Badacsony tanösvény 2011. december

Egy szép úti célt ajánlok most mindenkinek, kicsinek, nagynak, gyerekes családoknak, idősebbeknek egyaránt. A Badacsony oldalában futó, kb. 4 km hosszú tanösvény a Kisfaludy-háztól indul és oda is érkezik vissza. (Itt parkolási lehetőség is van.) A teljes kör megtétele sem megterhelő, hiszen „szintvonalban” fut körbe az út a hegy kerületén. Aki akar azonban, felmehet a tetőre is, ahonnan tiszta időben gyönyörű a kilátás. Mi ez utóbbiban nem gyönyörködhettünk, mert decemberi köd burkolta a tájat, amikor ott jártunk (amint az a képeken is látszik). De minden időben van látnivaló bőven!

A parkolóban most egyedül árválkodott a kocsink, de ez nyáron biztosan nincs így. Az első megállónk a Rózsa-kő tisztás volt. Itt az 1800-as évekből származó néhány faragást láthatunk a kemény bazaltsziklák felszínén. Természetesen babona is született: az a fiatal pár, aki ráül a Rózsa-kőre, háttal a Balatonnak, egy éven belül egybekel. Persze nem árt, ha mindketten eleve ezzel a reménnyel foglalnak helyet a nevezetes kövön. Bár ez utóbbi feltételt nem tartalmazza az eredeti babona.

Hol is járunk? Mi ez a sok fekete kő?

A Badacsony egyike a Balaton környéki tanúhegyeknek. Kb. 5 millió éve kezdődött a területen a vulkáni működés. Időnként robbanásos, vulkáni hamut szóró, bombákat repítő kitöréseket produkáltak ezek a mini tűzhányók. (A vulkáni „bomba” persze nem egy robbanó szerkezet, csupán a levegőbe röpülő, ott kihűlő és a földre hulló lávadarab, amelynek alakja tényleg lehet bombaszerű.) Máskor csendesen fortyogó lávatavakat alkotott a forró láva. A láva kihűlt, s bazalttá szilárdult. A kihűlés közben gyakran hatszöges oszlopok formáját öltötte az anyag, ami a Hegyestű ma már védett egykori bányájában szépen megfigyelhető. Itt a Badacsonyon is gyakran látni hatszöges kődarabokat az aprózódás okozta törmelékben. Az ilyen szikladarabokkal borított lejtőket hívják kőfolyásoknak, sőt kőtengereknek.

De miért tanúhegy? Azért, mert a kemény bazalt megóvta a lepusztulástól azokat a puha kőzetrétegeket, amelyekre ráfolyt. A láva nélküli területeket azonban nem védte semmi az eróziótól, s így azok az eltelt évmilliók alatt sokat vesztettek eredeti magasságukból. Így nem a hegyek emelkedtek ki, hanem a környezetük alacsonyodott le. A hegyek a felszín eredeti magasságáról „tanúskodnak”. Mindezt, s még sok érdekességet megtudhatunk, ha figyelmesen elolvassuk a tanösvény tábláit.

Amint elindultunk a tanösvényen a decemberi ködben, fura zizegést hallottunk állandóan. De eleinte nem figyeltünk fel rá, mert azon tanakodtunk, hogy hogy lehet havas az erdő, ha sehol nem esett a napokban és mindenütt hómentes a táj, csak az erdőben nem. Aztán megvizsgáltuk a „havat”, s kiderült, hogy több centis jégkristályokból áll. Tehát nem hó, hanem zúzmara, ami olvadozva folyamatosan hull a fákról, s vastagon borítja az avart. Az állandó, csengő zizegés pedig a „zúzmarahullás”. Ilyet se láttam még! Ismét bebizonyosodott, hogy nincs olyan, hogy „csúnya az idő, nem érdemes kirándulni”. Mindig érdemes kirándulni, kivéve persze az ítéletidőt, amikor veszélyes kimozdulni.

Arra azonban én sem számítottam, hogy az év utolsó hónapjában még virágokat is fogok találni! Az egyik felhagyott bazaltbányában több növény is virágzott, pl. cickafark. Úgy látszik, nem adták fel a reményt, hogy valamilyen kései rovar még beporozhatja őket. Nem a szépségük miatt fotóztam le őket, hanem a szokatlan időpont miatt (lásd: képek). Az kevésbé meglepő, hogy páfrányokat lehetett látni. Köztük az édesgyökerű páfrányt, melynek gyöktörzse (földalatti, módosult szára) cukrot tartalmaz, s ezért likőrgyártásra szokták használni.

Állatot keveset láttunk, például egy, a fakérgen szorgosan keresgélő csuszkát, akit nem látszott zavarni érdeklődő figyelmünk. Viszont mint mindig, most is láthattunk állatnyomokat, pl. a nyest gondosan az ösvény közepére helyezett ismertetőjegyét, vagyis a kakiját. Egy farakáson két nagy, fehér gubó vonta magára a figyelmünket. Bölcsőde lehet, vagyis valamelyik póknak, esetleg rovarnak az áttelelő petecsomója. Csak úgy tudhattam volna meg, hogy mi van benne, ha felszakítom, s ezzel tönkreteszem. De milyen személyes érdeklődés az, ami mások életébe kerül? Tehát nem tudom, milyen gondos anya helyezte oda a fiait.

A vaddisznók lábnyomait, túrásait sokfelé láttuk. Egy helyen halk röfögést is hallottam (vagy hallani véltem), de aztán nem ismétlődött meg. Az ösvény egy pontján megtorpantam, mert határozottan vaddisznószagot éreztem. Biztos, hogy az volt, mert nemrég hosszasan élveztem ezt az „illatot” a Budakeszi Vadasparkban a vaddisznókat figyelve. Valószínűleg a közeli vízmosásban pihenhetett valahol egy vagy több példány. Kicsit borzongató érzés volt, mégis kívántam, hogy megmutassák magukat. Ezt nem tették sajnos (vagy szerencsére). A szépen karbantartott badacsonyi szőlők mellett elsétálva láthattuk, hogy bizony a drótkerítés nem komoly akadály a vaddisznóknak. Sok helyen felszakították, még a szőrüket is megtaláltam a drótba akadva. A gazdák köveket tettek a nyílásokba vagy befoltozták a lyukakat, de mindez hasztalan egy élő tankkal szemben, aki ha be akar menni a szőlőbe, akkor be is fog.

A tanösvény érinti a Rodostó turistaházat. Engem meglepett ez a név a Badacsonyon, de a ház falán lévő emléktábláról megtudtuk, hogy II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulóján, 1935-ben közadakozásból építették ezt a házat. Most éppen a nádtető felújítása zajlott, láthattuk, milyen kemény munka ez. A közelben lévő lépcsőt a Bujdosók lépcsőjének hívják.

Több egykori bazaltbányát érintve haladtunk tovább. A tomaji bánya például 1903-tól 1950-ig üzemelt. A bazalt adta a városi kockaköveket, a zúzalékot talpfák alá szórták, a Balaton környékén építkezésre is használták. Hosszú küzdelem után, természetvédelmi okokból szüntették meg a bányászatot. Még látszik néhány bányaépület, például a robbantások során a bányászokat védő, kőből épült kis ház.

Az egyetlen, ami hiányzott ezen a téli kiránduláson: a kilátás, a többi szépséges tanúhegy látványa. Minden más nagyon érdekes, békés, kellemes volt. Mi még játszottunk is: letöltöttem előre az ún. Kankalin füzetek közül az 5.-et, ami a Badacsonyról is tartalmaz egy feladatsort. Gyerekeknek szánták, de mi felnőttek is lelkesen próbáltunk válaszolni a kérdésekre és megoldani a feladatokat. (Nem mind sikerült, de azért jók vagyunk!) Szerencsére a megoldásokat kis meg lehet találni a neten, azt is kinyomtattam, így nem maradtunk kétségek között.

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi! Erika

A Kankalin füzetek innen tölthetők le: http://bfnp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=sub_13