Schönbrunni Állatkert (Bécs)

Bécs számtalan látnivalója közül most az Állatkertet ajánlom mindenki figyelmébe. Számomra egy egész napos program volt a bejárása, sőt azzal az elhatározással távoztam, hogy ide még vissza kell jönni.

A „kötelező” tudnivalók: a világ legrégebbi, leghosszabb ideje nyitva tartó állatkertje. 1752 nyarán nyitotta meg Lotaringiai Ferenc, Mária Terézia férje, az előkelő látogatók számára. A császárnő a schönbrunni kastélyba helyezte a királyi rezidenciát, s ennek parkját díszítette az új állatkert is. Már a kezdetekkor igyekeztek megfelelő elhelyezést biztosítani az egzotikus állatoknak. 1780-ban a létesítményt „minden megfelelően öltözött” érdeklődő számára megnyitották.

Akárcsak a Fővárosi Állatkert, ez is a főváros szívében fekszik. Ennek ellenére tágasnak, szellősnek tűnik, a kifutók modernek és állatbarát szemléletűek. Az állatok jó közérzetét jelzi, hogy nagyon sok faj szaporodik is. Itt született először a világon fogságban afrikai elefánt (1906), s jelenleg is látható egy elefánt bébi a mamájával és a tágabb csapattal együtt. Nagyon tetszett nekem, hogy az itt élő elefántokról „személy szerint” is megtudhatunk mindent a tájékoztató táblákról.

Jelenleg sok különleges, nagyon nehezen tartható állatot láthatunk az állatkertben. Rögtön a bejárat közelében található a koalák háza. A helyes plüssmacinak látszó koalák szigorú táplálékspecialisták, úgyis mondhatnánk, hogy szörnyen válogatósak. Csak eukaliptuszleveleket esznek, abból sem akármelyiket. Mindig elmondom a diákjaimnak, hogy a „koala” szó eredetileg azt jelenti, hogy „nem iszom”, mert a koalák nem isznak, a levelekből nyerik a folyadékot. Ehhez képest az itt megfigyelt koala akkurátus, megfontolt mozdulatokkal lemászott a fájáról, elballagott a tányérjához és lefetyelni kezdte a vizet, mint egy kiskutya. A bizonyítékot lásd a fotón!

Ért még más meglepetés is ezen a napon! A jegesmedve például vagy húsz percet töltött azzal, hogy addig rázogassa-forgassa a kifutójába betett műanyag csövet, amíg ki nem hullanak belőle a belegyömöszölt almák és görögdinnye darabok. Ezeket aztán jóízűen befalta az a ragadozó, mely a természetben sosem találkozik gyümölcsökkel (az Északi-sarkvidéken meglehetősen ritka az almáskert, nem is beszélve a dinnyeföldről!). A műanyag csőre pedig az ún. környezetgazdagítás miatt volt szükség, vagyis az állatot leköti és foglalkoztatja a táplálékhoz jutás, mert az unalom a legnagyobb ellenség egy állatkertben.

A Dél-Amerika házban minden látogató nagy élvezettel nézte a sörényes hangyászok csókolózását. A nagytestű, de apró szájú állatok kiöltögették hosszú nyelvüket, s egymás száját nyalogatták. Mindezt szeretettel tették, mi pedig megfigyelhettük az intim pillanatokat. Ehhez a házhoz egy hatalmas kifutó csatlakozik, amit kedvük szerint használhatnak az állatok. Itt laknak például a kígyászdarvak is (amiket én még nem láttam állatkertben), de itt még fészkelnek is. Együtt sétálgatnak a tapírokkal és a lámákkal.

Az indiai orrszarvúak is nagy területet birtokolhatnak. Nagyon tetszett az az információs tábla, amin látható ennek a fajnak a bőre kinagyítva. A „páncélja” tulajdonképpen bőrlebeny. (Lásd a képen!)

Nagyon szép az oroszlánfókák medencéje és annak környezete. A vízben úszó állatokat felülről, oldalról is láthatjuk, sőt egy helyen a lábunk alatt úsznak át, köztünk csak egy üveglap a határ. Ekkor érzékelhető, milyen óriási egy oroszlánfóka hím. Persze a kedvenc itt is a kicsi fókagyerek.

Különlegesség, hogy sok pingvinfajt mutatnak be az állatkertben. A szabad kifutókon kívül egy pingvinház is van, ahol az üvegfal másik oldalán, néhány centiméterről csodálhatjuk a dundi, de kiválóan úszó madarakat. A világ második legnagyobb pingvinfaját, a királypingvineket is láthatjuk. Az összes pingvinfaj valós méretű modelljét és élőhelyeiket is megfigyelhetjük (a Déli-sark felé közeledve egyre nagyobb testűek a pingvinek, mert így jobb a hőtermelésük a nagy hidegben).

A mesterséges esőerdő is nagyon érdekes. Hasonlít az ittenihez a mi új esőerdőnk a Nyíregyházi Állatkertben. Az egyik legnagyobb élmény itt számomra az a barlangterem volt, ahol sejtelmes, kékes sötétségben egy hatalmas denevérraj közé lép be az ember. Az állatok körülöttünk repkednek, időnként súrolják a karunkat is. Félni persze nem kell tőlük, gyümölcsevő, kistestű trópusi denevérek, amik a felfüggesztett narancskarikákat nyalogatják. Ennek ellenére többen visszariadnak a bejárattól, így mi is percekig egyedül lehettünk a különleges élményt élvezve. (Ne hagyjátok ki! Isteni!)

Akinek ez sok, az esőerdőben ijedtség nélkül élvezheti a dús növényzetet, a szép virágokat, a vízesést, a repkedő apró madarakat, a tetőszerkezet rácsain lógó nagyméretű denevéreket, akik azonban a nappali fényben nem repülnek, csak szundikálnak és nyújtózkodnak a magasban.

Nem szabad kihagyni az állatkert egyik szélén (az esőerdő ház feletti részen) húzódó ún. Tiroli parkot! Már a lombkoronaszintben húzódó ösvény is különleges: fent járunk a lombok között, de olyan széles és biztonságos sétányon, amely babakocsival is járható. Itt a helyi növény és állatvilágot ismerhetjük meg táblák, madáretetők, odúk és mókus-csalogatók segítségével. Az ösvény végül leér a talajszintre, és meg is érkeztünk egy szép tiroli parasztházhoz és a körülötte lévő gazdasághoz. Mindenféle háziállatot láthatunk. A teheneket fejik is, s a kiváló házi tej, sajtok, kolbászok, bioüdítők a házban kaphatók. Mi itt ebédeltünk, s ez volt az egyik legkellemesebb ebédünk! A kerti padon házi sonkát majszolva nézegettük a lovakat, teheneket, tyúkokat, s mindezt az osztrák főváros kellős közepén. Csak ajánlani tudom!

Ha minden élményemet megírnám, még sok-sok oldalt megtöltenék. Inkább néhány különleges állat fotóját ajánlom még figyelmetekbe.

Mindenkinek jó szórakozást kívánok a Schönbrunni Állatkertben!

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi!