A Győri Xantus János Állatkert

2012-05-01

1 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

Látogatás 2012 áprilisában

 Én másodszor járok ebben az állatkertben (előzőleg kb. 3 éve). Mindkét alkalommal jó benyomásokat szereztem a fás, virágos, kellemes környezetű parkban. Kocsival megközelíteni is könnyű: Budapest felől érkezve még a város határában táblák vezetik el az autóst a bejáratnál lévő ingyenes parkolóig.

Amint az az állatkert honlapján olvasható, 1967.május 1-jén adták át az intézményt. 1996-ban majdnem megszűnt, de szerencsére inkább átalakult, modernizálódott, s most ismét vonzó célpontjává vált a helyieknek és a turistáknak egyaránt (sok külföldi szót is hallottam, pl. szlovákot és olaszt). Döntően gyerekes családok érkeznek.

Sajnos azt figyeltem meg, hogy sokszor a szülő is elcsodálkozik egy-egy állaton: „Hát ez mi?” Majd nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa a kiírást. Pedig színes, érdekes, könnyen olvasható fajleírások vannak minden kifutónál. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a fő élvezetet az állatok etetése jelenti. Sokan még zoo-csemegét sem vesznek, hanem bármely állatnak a chipseket, sósmogyorót kínálják. Néhányuknak szóltam kedvesen, hogy a sós ételtől betegek lehetnek az állatok. Volt, aki megértette, volt aki szemmel láthatóan abban a tévhitben nőtt fel, hogy amit az állat elfogad, az jó neki. Egy család nagy mennyiségű sósmogyorót etetett meg a ragadozó ázsiai vidrákkal. Ezt tanította a mama a gyerekeinek (puszta jószándékból)! De jó lenne egy szemléletváltás!

Gyerekbarát attrakciók is várják itt a kicsiket. Az egyik a pónin való lovaglás, a másik az állatsimogató. Sőt van egy harmadik is: hétvégénként be lehet menni egy kifutóba, ahol egy gondozó jelenlétében meg lehet simogatni a sok szárazföldi teknős valamelyikét. Ők békésen tűrik ezt. Közben ugyanide járnak ki a gyűrűsfarkú makik (katták) és a vöröshomlokú makik is, ha van kedvük emberek közé jönni. Általában van kedvük. Őket ugyan nem szabad megsimogatni, de éppen ezért van nagy pedagógiai értéke ennek a kifutónak. Itt tanulják meg a gyerekek úgy megfigyelni közelről, rácsok nélkül az állatokat, hogy közben ne akarják megfogni őket. Egyáltalán nem okoz ez konfliktust! Amíg én ott nézelődtem, minden gyerek megértette, hogy csak a teknősöket foghatja meg. A makikat a gondozónál lévő gyümölcsökkel szabad etetni, ha valaki feltétlenül ezt szeretné. Sajnos itt is figyelni kell, hogy a rácson kívülről ne etessék mindenfélével a makikat (jellemzően a felnőttek).

Egy másik, szép, füves kifutóba egy másik kattacsapat jöhet ki, ha van kedve. A belső helyük az épületben van, ahonnan egy, a látogatók feje fölött futó, rácsos „cső” vezet ki. Láttam, amint 4 felnőtt és egy mindenre kíváncsi kölyök jött a kifutóba. A kölyök már el-elhagyta az anyját, s vizsgálgatta a környezetét. A nagyok eszegetni kezdtek a fűben, a kicsi elbóklászott, s egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrott a villanypásztorra. Az áramütés fájdalmától egy nagyot nyikkant! Az anyja azonnal felkapta, a többiek pedig egy kb. egy méter sugarú kört képeztek körülöttük, s kifelé fordulva idegesen keresték a veszély forrását. Percek teltek el, mire megnyugodtak. A kicsi azonban ettől kezdve erősen kapaszkodott az anyja hátába, s el nem hagyta volna egy percre sem. Ezt a leckét most biztosan megtanulta!

Sok kölyökállattal lehet találkozni az Állatkertben. Malipo, a 2011 júniusában született csimpánzkölyök is elég önálló már, de az anyja mindig a közelében tartózkodik. Sokat tornászott, bohóckodott a kölyök ezen a napon, én is sokáig néztem. A látogatók répadarabokat hoztak nekik (ez legalább megfelelő táplálék, bár erre a plusz ételre sincs szükségük), s átdobták a vizesárkon. Az egyik felnőtt és a kicsi is szívesen ette. Az egyik darab beesett a vízbe, s a nyújtózkodó Malipo nem érte el. De nem jött zavarba, elkezdte maga felé kanalazni a vizet a kezével, s az áramlás kihozta a répadarabot is. Ügyes!

Játék közben találtam a fekete jaguárt is. Ha fekete, akkor számunkra „párduc”, mint Bagira. De a párducok Afrikában és Ázsiában élnek, míg a jaguárok Dél-Amerikában. Mindkét fajban léteznek fekete színváltozatok. Ez a példány a nyárias melegben a kifutó tavacskájában „vadászott” egy farönkre. Lenyomta a víz alá, böködte, cipelte. A játékos „kiscica” simán belemélyesztette a fogait a nagy rönkbe, s megemelte azt! Még játékában is érezni lehetett hatalmas erejét.

A páviánok tágas kifutójában egy nagy csapat majmot lehet látni, valamint sörényes juhokat. Én a páviánokat figyeltem hosszasan. Mint mindig, most is tapasztaltam, hogy érdemes több időt szentelni egy-egy állatcsoportnak. A páviánok között több felnőtt hím is van, őket ezüstszürke szőrükről, nagyobb termetükről lehet megismerni. Ha elindulnak valamerre, mindig követi őket saját kis csapatuk, nőstények és kölykök vegyesen. Nagyon barátságosan bánnak a kicsikkel, de a kamaszokat időnként megfegyelmezik az apák. Rájuk is fér, mert bizony sokszor nem férnek a bőrükbe. Szinte folyton kergetőznek, verekednek egymással. Egy látogató egy egész banánt dobott be a kifutóba, ezt rögtön a sajátjának tekintette az egyik apa, s először szépen meghámozta, aztán megette a belsejét. De nem szemetelt: biztos, ami biztos, megette a héját is. Többek között ezért nem kellene banánt se bedobni nekik: a gyümölcsöt tartósítószerekkel, aztán érést serkentő szerekkel kezelik, s mivel mi nem esszük meg a héját, a vásárolt banán nekünk nem okoz bajt. De okozhat a majmoknak, hiába olvassuk a mesékben, hogy ez a „majomnak való” táplálék!

Sok játékos, aktív állatot lehet még látni az Állatkertben. Az ázsiai karmosvidrák vagy a dél-amerikai ormányos medvék igen helyes, nagyon népszerű állatok.

Akik inkább a különleges fajokra kíváncsiak, azok a törpe vízilovat, a földi malacokat csodálhatják meg. Ez utóbbiak éjszakai állatok, ezért vöröses fényben, az éjszakát imitálva tekinthetők meg. Fordított napjaikban éjjel van kivilágítva a kifutójuk, hogy akkor pihenjenek.

A parkban büfékben lehet enni-innivalót venni, de aki hozott magával, az a dámvadak kifutójánál kellemes, erdei környezetben, padoknál, asztaloknál fogyaszthatja el. Ez a rész egy kicsit nyugodtabb, itt nincs olyan nyüzsgés, mint a központi részeken.

Ha még nem sikerült teljesen elfárasztani a gyerekeket, akkor ugráló várban és hatalmas Titanic-csúszdán lehet levezetni a mozgásigényüket.

Jó szórakozást kívánok!

 

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika

 

 

 

 

 

 

1 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

A bóbitás gibbonok szigete

A bóbitás gibbonok szigete


Gyerekekre vár a póni

Gyerekekre vár a póni


Masírozás

Masírozás


Katták tisztogatják egymást

Katták tisztogatják egymást


Teknősök testközelben

Teknősök testközelben


Vöröshomlokú maki

Vöröshomlokú maki


Területét jelöli a katta

Területét jelöli a katta


Kattakölyök a nagy ijedtség után

Kattakölyök a nagy ijedtség után


Csimpánzkölyök

Csimpánzkölyök


Jaj, anya, ne csikizz!

Jaj, anya, ne csikizz!


Így kell meditálni

Így kell meditálni


Játszik a fekete jaguár

Játszik a fekete jaguár


Fekete jaguár

Fekete jaguár


Családi kör páviánéknál

Családi kör páviánéknál


Pávián kamaszok verekednek

Pávián kamaszok verekednek


A papa előjoga a banánevés

A papa előjoga a banánevés


Egy ártalmatlan krokodil

Egy ártalmatlan krokodil


Szieszta

Szieszta


Minek nekem pattogatott kukorica?

Minek nekem pattogatott kukorica?


Ormányos medve

Ormányos medve


Ázsiai karmosvidra

Ázsiai karmosvidra


Benji, a színész láma

Benji, a színész láma


Huszármajom

Huszármajom


Marabú

Marabú


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!