Jági tanösvény, Pilisszentiván

Nemrég a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelési tanfolyamán vettem részt. Ennek keretében jártunk Pilisszentivánon.

Az egyik hely, amit érdemes felkeresni, a Pilisi Len Látogatóközpont, ami tulajdonképpen egy családi ház a Bányász utca 17. szám alatt. A kertben minden fa és bokor a környékre jellemző, őshonos faj. Már itt sokat lehet tanulni a környékről, hát még a házban lévő kiállításon. Bent lábnyomokat lehet hagyni a homokban, helyi állatok szőrével lehet ismerkedni, stb. A Látogatóközpontba be kell jelentkezni, mert nincs nyitvatartási idő (06/30-663-4669). A ház és a környék „háziasszonya”, kiváló ismerője Karlné Menráth Réka, aki szakvezetést is tart. Minket is ő vezetett.

A Látogatóközpont névadója a pilisi len, ami a felfedezőjéről elnevezett Borbás gerincen él csak, tehát bennszülött faj. A dolomit alapkőzethez kötődik, s nagy mennyiségben halmozza fel testében a dolomitból származó magnéziumot. (Ennek jelentősége még nem ismert.) A pilisi len tavasszal virágzik, most nem láthattuk. A Nagy Szénás hazánk egyik Európa Diplomás területe, melyből mindössze három van nálunk (a másik kettő: Ipolytarnóc ősmaradványai és a Tihanyi-félsziget utóvulkáni formái). Az Európa Diplomát az Európa Tanács adományozza egy területnek a kiemelkedő geológiai, biológiai vagy tájképi sokfélesége alapján.

A Jági tanösvény a település sportpályájától indul, az ún. Villa Negrától.  A tanösvényen érdemes úgy végigmenni, hogy a kezünkben van a „Tanösvények Budapest körül” sorozatból a Jági tanösvény c. rész. Ennek segítségével jóval többet értünk meg a látottakból, mint nélküle. Az ösvény hossza kb. 3 km.

Mitől Jági? Ez a környék sváb lakosságának jager (sima „a”-val!) , vagyis vadász szavának elferdüléséből keletkezett név.

A Jági-tónál Vízkert András madárgyűrűző várt minket. A hálóból kiszabadította a belerepült énekesmadarakat, majd megfigyelhettük a gyűrűzés menetét. Láthattuk a két tonzúrás madarat, vagyis a fekete fejéről „barát”-nak nevezett barátcinegét és barátposzátát. Ez utóbbinak összehasonlítottuk a fekete-szürke hímjét és a barnás tojót. Megnézhettük a csúszka egyenes, rovarevő csőrét. Néhány vörösbegy is a gyűrűt kapott.

Réka megmutatta az egyik odútelepet, melyet évek óta használnak a madarak. Ilyenkor ősszel gyakran a pelék foglalják el őket telelés céljából (lásd a Galériában a képet a kikukucskáló peléről!). A tavaszi költés idején az erdei sikló is felkeresi őket, s bizony lenyeli a madártojásokat. Előfordul, hogy úgy teletömi magát, hogy visszafelé nem fér ki a röpnyíláson. Azt teszi, amit Micimackó: kivárja, amíg lefogy.

A Jági-tó mesterséges tó, részben szabad víztükörrel, részben növényzettel benőve. Gazdag élővilágából mi most fogtunk két csíkbogarat. Ennek a vízi bogárnak a két hátsó lába hosszú úszólábbá alakult. Merüléskor a levegőt a potroha végén egy ezüstös buborék formájában viszi magával (a bogarak a légköri levegőből lélegeznek, légzőszervük a légcsőrendszer). Egy óriás szitakötő többször megállt velünk szemben a levegőben és közvetlen közelről néztük egymást. Hiába kértem, nem szállt le, így fotózni nem sikerült. Ennél jóval együttműködőbb volt egy C-betűs lepke, aki megmutatta szárnyai meleg színekben pompázó színét, valamint a fonákján a rejtőszínből szinte kivilágító monogramját.

Eltávolodva a tótól, beértünk az erdőbe. Nemsokára feltűnt egy vadkerítés. Ez nem a vadakat védi, hanem a felnövekvő erdőt óvja a vadkártól. A kerítésen belül kevés nagyvad él. Gyalog át szabad menni a létrákon. Sajnos a kerítést gyakran megrongálják a motorral, lóval, kutyával átkelni szándékozók. Van dolguk a természetvédelmi őröknek!

Többféle erdőtípust keresztez az ösvény, sokféle fával megismerkedhetünk. A Hársas-forrásnál a tanösvény jelét adó kislevelű hársfát is megtaláljuk. Érdemes megfigyelni a levelek fonákján, az érzugokban található szőröket. Ha ezek vöröses színűek, kislevelű a hárs, ha zöldes-fehérek, akkor nagylevelű. A levelek mérete nem elég támpont.

Figyelem! A forrás vize nem iható. Kicsi a hozama, nem is mindig folyik belőle víz.

A forrás közelében helyszínelők lettünk egy bűnügyi helyszínen. A tollak alapján itt egy fakopáncs lelte erőszakos halálát, esetleg egy karvaly által. Emlékül elhoztunk néhány szép szárnytollat. Találtunk egy egész halottat is: egy szarvasbogár nőstényt.

Az ösvény vége felé láthatunk egyet a képkövek közül, ami a sváb falvakban imádkozó helyként vagy valakinek az emlékhelyeként szolgált (a halálának helyszínén). A kő talapzat fülkéjében egykor festett kép volt, ma üres a helye. Mégis volt valami emelkedettség a fák között álló magányos képkő látványában.

Búcsúzzunk a tájtól egy őszi képpel : „Őszi éjjel izzik a ….”

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika