Rákosi Vipera Védelmi Központ

2012-04-24

10 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Látogatás Kunpeszéren 2012. április

Kolléganőmmel a gimnáziumunk biológia tagozatos diákjai számára szerveztünk kirándulást a Kiskunsági Nemzeti Parkba. Első célpontunk a Rákosi Vipera Védelmi Központ volt Kunpeszéren. A fokozottan védett területen elhelyezkedő Központ csak előzetes bejelentkezéssel látogatható.

Péchy Tamás, a Központ vezetője és a hazai viperavédelem atyja, valamint Somlai Tibor hüllőszakértő várt minket a faluban. A Központ területére földút vezet, amin szép buszunk lépésben ugyan, de végigment, majd a kialakított helyen leparkoltunk.

Innen gyalog folytattuk az utat az új tanösvény mentén. A táblák bemutatják a környék növény- és állatvilágát. Ezt egészítették ki Somlai Tibor magyarázatai. A területen telepített erdőket láthatunk: erdei fenyvesek és akácosok mutatják a régebbi erdősítéseket. Mivel ezek nem őshonos fajok (az akácot Észak-Amerikából telepítették be a homok megfogására), nem kívánatosak a területen. A viperáknak és sok más védett fajnak a legeltetett gyepek fenntartása a legjobb. Láttuk is távolabb a szürke marhákat és a magyar tarka teheneket. Az a gazda, aki vállalja, hogy viperabarát módon legeltet, kiegészítő támogatást kaphat (amire szüksége is van, mert tiltott időben takarmányoznia kell a marhákat a legeltetés helyett).

A Központ közelében Tibor gyors reflexeinek köszönhetően fogott egy vízi siklót. Pedig nincs is állandó víz a közelben (csak egy új kis mesterséges tó). De a vízi sikló nem a vízhez kötődik! Inkább a békáktól függ, hiszen elsősorban ők a táplálékállatai. Ez a példány az Alföldön jellemző mintázatot mutatta: két csík húzódott végig a testén. Megtudtuk, hogy ezt az egykor idekerült perzsa vízi siklótól örökölte, mely viszonylag hamar kipusztult a területről a sünöknek köszönhetően, de örökségül itt hagyta a csíkjait.

A Központ az MME intézménye, ami ma már nemzetközi hírű fajvédelmi programmal büszkélkedhet. A kezdet nagyon nehéz volt, tényleg a nulláról kellett indulni. Péchy Tamás elmesélte, hogy először felmérték, hogy hol vannak olyan gyepek hazánkban, amik egyáltalán alkalmasak vipera élőhelynek. Aztán 3 évig járták ezeket a gyepeket sok önkéntessel, s 11 olyat találtak, ahol felbukkant rákosi vipera. Mindössze ennyi maradt a faj egykori jóval szélesebb elterjedéséből. (Ferenc József idejében még a Bécsi-medencében is annyi élt, hogy a császár irtatta, nehogy Sissit veszélyeztessék lovaglásai alkalmával. Az ekkor megölt rákosi viperákat az osztrák és a magyar múzeumok kapták meg tartósítva.) Majd vadon élő példányokból vért kellett venni genetikai vizsgálatok számára. Végül engedélyt kértek és kaptak 10 rákosi vipera befogására (persze különböző élőhelyekről, hogy elkerüljék a beltenyésztést). Ők lettek az első tenyészállomány alapjai. Fogságban való szaporításuk jól sikerült.

A rákosi vipera elevenszülő. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi párzás után ők is tojást képeznek a testükben, de azt nem rakják le, hanem augusztus végéig-szeptember elejéig hordozzák a nőstények, majd elevenen bújnak ki belőlük a kicsinyek. Emiatt ál-elevenszülőnek is hívják ezt a szaporodásmódot. Általában 6-16 kicsinyük születik.

Pár évvel ezelőtt a Központban még terráriumokban teleltették a kicsiket, hogy növeljék a tél túlélésének esélyeit, de mára már olyan sok születik egy évben, hogy marad a természetes telelés: kint a szabadban. A természetben a rágcsálók járataiban töltik a telet a viperák. A Központban földbe ásott mesterséges telelőüregekben tartózkodnak tavaszig. A szabadon engedésükhöz is az a stratégia vált be, hogy az üreggel együtt helyezik ki őket télen új élőhelyükre. Tavasszal előbb a hímek bújnak elő, majd kb. 2 hetet várnak a vedlésre. Ezután jönnek elő a nőstények, s újabb 2 hét telik el az ő vedlésükig. Eddig nem mennek messzire a telelőüregtől, tehát van idejük megszokni új környezetüket. Ekkor következik az udvarlás és a párzás.

Kint a szabad élet azonban nagyon veszélyes egy vipera számára. Ez furcsán hangzik, hiszen egy mérges kígyóról van szó. Igen ám, de ők a maximum 60 centi hosszú és ujjnyi széles testükkel főként a sáskákra, szöcskékre, tücskökre jelentenek veszélyt. Esetleg elfogyaszthatnak egeret vagy pockot. Őket azonban minden vérmesebb madár (túzok, fácán, varjú, szarka, gémek) megeszi, s megtámadja sok emlős is (borz, róka, vaddisznó). A ragadozók ellen a Központban a kifutókat sűrű háló fedi.

A rákosi vipera mérge ránk nézve sem jelent komoly veszélyt, általában méhcsípés jellegű. Allergia azonban előfordulhat. Ha megmar valakit, tanácsos orvoshoz fordulni, s elég, ha kalciumot kap az illető, rendszerint nem kell ellenszérum. Haláleset még nem fordult elő. Ennek tudatában egyik kígyókedvelő diáklányunk kézbe is vett egy pici, tavaly született viperagyereket. Egyiküket sem érte semmilyen bántódás.

Mi a Központ végső célja? Rekonstruálni olyan élőhelyeket, melyeket egykor rákosi viperák (is) laktak, s benépesíteni őket a tenyésztett példányokkal. De a sok buktató leküzdése is csak akkor vezethet tartós eredményhez, ha az emberek szemléletét is sikerül megváltoztatni. Ne az legyen a reakció, ha szemünk elé kerül valamilyen „csúszómászó”, hogy keresünk egy alkalmas eszközt, amivel agyoncsaphatjuk! Az lenne az ideális, ha a többség örülni tudna annak, ha minél változatosabb élővilágot sikerül fenntartani a környezetében. Ha kellemes eseményként élné meg, ha ritka állatot pillanthat meg (akkor is, ha az nem tartozik az „édi” és „cuki” kategóriába).

Figyeljük meg a képeken, milyen szép a rákosi vipera hátán a tipikus vipera cikkcakk! Milyen érdekes, hogy mindegyiküknek egyéni a fejmintázata! Erről személy szerint is fel lehet ismerni őket. (A Központban minden példányról fejfotók készülnek, s egy számsor utal származásukra, születési idejükre). Nézzük meg kiöltött villás nyelvüket, mellyel, mint minden kígyó, a szagmolekulákat gyűjtik össze, s juttatják el a szájpadláson lévő Jacobson-szervükbe (ejtsd: jakobzon). Keressük meg függőleges pupillájukat, melyek megkülönböztetik őket a kerek szembogarú siklóktól! Ugye mennyi érdekességet találtunk?

Ha mindezzel együtt sem sikerült megszeretni őket, akkor se feledjük, hogy hazánkban minden hüllő védett!

 

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika

 

10 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások








Tiringer ZsófiaÉrdekes volt csak fárasztó a túra. :)



Rákosi Vipera Védelmi Központ

Rákosi Vipera Védelmi Központ


Somlai Tibor magyaráz

Somlai Tibor magyaráz


Vízi sikló a gyerekek gyűrűjében

Vízi sikló a gyerekek gyűrűjében


Csíkos vízi sikló

Csíkos vízi sikló


A tanösvény táblája

A tanösvény táblája


Péchy Tamás a kifutóban

Péchy Tamás a kifutóban


A diákok a magyarázatot hallgatják

A diákok a magyarázatot hallgatják


A rákosi vipera mérete

A rákosi vipera mérete


Hátul a viperák kifutói

Hátul a viperák kifutói


Fiatal, tavaly született vipera

Fiatal, tavaly született vipera


Rejtőszínű

Rejtőszínű


Vipera a telelőüreg mellett

Vipera a telelőüreg mellett


Mesterséges tó a Központ közelében

Mesterséges tó a Központ közelében


Itt gyíkok láthatók

Itt gyíkok láthatók


Levelibéka

Levelibéka


Cikkcakk minta

Cikkcakk minta


Egyedi fejmintázat

Egyedi fejmintázat


Villás nyelvével szagol

Villás nyelvével szagol


Pupillája függőleges

Pupillája függőleges


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!