Tavaszi vadvirágok (április-május)

A válogatásom ismét önkényes, a szemünk elé kerülő növények közül a számomra kedveseket emelem ki, illetve azokat, amelyekről egy kiránduláson olyan érdekeseket mesélhetünk, ami még a kisebb gyerekeket is leköti.

Vérehulló fecskefű

Nagyon gyakori növényünk, amely lakott területen vagy a Margitszigeten éppúgy előfordul, mint tisztásokon, utak mentén. Már a neve is érdekes, hát még amikor kicsit megtépjük egyik levelét és máris „hullatja a vérét”. Tejnedve narancssárga, mely azonnal előbuggyan a sebből. A „fecskefű” név pedig arra utal, hogy a fecskék érkezésekor, áprilisban virágzik először, de egészen őszig, a fecskék távoztáig találunk virágzó példányokat. Ezek után már nem nehéz megjegyezni a különös nevet!

A növény sok hatóanyagot tartalmazó gyógynövényünk. Alkalmazása azonban szaktudást, orvosi felügyeletet követel, kezeljük mérgező növényként! (Nyugodtan megfoghatjuk, tejnedvét gyereknek megmutathatjuk, de ne nyaljuk meg!) Kelidonin nevű alkaloidja fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású. Külsőleg szemölcsöket és tyúkszemet kezeltek vele a népi gyógyászatban.

Maga a növény elég magas, akár 1 méter is lehet, lágyszárú. Virágaiban 4 sárga szirmot láthatunk és sok porzót, amik körbeveszik a termőt. A sok sárga virág együtt elég feltűnő. Levelei puhák, szeldeltek (vagyis szélük mélyen „bevágott”). Gyerekek akár körül is rajzolhatják a szép formát egy kirándulásra szánt jegyzetfüzetben. Az egyik itt látható képen a virágokból valami hosszú, zöld nyúlvány mered elő. Ez az állapot átmenet a virágzás és a termésérlelés között. A megtermékenyített magkezdeményeket tartalmazó termő átalakul terméssé, miközben a feleslegessé vált sziromlevelek lehullanak (már nem kell csalogatniuk a rovarokat). A hosszú nyúlvány a toktermés, benne a magokkal. Ha ilyet látunk, kiváló alkalom rámutatnunk az élet körforgására, hiszen a magból új fecskefű fejlődik jövőre, ami virágozni fog, magot érlel, stb.

Tavaszi lednek

Vulkáni hegyeink (pl. a Börzsöny vagy a Visegrádi-hegység) erdeiben találkozhatunk ezzel a különös színű növénnyel. A pillangósvirágúak közé tartozik. Az ilyen virág szirmai nem egyformák: feláll egy nagy „vitorla”, melyből előremered a két szirom alkotta „csónak”, két oldalra áll a szintén két szirmú „evező”. Sok ilyen virágú növényünk van a konyhakertben is: a bab, a borsó, a lencse. Mindnek hüvelytermése van.

A tavaszi lednek érdekessége a virágai színe. Egyszerre láthatunk rajta piros és kékes virágokat. A fiatalabbak pirosasak, elvirágzáskor egyre kékebbek. Ezt a jelenséget az antocián nevű színanyag okozza. Ez a növényekben gyakori színanyag a kémhatás változására a színének a megváltozásával reagál (vagyis indikátor): savas kémhatás esetén piros, lúgos kémhatás esetén kék lesz. Virágok színénél ez jelzés a megporzó rovarok számára, mert a már megtermékenyített, elvirágzóban lévő virágot nem érdemes felkeresni.

Ha a közelben láttunk hangyabolyt, nagyon látványos kísérletet hajthatunk végre: egy-két leszedett, kékes virágot (sose tépjük le a növényt, legfeljebb egy-két virágát!) dobjunk a bottal enyhén megpiszkált hangyaboly tetejére. A feldühített hangyák hangyasavat fognak spriccelni szerteszét, mire a virág egyre pirosabb lesz. (A jelenség megegyezik a vöröskáposzta párolásakor látott színváltozásra, amikor ecetet csöpögtetünk rá). Az antocián egyébként nagyon hasznos szer az emberi szervezet számára is, mert hatástalanítja az UV-sugárzás miatt keletkezett szabadgyököket. Ezért egészséges a pirosas kerti gyümölcsök fogyasztása. (A természetben azonban óvakodjunk az ismeretlen bogyók fogyasztásától!)

Májusi gyöngyvirág

Szeretjük mind a látványát, mind az illatát. Vagyis: mindent a szemnek és az orrnak! De a gyöngyvirág minden része súlyosan mérgező, még az a víz is, amibe otthon a gyöngyvirágcsokrot tettük! Hívjuk fel erre a gyerekek figyelmét is!

Legtöbb hatóanyaga szívgyógyszerként használható, de csak a gyógyszeripar vonhatja ki belőle. Mérgezéses tünetei: eleinte lelassult, majd hirtelen felgyorsult szívműködés, hasi fájdalom, hányás. Azonnal orvoshoz kell fordulni.

A gyöngyvirágot erdei aljnövényzetben találjuk, mert árnyékkedvelő. Gyöktörzse a talajban terjed, ezért egyszerre általában nagy tömegben fordul elő. Két széles, párhuzamos erezetű levele van. Ezek sajnos nagyon hasonlítanak a medvehagyma ehető levelére. Ha már virágzik a két növény, akkor nem keverhető össze, mert viráguk nagyon eltérő (lásd a képeken!). Ha nincs virág, akkor is van egy biztos módszer: meg kell dörzsölni a levél egy darabját, és ha hagymaszagú, akkor nincs baj, le lehet szedni és meg lehet enni.

Farkasalma

Egy nagy, jórészt trópusi növénycsalád egyetlen hazai faja. Az érdekessége a virága és annak megporzási stratégiája.

Ha megnézzük a képet, láthatjuk, hogy a sárga virágszirmok összeforrtak, egy csövecskét alkotnak, mely alul kiszélesedik. A szirmok teteje egy kis nyelv, mely a virág fölé hajlik. Az egész alak emlékeztet a kancsókák rovarfogó szerkezetére (bár az levél és nem virág). Ez is rovarcsapda, de  rovarszemmel nézve sokkal barátibb az előzőnél. A nektár illatától vonzott apró rovar bemászik a csapdába, melynek szőrei lefelé engedik, de visszafelé már nem a látogatót. A rovar lakmározás közben rákeni a magával hozott virágport a termőre. Erre várt a farkasalma. De a munka még nincs teljesen elvégezve. Ezután kezdenek beérni az adott virágban a porzók (órákig tart). Mire kész a virágpor, lelohadnak az akadályként tornyosuló szőrök, a rovar végre elhagyhatja a fogdát, de kifelé menet még „megkapja a magáét”, vagyis az újabb adag pollent, amivel mehet egy másik farkasalmához. Nagyon finom lehet az a nektár, amiért érdemes állandóan fogságba esni!

Ha tetszett a cikk, kérlek, kattints! Köszi!