A hernyók: lepkegyerekek

Szinte mindenki kedveli és csodálja a lepkéket. Használjuk őket a szépség szimbólumaként ékszereken, hajdíszeken, ruhán, gyerekszoba tapétán. Ritkán gyönyörködünk azonban gyerekkori énükben, a hernyókban. Pedig ami a testüket illeti, a hernyók gyakran szebbek a lepkéknél. Igaz, hogy van egy leküzdhetetlen testi hibájuk: nincs szárnyuk!

Korán, már gyerekkorunkban halljuk a felnőttektől, hogy a lepkék petékből kelnek ki, először hernyók lesznek, s csak a bebábozódás után kelnek ki a szép lepkék. Ez már akkor is csodának tűnik, s így is van: a teljes átalakulás (metamorfózis) maga a csoda!

A petéket leggyakrabban a tápnövényre rakja a lepke, vagyis arra a növényre, melyet a hernyó fogyasztani fog. (A legtöbb hernyó falánk növényevő, a ragadozó hernyók ritkák.) Szaglás útján a kis apolló-lepke akkor is megtalálja a tápnövény keltikéket, ha azoknak már csak föld alatti gumóik vannak meg, mert kora tavasszal elvirágzottak. A petéket egyesek csoportosan, mások egyesével rakják le.

A hernyók teste hosszúkás, de ugyanazokból a fő testrészekből áll, mint a rovaroké általában: fej, tor, potroh. A fejen rágó szájszerv van és 6 pontszem. A tor 3 szelvényből áll, mindegyiken egy-egy pár torláb. A hosszú potrohon alul is lehetnek lábak (hasi tolólábak). Ezek nem szelvényezettek, ezért állábaknak szokták hívni őket. Ha itt nincsenek lábak, csak a potroh legvégén a farlábak, akkor a hernyó araszolva mozog. Innen kapták az araszolók a nevüket. Ha megijesztünk egy araszoló hernyót, akkor hirtelen ágacskának álcázza magát: a farlábaival kapaszkodva meredek szögben kifeszíti a testét, s úgy néz ki, mint egy kis elágazás az ágon. Ezt a pozíciót hosszan képes kitartani. Jó kis hasizomgyakorlat!

A hernyók sokat esznek, s ezért gyorsan nőnek. Bármily puhának látszanak is, kitin borítja őket, ami egyszer csak szűk lesz. Ezért vedleniük kell. A vedlést hormonok (kémiai szabályozó anyagok) irányítják. Hogy hányszor vedlenek a bebábozódás előtt, az fajonként változó. Kísérletek bizonyítják, hogy a hormonok megzavarásával elkerülhető a bebábozódás és „óriáshernyók” hozhatók létre. Szerencsére ez a beavatkozás a dolgok rendes menetébe nem fokozható a végtelenségig, s végül a normálisnál kétszer nagyobb hernyó elpusztul. Se méteres hernyó, se méteres lepke nem lesz belőle.

Akár pici, akár nagy egy hernyó, sokan szeretnék megenni! Finom falat lehet, jó sok fehérjét tartalmaz. Ahogy mostanában hirdetnék egy reklámban: „Egészségesen akar étkezni? Egyen proteinben gazdag hernyót!” – Igaz, vannak olyan helyek, ahol emberek is esznek hernyókat, de ez nálunk nem része a gasztronómiának. Annál inkább keresik őket a madarak, hernyóölő darazsak, s mindenféle élősködő. Ezek ellen a hernyók fegyverkeznek: kemény szőröket növesztenek (mint a nappali pávaszem hernyója), nagyon szőrösek (mint a gyapjaslepke hernyója) vagy feltűnő színekkel jelzik, hogy mérgezőek (mint a kutyatejszender hernyója). A hernyók által szőtt szövedék is a védelmet szolgálja, egyes hernyók ennek védelmében csoportosan táplálkoznak. Ezek a védekezési módok sokszor beválnak, de nem mindig. A kakukk például a szőrös hernyókat is elfogyasztja. Az egyensúly általában megvalósul: a madarak is jóllaknak, a lepkék új nemzedéke is kifejlődik. Időnként úgynevezett gradáció fordul elő: hernyók lepnek el egy erdőt vagy egy vidéket. Ilyenkor valóban nagy károkat tudnak okozni, szinte tarra rágják a növényzetet. Ha ez nem egy gyümölcsös, akkor nem kell beavatkozni. A természet néhány hónap alatt helyreállítja a rendet: a hernyó ellenségei is felszaporodnak és a normális számra szorítják vissza a számukat.

Ha éppen nincsenek túlszaporodva, alig kerülnek hernyók a szemünk elé egy kiránduláson. Pedig tavasztól őszig ott vannak körülöttünk! Csak meg kell állnunk egy kicsit és alaposan megnézni a növényeket. Ahol megrágott leveleket találunk, nincsenek messze a hernyók sem. Lehet, hogy egy száraz ágról, egy zöld hajtásról derül ki, hogy egy hernyó. Vagy éppen ott pihen egy nagyobb levél fonákán. Érdemes keresgélnünk őket, mert sokszor meglepően szépek! Félnünk egyáltalán nem kell tőlük. Ne vegyük kézbe őket, ha nem muszáj, mert részint sérülékenyek, részint a szőreik egyeseknek allergiás viszketést okozhatnak. Ha az ösvényen kelnek éppen keresztül, mászassuk rá egy levélre, s tegyük őket biztonságos helyre. Ha nem értünk az adott fajhoz, ne vigyük őket haza, mert legtöbbször nem tudjuk megfelelő növénnyel etetni. Így éhen pusztul, vagy idő előtt bebábozódik a hernyó, s nem kel ki belőle lepke. Kár elpusztulniuk a mi szórakoztatásunk kedvéért!

Kérdés: Melyik nemzeti parkunk logójában látható a szürke hangyaboglárka lepke, melynek hernyója hangyabolyban él, s a kiválasztott kémiai anyagai miatt a hangyák nem bántják, sőt etetik?

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika