2011-04-24
A méheket mindenki ismeri. Vagy mégsem?
A saját fiaimnak meséltem róluk egy méhészetben tett váratlan látogatás során. Kiderült, hogy keveset tudtak róluk, de érdekelte őket a téma. Hátha másokat is érdekel, ezért írom ezt a cikket.
A méheket különleges „termékük”, a méz miatt már kb. 6000 éve háziasította az ember. Sokáig a méz volt az egyetlen édesítőszer.
A háziméheket (vagy mézelő méheket) kaptárakban tartjuk. Az egy kaptárban élő csoport neve „család”. A családok lelke a királynő, aki a többieknél hosszabb potrohú, termékeny nőstény. Ő rakja a petéket, és ő irányítja kémia jelzőanyagokkal (feromonokkal) a család életét. Ha megtermékenyített petét rak, abból nőstények lesznek. A tápláléktól függően vagy terméketlen nőstények („dolgozók”) vagy újabb királynő kel ki belőlük. A királynő megtermékenyítetlen petéi is kikelnek, belőlük hímek, vagyis „herék” lesznek.
A fiatal királynő csak az első petéket és lárvákat gondozza maga, később ez a feladat a dolgozókra hárul. A királynő több évig (max. 8 évig) él, a herék 4-5 hétig, a dolgozók átlagosan 8 hétig. A méhész szerint, akivel a Bükkalján találkoztunk, a dolgozók a mezőn pusztulnak el, ha lejárt az idejük.
A dolgozók életkoruktól függően más-más munkát végeznek:
és töltenek
A virágokat látogatva kétféle táplálékot keresnek:
A méhek kommunikációja
A feromonokkal való kémiai szabályozásnál jóval híresebb az a mód, ahogy a felderítő méhek (gyűjtéssel foglalkozó dolgozók) közlik a többiekkel a táplálék helyét. Ez a kommunikáció a méhek tánca, melynek felderítéséért 1973-ban Nobel-díjat kapott Karl von Frisch, osztrák etológus. Ő először a méhek színlátását derítette fel zseniálisan egyszerű kísérleteivel. A méhek számára cukros vizet helyezett ki ausztriai kertjében. A tálka alá színes kartont tett, köré a szürke különböző árnyalatait. Azt figyelte, hogy ha összekeveri a kartonlapok sorrendjét és megvonja a cukros vizet, vajon a megszokott színű lapon keresgélnek-e a méhek. Így derült ki, hogy jól látják a kéket, de a piros lapot nem tudják megkülönböztetni a szürkéktől. A kísérletsorozat alatt azonban feltűnt Frischnek, hogy az első méheket, akik felfedezték az új táplálékforrást, nagyon gyorsan és céltudatosan követik a többiek. Feltételezte, hogy a visszatérő felderítő közli valahogy a társaival, hogy mit talált. A szomszéd méhész engedélyével egyes kaptárakat üvegfalúvá épített át, valamint a táplálékra elsőnek érkező méheket megjelölte egy festékpöttyel a hátukon. Így a visszatérő méh viselkedését jól meg tudta figyelni. Látta, hogy különös, szabályos táncot jár a felderítő méh a lépen, melyet a többiek nagy figyelemmel követnek. Közel jönnek és tapogatva is ellenőrzik a tánc minden mozzanatát (a kaptár belsejében eredetileg sötét van). Hosszas kísérletsorozattal Karl von Frisch megfejtette a jeleket. A közel nyolcas alakú tánc hosszú, egyenes szakaszán a méh rezegteti a potrohát, ez jellegzetes hangot ad. Az egyenes szakasznak a függőlegessel bezárt szöge megfelel a lelőhelynek a Nap állásával bezárt szögével. (Ha pont a Nap irányába kell repülni, akkor függőlegesen felfelé táncol a lépen.) Felhős időben is repülnek, ekkor a szűrt fény polarizált (csak egy irányba rezgő) sugaraihoz igazítják a táncukat. Az egyenes szakasz hossza arányos a távolsággal. A felderítő annál kitartóbban táncol, minél több táplálékot talált, így több társát készteti elindulásra. Az ennivaló minőségét egyszerűen közli: kóstolót hoz belőle. Hát nem zseniális?
A méhészetben látottak
Méhész bácsink elmesélte, hogy tavasszal fokozatosan bővíti a kaptárakat azokkal a lépekkel, melyeket télre elvett a méhektől. A maximális lépszámot akkor érik el, amikor az akác virágzik.
A lépekben nevelik a lárvákat a dolgozók. A képeken a kiemelkedő dudodroknak látszó sejtekben nevelkednek a herék.
A sejtek közül azokban van már méz, melyek sötéten csillognak. A méz a begyűjtött és belsőleg szállított nektárból keletkezik úgy, hogy keveredik a méhek gyomornedveivel. Ezt a sejtekbe töltve még nincs kész a folyamat, a méhek szárnyaikkal legyezve légáramlatot keltenek, mely segítségével víz párolog el és sűrűsödik a cukros folyadék. A kész méz immár ellenáll a mikroorganizmusoknak és nem romlik meg. Az elkészülte után a dolgozók viasszal lezárják a tele sejtet. Lásd a fotókon!
A méhész szerint, ha nem hadonászunk, nem bántanak a méhek. Bár frontok érkezésekor nem ajánlatos a közelükbe menni, mert ilyenkor idegesek. A lépcseréhez a méhész csupán a fejét védő hálót vett fel, de puszta kézzel hozta-vitte a méheket. Mi kicsit távolabbról figyeltük. Az őrök felfedeztek minket, de csak Dávid kapott egy szúrást, azt viszont pont az orra hegyére. Szerencsére gyorsan sikerült kihúzni a fullánkot, így még fel sem dagadt a helye. Ezzel igyekezni kell, mert a méregmirigy a potrohból való kiszakadása után még percekig pumpálja a mérget a sebbe. Az emlősök (pl. ember) bőrébe fúródott fullánk visszafelé álló horgai miatt kiszakad, így a támadó méh elpusztul. Az ilyen önfeláldozást a biológiában altruizmusnak hívjuk.
Minket lenyűgöztek a szorgos, izgalmas méhek. Remélem, senkit sem untattam az életük leírásával.
Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással.
Hozzászólások
Róbert | Egyszer és mindenkorra szögezzük már le ,hogy nem királynő hanem méhanya,hiszen az ő utódai a méhcsalád tagjai/dolgozó,here/és nem az ő alattvalói! |
Veronika | Dehogy!Hasznos! |
Erika | Reméltem, hogy a cikkből is kederül, hogy milyen fontos részei a méhek az elővilágnak. Sok növény nem is tudna szaporodni, ha a méhek nem poroznák be. |
Lili | A méh kártékony? |
Készítette WUP Webdesign Stúdió
2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!