A veszprémi Kittenberger Kálmán Állatkert

2012-01-22

1 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Már gyerekként elvittek a szüleim Veszprémbe, az Állatkertbe. Tudták, hogy ez számomra nagy élményt, számukra pedig egy békés napot jelent. Mert ha kirándulni vagy csak sétálni vittek valahová, akkor is csak állattól állatig voltam hajlandó menni, lehetett az néhány hangya is akár, csak állat legyen. Itt ez biztosítva volt, nem kellett fáradságos leleménnyel kutatni valamilyen élő, mozgó célpont után.

Azóta is lelkes híve maradtam a veszprémi Állatkertnek, s ma már örömmel figyelem a tágas kifutókat, a szép fekvést és az új fejlesztéseket is. Amint az Állatkert honlapjáról megtudtam, a völgy neve, ahol fekszik a kert: Fejes-völgy. A legenda szerint István király itt fejeztette le a legyőzött Koppányt. E véres múlt után egy koszos múltja is van a völgynek, mert szeméttelep működött itt. Erre ma már semmi sem utal, hiszen gyönyörűen rendezett a terep, a mészkősziklás völgyoldalba telepített fekete fenyvesben húzódnak a kifutók.

Két évvel ezelőtt, amikor utoljára itt jártam, a főbejárat utáni egykori főemlős házban még terráriumokat és a tengeri malacok népes csapatát lehetett látni. Bár a nyüzsgő tengeri malacokat most is a helyükön találtam, ám a ház többi része teljesen átalakult: Kölyökdzsungel néven egy igazi gyerekparadicsom lett! Bár az én fiaim már felnőttek, azt azért látom, hogy szülő legyen a talpán, aki innen záróra előtt ki tudja könyörögni a gyerekét! Színes, állatos csúszdák, labirintusok, kúszó-mászó helyek és egy homokozó is befért az épületbe, mely így télen különösen vonzó játszóteret biztosít a kicsiknek. Miközben én megnéztem a teremben látható állatokat is (pl. két sárga színváltozatú tigrispitont, kéknyelvű gyíkot, botsáskákat, teknősöket, s egy lajhárt), két szülőpár csábítgatni kezdte csemetéit: „Gyere, megyünk, megnézzük az oroszlánokat!” Már az első szónál felharsant a bömbölés, s a törpék harsány „Nem megyek!!!” kiáltással tiltakoztak. Pillanatnyilag nincs az az oroszlán, ami miatt abbahagyják az önfeledt játékot. Részvéttel gondoltam a szülők előtt álló percekre (órákra?), de továbbmentem, mert én igenis látni akartam az oroszlánt (is).

A januári állatkerti séta előnye, hogy kevés a látogató, a csendet csak az állatok törik meg. Most holló károgott (bár szerintem ez nem is károgás, mert a holló sajátos, szláv stílusban beszéli a varjúnyelvet, nem ejti az „á”-t, inkább azt mondja, hogy „krrrrr”). Az oroszlánok is többször hallatták a hangjukat. Vajon milyen lehet a völgy felső peremén húzódó házakban lakni, ahol nem a város zaja szűrődik be, hanem az oroszlánbömbölés? Legalább nem kell drága afrikai szafárira befizetni az élményért!

A völgyben tulajdonképpen két út húzódik. Az egyik a völgytalpon, ennek két oldalán láthatóak a kifutók. A másik a völgyoldal fenyvesében, ahol természetes közegében találkozhatunk sokféle itt élő madárral (több cinkefaj, csuszka, rigók kerülhetnek szem elé), gyakran szaladnak mókusok az ágakon. A szabad állatvilág és a fafajok megismerését egy tanösvény szép magyarázó táblái segítik. Mindig végigmegyek ezen az ösvényen is, mert ilyen lehetőség más állatkertben nincs.

Egy hatalmas, sziklás kifutóban különleges majmok élnek, a dzseláda páviánok. Ez a faj Etiópia több ezer méter magasan fekvő fennsíkjain él, ahol szinte egész nap füvet legel. Ez a szokatlan táplálék és az „ülő életmód” még a testüket is átalakította. A más páviánoknál nemi jelzésként szolgáló, feltűnő ülőgumó náluk elvesztette szerepét, hiszen folyton rajta ülnek. Felsőtestük azonban jól látszik, így azon alakult ki felhívó, piros jel. Náluk nem az ajak vette át ezt a szerepet, mint nálunk, embereknél, hanem a mellkasukon alakult ki egy szőrtelen, feltűnően piros bőrterület. Ráadásul ez a folt szív alakú, ami nekünk még szimbolikusnak is tűnik, de őszintén szólva az alak csak véletlen. A testi sajátságaikon kívül, szociális kapcsolataik is szokatlanok. Egy hímhez ugyan egy egész hárem tartozik, de a döntéseket a nőstények hozzák. Ha a hím nem jár a kedvükben vagy feltűnik egy nála csinosabb legény, bizony száműzve lesz. Szinte el se hinnénk, hogy ez a helyzet, amikor nézegetjük a kifutóban a jóval erőteljesebb felépítésű, impozáns hímet. Itt két nősténye van, s rajtuk kívül a kölykeik alkotják a csapatot.

A völgyet a ritka hópárducok területe zárja. A két példány (Waldi, a hím és Hara, a nőstény) most egymásnak támaszkodva pihent a havas földön. Ők igazán elemükben érzik magukat a hidegben, ez a mi kis telünk nem jelent kihívást pompás bundába burkolt testüknek. Csodaszépek! Jó lenne, ha nemsokára azért jöhetnénk, hogy megnézhessük a kölykeiket!

Betértünk a Böbe majom tanodája oktató és kiállítóházba is. Itt telelnek a selyemmajmok, a szárazföldi teknősök és egy meleg imádó gyík is. A kiállítás valóban érdekes tablókból áll, de én a csimpánzokat bemutató táblákat nem ide, hanem a Csimpánzvilág nevű majomházba tenném. Ott ugyanis semmi más nincs, mint egy rövid fajbemutató tábla, pedig maguk az állatok ott láthatók.

Ezzel át is térhetünk az Állatkert fölső, külön kapun át megközelíthető, ún. Szavanna területére. Itt is van pénztár, de a jegyünk, bármelyik kapunál váltottuk is, mindenhova érvényes. A Szavanna a völgy fölötti fennsíkon épült, néhány kisebb és egy hatalmas szabadtéri kifutót, egy állatsimogatót tartalmaz, valamint most már két új állatházat. Ezek egyike a Csimpánzvilág különleges alakú épülete. A hullámzó felületű házra szinte felfut a hullámzó gyep. Érdekes látvány. Belül két téli (ill. éjjeli) szálláshely van a majomcsapat számára, kívül pedig hozzájuk csatlakozva egy-egy kifutó. A kifutóknak nincs a nézők felé rácsa, hanem villanypásztor és egy vizesárok választ csak el a csimpánzoktól. Szép a kifutó, bár szerintem lehetne tágasabb, nem kellene ennyire széles vizesárok. Úgy érzem, az építész önmegvalósítása kicsit háttérbe szorította a lehető legtágasabb elhelyezés igényét. Pedig itt volt hely bőven.

Amikor két éve itt jártam, még Szása, a kis szibériai tigris lakta a majmoknak szánt területet. Akkor négy hónapos volt, mára már felnőtt hím, s kiköltözött a tigrisek kifutójába.

Most a hivatalos lakókat, a csimpánzokat láthatjuk a házban. Ketten közülük éppen „ápolónőset” játszottak: egyikük mellkasán piros, sebes volt a bőr, s láthatólag viszketett, mert az állat folyton vakarászta. A társa közelebb jött, egészen közelről szemügyre vette a sebes részt. Míg a vizsgálat tartott, a „beteg” hátraszegte a fejét, hogy ne zavarja az „orvost”. Ez utóbbi kezelte is a sebet: tisztára nyalogatta. Kapcsolatuk és egymás iránti bizalmuk megejtő volt.

Most láttam először a legújabb épületet, a szép Afrika házat. Körülötte a kifutó persze üres volt így télen, de belül, hatalmas üvegfal mögött látni lehetett a zsiráfokat, amiket most először mutat be a veszprémi Állatkert. Kár, hogy a magyarázat csak utal arra, hogy mintázatuk alapján el lehet különíteni a különböző alfajokat, de nem írják ki, hogy a bemutatott példányok hova tartoznak. A belső térben egy nagyon érdekes, informatív tablókat tartalmazó kiállítás van, témája Afrika élővilága. A házban hallottuk a flamingók rekedt kiáltásait, tehát ők is itt telelnek, de sajnos látni nem lehetett őket. Vajon miért?

Nagyon sokat szépült, fejlődött az Állatkert az utóbbi időben. A kétlábú látogatókat tiszta mellékhelyiségek, padok, több játszótér is várja. Télen sajnos egyetlen büfé sem volt nyitva, de belátom, hogy a bevétel nagyon kevés lenne ebben az időszakban.

 Én hiányolom azokat az információkat, amikkel a többi állatkert közelebb hozza a bemutatott példányokat a látogatókhoz (lásd a nyíregyházi, schönbrunni, drezdai állatkertekről szóló cikkeimet). Mire gondolok? Az egyéni történetekre: melyik állat honnan érkezett, hány éves, mikor kapott párt, születtek-e már utódaik, stb. Pedig ezek az információk jól hozzáférhetőek az Állatkert honlapján. Nem mindenki olyan lelkes azonban, mint én, aki rendszeresen olvasom az állatkertek, vadasparkok honlapjait. Egyes Állatkertekben még jobb példák is vannak: pl. kedves grafikájú táblák, amit mindenhová kitesznek, ahol szaporulat van, s ráírják, mikor születtek a kölykök. Vagy esetleg nem azt írják ki, hogy „Műszaki okok miatt az állatok nem láthatóak. Elnézést kérünk.” Hanem ennél valamivel informatívabb okot, s ezzel lelkileg közelebb hozzák a látogatót a belső élethez, még az se baj, ha a gondokhoz is.

Mindezt szeretettel, tisztelettel és jobbító szándékkal írtam le.

Köszönöm az élményt, melyet minden alkalommal megélhetek ebben az Állatkertben is.

 

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek egy kattintással. Köszi! Erika

1 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











Az Állatkert a Fejes-völgyben húzódik

Az Állatkert a Fejes-völgyben húzódik


Kölyökdzsungel

Kölyökdzsungel


Kölyökdzsungel

Kölyökdzsungel


Kéknyelvű gyík

Kéknyelvű gyík


Erdei mesterségek tanösvény

Erdei mesterségek tanösvény


Mókus

Mókus


Pihenő oroszlán

Pihenő oroszlán


Dzseláda páviánok

Dzseláda páviánok


Hópárducok összebújva

Hópárducok összebújva


A melegimádó gyík

A melegimádó gyík


A Szavanna terület bejárata

A Szavanna terület bejárata


A Szavanna és a Csimpánzvilág

A Szavanna és a Csimpánzvilág


A csimpánzok egyik kifutója

A csimpánzok egyik kifutója


A Csimpánzvilág belülről

A Csimpánzvilág belülről


Sebápolás csimpánzmódra

Sebápolás csimpánzmódra


Falatozás közben

Falatozás közben


Szása 2010 januárjában

Szása 2010 januárjában


Afrika ház

Afrika ház


Bennük is van X faktor

Bennük is van X faktor


Érdekes tablók az Afrika házban

Érdekes tablók az Afrika házban


Az axis szarvasok lelkesednek a répáért

Az axis szarvasok lelkesednek a répáért


Bennett kenguruk

Bennett kenguruk


Elárvult játszótér télen

Elárvult játszótér télen


Pusztai sas

Pusztai sas


Szervál az ágon

Szervál az ágon


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!