2012-03-19
A Duna-Ipoly Nemzeti Park programja, 2012.03.17.
Maroknyi, de érdeklődő kis csapatot sikerült verbuválnom iskolánkból a márciusi ünnepnapok egyikére. A Duna-Ipoly nemzeti Park vezetett túráján vettünk részt a Dinnyési fertőn. A terület kiváló ismerője, a családjával Dinnyésen lakó Fenyvesi László vezetett minket. Ezen a gyönyörű tavaszi napon kb. hatvanan gyűltünk össze a találkozási pontként szolgáló gólyafészek alatt.
László bemelegítésként madárgyűrűzési bemutatót tartott. Ma csak mezei verebek akadtak a hálóba, de nem bántuk, hiszen ők is igen csinos kis madarak. A hímek és a tojók színezete egyformán színes (ellentétben a házi verebekkel, akiknél a tojók rejtőszínűek, a hímek díszesebbek). Fejükön barna sapkát viselnek (a házi verebek feje búbja szürke). A madárkákat a gyűrűzés után óvatosan meg is lehetett simogatni, majd lelkes gyerekek engedték szabadon őket.
Simogatásra még több lehetőség is adódott: először két kecskegidát, majd két kis fekete rackabárányt lehetett kényeztetni. Végre fény derült egy régi kérdésre, József Attila „Altató” c. versében van egy furcsa sor: „Vadakat terelő juhász”. Ma ez a sor értelmetlennek tűnik számunkra, pedig igenis van értelme. A juhászok csak a rackát, az ősi fajtát tartották juhnak, az egyéb fajták csak „birkák” voltak. A rackák egy részét vadon tartották (pl. a pákászok a mocsaras vidék szigetein), s csak néha néztek feléjük és hajtották új legelőkre őket. Őket, a rackákat hívták vadaknak. Mindig lehet valami újat, valami érdekeset hallani Lászlótól!
A séta során távcsövekkel figyeltük a magasfeszültségű vezeték oszlopain elhelyezett költőládákat, amiket a vörös vércsék idén is elfoglaltak. A költőládák az oszlopokon nagyobb biztonságban vannak, mint a fákon, mert ott könnyen kifosztja a fészkeket a nyest. Most éppen nászrepülést láthattunk, amikor a hím ajándékot hoz a tojónak: frissen fogott pockot.
Nem mindenki kirándult vagy pihent ezen a hosszú hétvégén: láttuk a nádaratókat munka közben. Bár a vágást már gép végzi, a kévéket szorgos kezek kötik. Nem tűnt könnyű munkának! Régen kézi szerszámokkal, pl. az ún. gyalázkával dolgoztak. Az érdekes nevű vágószerszám régi kaszák feldarabolásával készült. Mivel a kasza a pap által megáldott, fontos szerszám volt, feldarabolása „meggyalázta”, s a belőle készült eszköz így kapta a gyalázka nevet. (Fenyvesi Lászlótól hallottuk ezt is!)
Kiérve a szikesre megnéztük a fehér vakszik foltokat, amiken kicsapódtak a talajból a felszínre került sók. A szikesre jellemző növények még nem hajtottak ki, de a csupasz foltokon gyakoroltuk a nyomolvasást: láttunk borz, őz, vaddisznó és madár lábnyomokat.
A nagy kirándulócsapattal László a madármegfigyelő toronyig ment el. A mi kis, hét fős csapatunk itt levált a szervezett túráról. Mi végigmentünk a Madárdal tanösvénynek a fertő túloldaláig futó szakaszán. A szép, színes táblákat nemcsak elolvastuk, de a gyerekek számára feladatlapokkal készültem, amiket a Cincér-füzetek „Madárdal tanösvény” c. része alapján állítottam össze. Az a cél, hogy azokról a fajokról is maradjon emlékünk és tudásunk, amiket most éppen nem láttunk élőben.
A víz közelébe érve kicsit „horgásztunk”, vagyis egy bogárnézőke segítségével (ami egy kis edény, a tetején nagyítóval) megnéztük, mi mozog a sekély vízben. Találtunk tegzeslárvákat, amik náddarabokból lakócsövet építenek maguknak. Ha látsz egy ágacskát a vízben, ami magától megy, az akkor egy tegzeslárva. Sok élescsiga házat is gyűjtöttünk. Egy-egy hanyattúszó poloska is feltűnt (lásd a Galériában).
Egy bokor mellett elhaladva nagy zümmögést hallottunk. A virágzó barka odavonzotta a környék összes méhét és poszméhét. Szegények ki vannak éhezve, örülnek az első tavaszi virágoknak.
Elértük a másik madárlest, ahová felkapaszkodva rögtön felnéztem a vándorsólyom kedvenc villanyoszlopára. Szerencsére otthon volt! Hosszasan modellt állt nekünk. Orsi tanítványom apukája, Béla végtelen türelemmel kivárta, amíg a sólyom szárnyra kap és kiváló fotókat készített róla, amiket az ő engedélyével itt be is mutatok. Ugye, milyen szépek?
Visszafelé sétálva betértünk a madárles házikóba. Nem hittem volna, hogy bármit jobban látunk innen, mint a magaslesről. Mégis sikerült újat látni. A nádas mellett böjti récék úszkáltak. A szép madár gácsérját meg lehet ismerni a feltűnő szemfoltjáról. Nevét a tavaszi érkezési idejéről kapta, tehát éppen jókor találkoztunk vele most, a böjti időszakban.
A tavon úszkáló nagy vadlúdcsapatot eddig csak messziről nézhettük. Kora délután azonban, éppen, amikor a házikó takart minket, mintegy vezényszóra egymás után emelkedtek a levegőbe a csapat kisebb-nagyobb egységei és elhúztak a fejünk felett. Repülés közben folyton beszélgettek, gágogásuk végigkísérte a napot. Sok száz példányt láthattunk, igazi madárvonulás élmény volt!
Kiérve a földútra egy szép, hibátlan szárnyú nappali pávaszem szállt le elénk, és hagyta, hogy fényképezzük. A többi izgága lepkével ellentétben ez a szép, látványos lepkénk szerencsére elég nyugodt fajta.
Búcsúzóul megvakargattuk egy boci nyakát, aki az élvezettől fennakadt szemekkel tűrte a kényeztetést. Cserébe kedveskedve megnyalta a kezünket. Akinek nem volt még része ebben az élményben, annak elárulom, hogy egy boci kedves nyalakodása kb. annyira gyengéd, mintha egy durva smirglit húznának el az ember karján. Úgy éreztem, hogy ha még egyszer ugyanott megnyal, kiserked a vér. Pedig csak kedves akart lenni! Nem az ő hibája, hogy mi ilyen kényes, sérülékeny, csupaszbőrű állatokká váltunk.
Szép nap volt! Köszönjük a sok érdekes magyarázatot Fenyvesi Lászlónak.
Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika
Ha mást is olvasnál erről a tájról, lásd korábbi cikkemet: A Dinnyési fertőn 2010. Pünkösd
Hozzászólások
Fenyvesi László magyaráz
Mezei veréb a középpontban
Verébsimogatás
Gidasimogatás
Vadak, vagyis rackajuhok
Fekete bárányok
A vörös vércse pockot fogott
Lelkes kis csapatunk
Gépi nádaratás
Készülnek a nádkévék
Nádkévék
Madárles
Vakszik folt
Borz lábnyom
Madár lábnyom
Barka
A vidék ura (Szabó Béla fotója)
Vándorsólyom (Szabó Béla fotója)
A tanösvény egyik táblája
Böjti réce
Vadliba csapat a fertő felett
Húznak a vadlibák
Boci
Nappali pávaszem
Készítette WUP Webdesign Stúdió
2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!