fejünk felett, akkor nem lehetnek messze a fészkek sem! Nem is: a fenséges királyi kastély homlokzatdíszei kiváló fészkelési lehetőséget biztosítanak a fecskéknek. Úgy látszik, itt nem tartják szentségtörésnek, hogy a madarak belakják az épület zegzugait. Érdemes megnézni a képeken, hogy milyen különleges helyeket találtak maguknak! De királyi szállásuk ellenére ugyanolyan nagy munkával hordják az ennivalót a fiókáknak, mint hazai rokonaik.

Bent a palota termeiben jelenleg csak díszítőelemként találkozunk állatokkal: a királyné hálószobájában strucctollak díszítik a baldachint, s a falakon és a kárpitokon a pávatoll az egyik domináns motívum.

A hatalmas park szinte bejárhatatlan, hacsak nem töltjük ott az időt reggeltől zárásig. Én ezt persze szívesen megtenném, de ez alkalommal inkább az egyik gyönyörű virágágyásra koncentráltam. Persze a szökőkutak vízköpői közt sok a szép állatszobor. Rajtuk kívül azonban én igyekeztem észrevenni az élőket is.

A sok turistától mit sem zavartatva magukat verebek, vetési varjak, szarkák keresgélnek táplálék után a „kisollóval vágott” gyepen.

A franciakert szabályos, geometriai formái között jól megkomponált „szabálytalanságban” tobzódik a sokféle növény, a rovarok nagy örömére. Egymást érik a szebbnél szebb, nektárral csábító virágok. Ha az ember figyelmet fordít ezekre az apróságokra, sok érdekességet láthat. Az egyik dálián szinte el sem fértek a poszméhek és zengőlegyek, úgy tűnt, sorban állnak az önkiszolgáló étteremben.

Egy másik virágon szellemes megoldást láttam: a virág hosszú pártája (összenőtt szirmai) alján tartotta a finom nektárt. Általában ezt csak hosszú szipókájú rovar tudja kiszívni (pl. lepkék). De a dundi, szőrös poszméh mégis hozzájutott: a párta oldalán egy hosszúkás résen át nyalogatta a cukros levet. Az sajnos nem derült ki, hogy ki készítette a nyílást, de sok hasonló virágon fedeztem fel ugyanilyet.

A méhek, poszméhek, zengőlegyek tömegein kívül számítottam a lepkékre is. Meglepetésemre azonban nem láttam egyet sem libegni a virágágyások fölött. Hosszas keresésre sikerült felfedezni egy kacsafarkú szendert.

A kis kolibrire hasonlító lepke követhetetlen gyorsasággal mozgatja a szárnyait, s le sem szállva, lebegve szívja a nektárt a virágokból. Örültem, hogy becserkészhettem egy-két fotó erejéig. A többi lepke hiányát azonban nem tudom megmagyarázni.

A franciaországi tudósításokat folytatom…

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek egy kattintással. Köszi!