Állatkölykök hada az Állatkertben

Nyár van, tehát születnek, illetve cseperednek az állatkölykök. Idén igazán sok kölyök született a Fővárosi Állatkertben! Köztük régóta várt apróságok is: tigriskölykök.

A kistigrisek május 10-én születtek, de csak később láthatták meg őket a látogatók. Már lehet tudni a nemüket is: mindhárman hímek. Nevet is kaptak: Virgil, Thrax és  Manu. Amikor én láttam őket, ketten az árnyékban heverésztek, a harmadikat a mamája mosdatta, majd hagyta, hogy rajta mászkáljon. A kis csíkos végül szopni kezdett. Fejedelmi mamájának, Nivának ők az első kölykei, így nagy öröm, hogy rögtön elfogadta őket, s úgy eteti, tisztogatja, védelmezi őket, mintha a sokadik almot nevelné. Norbi, a papa a szomszéd kifutóban látható.

A Parasztudvarban is vannak kicsinyek: a hucul ménesből érkezett, Ormos nevű kancának hím kiscsikója született. Okosnak nevezték el. Azt nem tudom, hogy valóban okos-e, de azt igen, hogy szeret a porban fürdeni. Az őshonosnak számító birkafajtánál, a cigája juhoknál is van egy bárány. Szép ez a fajta, mert a feje és a lábai feketék, míg másutt fehér a gyapja. Szintén a Parasztudvarban láthatóak mangalica kismalacok.

Bár háziállatok a törpe zebuk is, de nem itt láthatók, hiszen számunkra ők egzotikusak. A Mérges ház melletti kifutóban laknak. Idén is született kisborjuk. A kicsi bikaborjú éppen játékos kedvében volt, amikor láttam. Körbe-körbenyargalt a kifutóban, átugrotta a fatuskót, játszott egy bokor leveleivel. Maga volt az életöröm!

A kattáknál (csíkosfarkú makik) megszokott a kölykök születése, de a szerecsen makiknál különlegesség. Főként mivel az apa, Castro már 13 éves. De az anya fiatalsága a fontos, s mivel csak tavaly óta vannak együtt, most született az első utódjuk. A kicsi még szorosan kapaszkodik az anyjába.

A gorilláknál szépen cseperedik a kölyök. Ő már bátran eltávolodik a mamától, egyedül bejárja az egész külső kifutót.

A madarak fiókái változatos nagyságúak most nyáron. Egyesek a szüleik bokájáig sem érnek, mint a koronás daruk kicsinyei. Szinte hihetetlen, hogy a hatalmas szülőknek ilyen pici fiókái legyenek! A legtöbb vadkacsa fiókái már sokkal fejlettebbek, bár vannak késői (vagy másod) költések is. Akik viszont igazán „anyányiak”, azok a pelikánok idei kölykei. Hatalmasak, de barna tollazatuk jól elkülöníti őket a felnőttektől. Ha megfigyeljük őket, láthatjuk, hogy óriás-csecsemőként viselkednek: ennivalót keresgélnek szüleik csőrében, sőt lenyúlnak egészen a begyükig. Érdekes látvány!

A pelikánoktól nem messze, az Ausztrália ház előtti kifutóban egy másik bébit is láttam, egy igazi zsebibabát. A kiskenguru békésen pihengetett az erszényt helyettesítő szütyőben. A feje és a lábai gyakran egyszerre lógnak ki a lyukon, de ez a látszatra kényelmetlen testhelyzet neki teljesen természetes. Mivel idő előtt kiesett anyja erszényéből, most emberek gondozzák a kicsit.

A Nagytó melletti fákon szabadon élő szürke gémek felnevelték idei fiókáikat. A felnőtt méretű fiatal gémek már jól repülnek, de csőrük és tollazatuk tompább színei alapján meg lehet különböztetni őket.

A mosómedvéknél is gyermekáldás volt. A kölykök játékát éppen egy szarka figyelte nagy kíváncsisággal, amikor ott jártam. El nem tudom képzelni, hogy mi érdekelte ennyire a fiatal madarat. Egy alsó ágon üldögélt, s amikor a kölykök fölszimatoltak hozzá, kissé feljebb rebbent, de nemsokára visszaült az alsó ágra, hogy jobban lásson. Ezt többször megismételték. Lehet, hogy nemcsak köztünk vannak természettudósok?

Mindenkinek jó szórakozást kívánok az Állatkertben!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi!