Gyűrűzési bemutató a homoktövis védett területen

A terület tisztítási munkálatai közben mindenkinek kellemes felüdülést jelentett Sarlós Dávid gyűrűzési bemutatója.

A hálókat a madáretető közelében állította fel Dávid. Még hangcsapda is növelte a sikerességet: a madárcsicsergés odacsalja a madarakat a háló közelébe. Megnézhettük a háló „zsebeit”, amibe a madarak beleakadnak. Bár nem könnyű feladat, a gyakorlott kezek pillanatok alatt kiszabadították a kis madarakat.

Természetesen a cinkék több fajával és példányával találkoztunk. Dávid bemutatott két széncinkét, egy tojót és egy hímet, melyeket a hasuk közepén húzódó fekete csík alapján meg lehet különböztetni: a hím csíkja még a két lába között is tart. Cinkékhez méltóan hevesen ellenezték a zaklatást, csipkedték a gyűrűző kezét. A kékcinkével is összehasonlítottuk őket. A kékcinke kisebb, feje teteje kék, de nem kevésbé harcias. A két faj különbségei jól látszanak a közös fotón. (A bemutató közben annyi kép készült a befogott madarakról, hogy egy filmsztár is megirigyelhetné!)

Dávid néhány szokásos vizsgálatot is bemutatott: a hosszméretek mérését, a zsír és izomvizsgálatot. Ez utóbbiakhoz hátára fordította a madarat, majd a szétfújta a hasán a tollakat, hogy belásson a bőréig. Amíg mi csodáltuk a madarakat, természetesen szabályos jegyzőkönyv is készült a gyűrűzésről, mindenféle „megfejthetetlen” rövidítéssel és adattal.

Számomra az egyik „jó faj” egy csodás meggyvágó volt, amit még nem láttam a természetben. Igazán impozáns a hatalmas csőre! Nagyon szép a pasztellszínekben pompázó tollazata is. A cinkék után igazán nagynak tűnt. Persze nagyobb gyűrűt is kapott, aminek a feltételét békésen tűrte. De Dávid nem kockáztatta meg, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a csőrével, így nem engedte ki a szabályos fogásból. Miután megcsodáltuk, ő is visszakapta a szabadságát.

Őszapókból egy egész csapatot sikerült megfogni. Nagyon pici és kedves madár. Apró csőre és hosszú farka van. Mind a hat példány kapott gyűrűt, s mivel csoportosan járnak, egy zsákban várták be egymást és egyszerre engedte ki őket Dávid. Az utolsó kettőt kicsit noszogatni kellett, hogy kitaláljanak a zsákból, de aztán ők is elrepültek.

Amit szintén nem láttam még, az egy hegyi fakúsz volt. Az apró madárnak hosszú, vékony, hajlott csőre van. A karmai is meglepően hosszúak, melyekkel a fatörzseken kapaszkodik, és nevéhez híven kúszik felfelé. Hosszú farkával harkályokhoz hasonlóan támaszkodik.

A bemutató nagyon érdekes és tanulságos volt, köszönet érte Dávidnak, az ifjú szakembernek!