Gólya road show 2010.06.13.

2010-06-14

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Tavaly csak terveztük, idén részt is vettünk a gólya „road show”-n, azaz a fiatal gólyák gyűrűzésén.

Már reggel 8 órakor kezdődött a program Újhartyánban. Megérkezett a darus kocsi és az MME munkatársait szállító terepjáró is.

A darus autó se nem apró, se nem csöndes járgány (1.kép), az öreg gólyát mégsem látszott zavarni (2.kép). Kitartott a fészkén egészen addig, míg az embereket szállító kosár egy vonalba nem ért a fészekkel. Ekkor elrugaszkodott, de nem repült messzire, csak a szomszéd ház kéményéig. Onnan figyelte, mikor térhet vissza a fiókáihoz. Igazán szép fészekaljat nevelt, négy fióka lapult a fészek mélyén. Azt mondom, hogy „mélyén”, de tulajdonképpen egy meglepően sekély építményről van szó. Alulról persze akkor sem látszanak a kicsik, ha csak lehajtják a fejüket, hát még akkor, ha ijedtükben egészen lelapulnak. Ez a lelapulás öröklött védekezési stratégiájuk. Szerencsére a „védd magad a csőröddel” parancs csak jóval később lép érvénybe. Amíg röpképtelenek, nem védekeznek.

Benei Béla, a gyűrűzésvezető elmondta, hogy most éppen jó életkorúak ezek a fiókák, mert már elég nagyok, hogy gyűrűt kapjanak, de még nem tudnak repülni. Amíg az első gyűrűzés tartott, lent beszélgettem a talajszinten Lendvai Csabával, az MME budapesti csoportjának koordinátorával. Az elmúlt hetek esős, hideg időjárásáról érdeklődtem. Megtudtam, hogy nem táplálékhiány sújtotta a gólyákat, hanem a kicsik átázása, kihűlése szedte az áldozatait. Így aztán öröm nagy létszámú fészekaljat találni.

Mi is felmehettünk a kosárral megnézni a fészket. Viktor átcserélte az objektívet, hiszen olyan közelről nézhetünk be a fészekbe, mint még soha. Már a darus autó kosarában lenni se mindennapi élmény! Kicsit bizonytalan voltam eleinte, aztán lehetett érezni, hogy az irányító lent igazán érti a dolgát! Centiméteres pontossággal navigálta be a szörnyet a helyére.

A négy pehelytollas apróság látványa lenyűgöző volt! Nem győztük fényképezni őket.(3. és 4. kép) A tájképben csak lefelé menet gyönyörködtünk.

Érdeklődtem a társbérlők felől is, ugyanis a nagy fészek alján mások is laknak. Most is láttam a ki-be szálló verebeket. Béla elmondta, hogy ő sem látott soha más fajt, csak verebeket a gólyafészekben, illetve látott, de azok nem madarak voltak, hanem poszméhek. Ezért vigyázni is kell, hogy ne lökje meg az ember a fészket, mert előkerülhet belőle egy csomó dühös méh.

A 2. állomás Kakucs volt. Itt 3 fióka lapult a fészekben. Az anyamadár több kört is tett a fészek fölött, szeretett volna gyorsan visszatérni (5.kép). A falu lakói közül többen érdeklődtek, hogy mi történik. Igazán a szívükön viselik a gólyáik sorsát. Elmesélték, hogy tavaly két fiókát nevelt fel a pár. Most pedig volt család, aki élt a lehetőséggel és felmentek megnézni a fészket. Közben visszaérkezett a portyájáról az apamadár is, csőrében valami nagy, gömbölyűnek látszó dologgal (6.kép). Sokáig tartogatta a csőrében az egyik ház kéményén, de aztán csak elejtette, mire visszaszállhatott a fészkére. Sajnos a fényképekről sem derül ki, hogy mit szállíthatott, leginkább egy sárgolyónak tűnik. Ilyesmit vajon miért hoz a fészekhez? Az építkezéshez ők nem használnak sarat. Az ágak rendje azonban nem véletlenszerű: kívül a peremen szúrós ágakat halmoznak fel (ez jól látszik a 3. képen). Amikor egy fióka üríteni akar, elkezd tolatni a fészek széle felé. Amikor az ágak megszúrják, megáll, ürít és visszaindul a fészek belseje felé. Kiválóan bevált higiéniai és gyermekvédelmi megoldás!

A 3. fészket Inárcson kerestük fel. Én mehettem Bélával, hogy lefotózzam a gyűrűzést, de erre nem került sor. Egészen pici fiókákat találtunk, 3 pelyheset, valamint két tojást, amik éppen repedeztek (7.kép). Ezek a jóval fiatalabb fiókák megúszták az ítéletidőt, anyjuk melege még tojás korukban megmentette őket a pusztulástól. (Melyikünk akarna 3 hétig esőben, szélben egy villanyoszlop tetején gubbasztani, testünkkel védve a gyerekeinket?)

Kérdésemre, hogy átlagos dolog-e ekkora korkülönbség az egyes fészkekaljak között, Béla azt válaszolta, hogy ez teljesen megszokott jelenség.

Dabas-Besnyőn (8.kép) ismét négy fiókát találtak a madarászok. Megtudtam, hogy a maximális szám az öt fióka egy fészekben.

Alsónémedin már vártak minket a helyi lakosok, sok gyereket is elhoztak a szülei „gólyanézni”. Felmehettem a gyűrűzést fotózni. A gyűrű egy két darabból könnyen összepattintható műanyag, melyen távcsővel is leolvasható méretű a jelölés. Még értesítési cím és e-mail cím is elfért rajta arra az esetre, ha sérült vagy elpusztult madarat találna valaki (9 és 10.kép)

Ez a két fióka volt az eddigiek közül a legnagyobb (11.kép). A fészek közelében lakó néni elmondta, hogy egy tojás esett ki a fészekből, majd egy elpusztult fiókát dobott ki az anyja. Az ítéletidő alatt hősiesen igyekezett védelmezni őket az anyamadár, majd a néni kertjébe szállt megszárítkozni, hogy aztán visszatérjen a feladatához. Most sem ment messzire, de itt a nagy gyereklétszámra való tekintettel az egyik fiókát Béla le is hozta. Nem ellenkezett, csendben lapult. Amikor a lassan felbátorodó gyerekek megérintették, elcsodálkoztak, hogy vizes. Ekkor már déli hőség volt, így a szülők most a túlmelegedéstől kellett, hogy óvják a fiókákat, tehát vizet hoztak, és rájuk csorgatták. Ezért volt vizes a fióka tolla.

Az apró gyerekkezek csak óvatosan érintették a madarat (12. és 13.kép). Volt, aki megkérdezte, hogy nem fogja-e kitaszítani az anyja, ha emberszagú lesz. Ez a veszély madaraknál nem fenyeget, gyakorlatilag nincs szaglásuk. Az emlősök kölykeivel fordulhat elő, hogy rosszat teszünk velük, ha megérintjük őket.

A néni is nagy szeretettel nézegette a lehozott fiókát, pedig a fent leírt ürítkezési szokásoknak megfelelően az ő kapuján és kerítésén látszott leginkább, hogy a gólyafiak csak a saját lakóhelyüket tartják tisztán, a másét nem kímélik.

Ebből is látszik, hogy gólya a mi szeretett madarunk marad, akinek az érkezése esemény tavasszal, fiókái kiröptetésekor együtt örülünk vele, elvonulása az ősz kezdetét jelzi. Még az évszakok sem lennének teljesek nélküle. Őrizzük meg őket együtt!

 

3 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

1. Benei Béla (jobbról) és társa a kosárban

1. Benei Béla (jobbról) és társa a kosárban


2. Az anyamadár még a fészken

2. Az anyamadár még a fészken


3. A fiókák lelapultak a fészekben

3. A fiókák lelapultak a fészekben


4. Már latszanak az új tollak kezdeményei

4. Már latszanak az új tollak kezdeményei


5. Az anyamadár éppen felröppen

5. Az anyamadár éppen felröppen


6. Na, mit hoztam?

6. Na, mit hoztam?


7. Az apróságok

7. Az apróságok


8. Dabas-Besnyőn a gyűrűző és az anyamadár

8. Dabas-Besnyőn a gyűrűző és az anyamadár


9. A gyűrű

9. A gyűrű


10. Szilikon spray tartja tisztán a gyűrűt

10. Szilikon spray tartja tisztán a gyűrűt


11. A két nagy fióka

11. A két nagy fióka


12. Óvatos ismerkedés

12. Óvatos ismerkedés


13. Finoman simogató kezecskék

13. Finoman simogató kezecskék


14. Gólyamadár

14. Gólyamadár


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!