Tisza-tavi vízi sétány és tanösvény

Különleges élményt jelentett idén nyáron a vízre épített tanösvény meglátogatása.

 Poroszlón, a bolt parkolójában hagytuk a kocsit. Itt tábla is jelezte, hogy merre induljunk a tanösvény felé. A szabad strand mellett köt ki a lapos fenekű kishajó, amivel áprilistól novemberig lehet meglátogatni a tanösvényt. A belépőjeggyel felszállva a hajóra, néhány 100 méter hajókázás után már ki is kötöttünk. Furán hangzik az „ösvény” szó egy tó közepén, de itt mégis megvalósult! Széles, biztonságos, babakocsival is járható pallókon járhatjuk be a nádas-sásos vízi világot.

Kicsit borongós időben érkeztünk, ami nem volt ritkaság az idei júliusban. Először a hosszabb útvonal felé indultunk. A jellegzetes növényzetű területeken mindenütt ismertetőtáblák segítettek a fajfelismerésben. A keskenylevelű gyékény, a virágkáka ismertebb fajok, de az ágas békabuzogányt már nem bántam, hogy megnevezték a táblán.

 Érdemes nyitva tartani a szemünket, s lassan haladni, mert mindenütt van látnivaló. A pallók mellett a vizet fürkészve több csigafaj házát is megláthatjuk: én a nagy mocsárcsigát, a fiallócsigát, és a tányércsigát fedeztem fel.

Természetesen a madarak keresése, csendes becserkészése is izgalmas lehet. Ehhez felkereshetjük a kis házikókat, a madárvártákat. Ezek egy részében természetvédelmi őrök várják a látogatókat és szakszerű segítséget nyújtanak a felismeréshez. Mi tulajdonképpen bemenekültünk egy kisházba, mert hirtelen kitört a vihar. Pontosabban hatalmas szél kerekedett. A sötét felhőkből akár jég is eshetett volna, de fél óra tombolás után csendesedett a szél, s végül egyáltalán nem esett az eső. A kedves fiatalember, akivel átéltük a vihart, egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmünket: a szabad vízben a szél tarajos hullámokat korbácsolt, míg a sulyom által benőtt részek szinte „feszített víztükrűek” maradtak. Ezt később a Tisza-tavi túránkon is többször megfigyeltük. Úgy látszik, a sulyom teljesen lefogja a hullámzást. a madárvárta ablakából kárókatonát láttunk, amint tollászkodik.

Mikor ismét kimerészkedtünk a szabadba, a turistáktól egy ideje nem háborgatott madarak közül elég sokat láttunk. Az egyik korláton hatalmas csapat madár pihent: dankasirályok és fattyúszerkők vegyesen (utóbbiak keskenyebb szárnyúak, törékenyebb testalkatúak, mint a sirályok). Jöttünkre felszállt az egész, látványos madársereg.

A fattyúszerkők csoportosan vadászgattak a sulyom fölött. Repülés közben lefelé fordított csőrük árulkodott arról, hogy maguk alatt figyelik a terepet, s ha rovart láttak, lecsaptak. A sásban szárcsa úszkált, szokás szerint igyekezett takarásban maradni. Még inkább bujkált előlünk a nádirigó. Annál szelídebb volt az a három szarka, akikről már hallottuk, hogy ember nevelte fel őket és itt engedték őket szabadon. A fiatal szarkák 2-3 méterre közel engedtek magukhoz és békésen tollászkodtak a pallókon. Tudom, hogy nagy csibészek, de gyönyörű madarak!

Az egyik, szinte nyílt víz fölött húzódó pallóról egy nagy fehér foltra lettem figyelmes. A fényképezőgép közelebb hozta a látványt: egy hattyú próbált mozdulatlanul láthatatlanná válni (ami nem könnyű hófehér tollakkal), s mellette kushadtak a hatalmas fészekben a szürke tollú fiatalok is. Most láttam először a természetben hattyúfészket.

Fiaimmal végigjártuk a tanösvény teljes hosszát (1,5 km), lassan, figyelmesen szemlélődve és legfeljebb csendesen szót váltva egymással. Így lehet a legtöbb élményre szert tenni. Őszintén szólva, ezért vártuk meg most is, hogy a többi kiránduló merre indul, mert akkor mi az ellenkező irányba. Az emberek legtöbbször túl hangosak ahhoz, hogy bármi olyat láthassanak, ami képes elmenekülni előlük. Aki azonban hagyja, hogy része lehessen egy-két órára a természetnek, sok érdekeset láthat a Tisza-tavi tanösvényen.

(2012-ben nyílik itt a közelben, a parton egy új Látogatóközpont, amiben Európa legnagyobb édesvízi akváriuma várja majd az érdeklődőket. Én biztosan megnézem!)

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek egy kattintással. Köszi!