Kolon-tó 2011. május

2011-06-11

11 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook

A Kiskunsági Nemzeti Parknak ezen a részén, az izsáki Kolon-tónál most jártam először. Elolvastam róla, amit találtam, megnéztem a Nemzeti Park térképét, aztán két fényképezőgéppel felfegyverkezve útnak indultam. Izsák legelső utcáján jobbra fordultam a kocsival, keresve a sárga jelzést. Meg is találtam, de még vagy háromszor keresztezve a vasúti síneket tovább lehetett menni kocsival, mint gondoltam. Végül egy széles, homokos földút elején parkoltam le. Itt még járt néhány kocsi a közeli tanyákról, de én nem autókázni jöttem, hanem a természetben sétálni.

A tanösvény kezdő tábláját szinte azonnal megtaláltam. Erről meg lehet tudni (németül is!), hogy a tó a Duna egykori mellékága helyén alakult ki, s jelenleg legnagyobb részét nádasok borítják. (Lásd a képen!)

A széles homokúton kell továbbmenni, követve a sárga jelzést. Alig tettem meg néhány lépést, nagykócsag repült át felettem, majd szürke gém. Éreztem, hogy máris szeretem ezt a helyet! Egy bokor árnyékából leskelődtem tovább, de arra nem számítottam, hogy légi csatának leszek tanúja! Hirtelen egy dolmányos varjú és egy egerészölyv tűnt fel az égen, vadul kergetőzve. A támadó fél egyértelműen a varjú volt! Zavarta, kergette a nagyobb ragadozót, aki megpróbált kitérni, aztán visszatámadott. Nem láttam, hogy egymáshoz értek volna. Mindenesetre igazi akciójelenet volt!

Az addig üres út egyszerre csak megtelt lassan poroszkáló, bégető birkákkal. Egy egész nyáj jött felém. Úgy látszik, én lehettem a félelmetesebb, mert kitértek előlem. Félrehúzódtam, hogy tovább tudjanak menni.  Egy pásztor és a kutyája is követte őket.  „Mint a régi szép időkben”- mondanám, ha nem tudnám, hogy MOST vannak a szép idők (számomra), mert ezt a kort ismerem, ebben igazodok el. Hiába tetszik a birkapásztor a nyájjal és a közeli gémeskút, nem laknék egy egykori tanyán, ahol áram sincs. (Most is láttam ilyen tanyákat.)

Továbbsétálva balra kellett letérni az útról, szerencsére erre tábla is figyelmeztetett. Itt már a tó partján vezetett az út. A „tó” alatt egy nádassal sűrűn benőtt, vizenyős területet kell érteni. Vizet csak néhol lát az ember, abban viszont gyönyörű fehér tavirózsák nyílnak. A nádas szélén rózsaszín virág hívta fel magára a figyelmemet: mocsári kosbor. Ez az orchideafaj májusban virágzik, most teljes pompájában láthattam. Érdemes közel hajolni hozzá, teljes szépségét csak így élvezhetjük. Ámbár bármely virágot érdemes közelről megnézni, sőt egy ideig figyelni is, mert így észrevehetjük az „aprónépet”, a legyek, méhek, pókok, lepkék lenyűgöző világát.

Szeretem ezt az időszakot, mert minden él, mozog, szaporodik, táplálkozik, nyüzsög! A csalánon egész hernyókolóniákat láttam. A fekete, szőrös, falánk társaságról nehéz elhinni, hogy a nappali pávaszem gyerekei! Pedig, ha elég csalánlevelet faltak, bebábozódnak, s nyáron majd csodáljuk feltűnő színüket, kecses szépségüket. (Nappali pávaszemet láthatsz a galériámban az „Állatok” fül alatt.)

Egyes lepkék azonban már most kifejlett állapotban láthatók, mint a nagy gyöngyházlepke. Igazán feltűnő szépség, széles narancsszínű szárnyakkal, imbolygó repüléssel. Szerencsére szívesen megül virágokon, leveleken, így jól fényképezhető.

De a levegő igazi urai itt a tó mellett a szitakötők. Elképesztő egyedsűrűségben, s legalább 5-6 fajt képviselve járőröznek a nádas és a bokrosok között. Jöttömre nagy zizegéssel szálltak fel pihenőhelyeikről. Egyik szebb volt, mint a másik! Kellő türelemmel, mozdulatlanul állva megláthatjuk, hogy melyiküknek hol van a megfigyelőállása. Általában egy-egy ágat vagy fűszálat rendszeresen felkeresnek. Ám amint fajtárs tűnik fel hatalmas látóterükben, már fel is szállnak, hogy elűzzék. Ez a tevékenység meglehetősen fárasztó lehet egy ilyen helyen, ahol tömegesen fordulnak elő. Sajnos azt még sosem sikerült megfigyelnem, amint zsákmányt ejtenek. Pedig vérmes ragadozók! Azt azonban láttam ezen a napon, hogy rájuk ki vadászik: sikerült megfigyelnem (a tótól kicsit távolabb) egy gyurgyalag párt, amint minden vadászatukból egy-egy szitakötővel a csőrükben érkeztek meg.

A tanösvény mentén két madármegfigyelő torony is épült. Ezekről messzire ellátni. Innen láttam barna rétihéjákat körözni a nádas felett, majd fészkükre szállni a tó távolabbik oldalán. Fészkük is a nádasban van. Csak a leszállásból lehet tudni, hogy hol rejtőzik.

Bár már dél volt, s ekkor kevésbé mozog a madár, míg a magaslesen ebédeltem, néhány nagy kócsag és szürke gém érkezett a vasúton túlról. A nádasban szálltak le, némelyik egész közel a leshez, mégis elnyelte őket a nád. Eljátszottam a gondolattal, mennyi madár repülne fel, ha valami hirtelen mindet felszállásra késztetné! Persze ezt nem kívánom, hiszen éppen a háborítatlanság nyugalmáért jöttem ide. Egy nádirigó kitartóan énekelt a les közelében. Az „ének” talán túlzás, mert rigó létére nem megy neki valami fényesen!

Visszafelé felfigyeltem néhány tájidegen faj jelenlétére. Feketefenyők egy csoportja húzódik az út mellett, s közelükben a selyemkórók tömegéről azt hinné az ember, hogy ültették őket, annyian vannak. A szép virágú „vaddohánynak” is nevezett faj most még csak bimbóban állt, de tudni kell róla, hogy erőszakosan terjeszkedő, ún. invazív növény. Ez azonban nem zavarta az egyikük levelén csendben meghúzódó kis levelibékát. Maga alá húzott lábaival egészen rásimult a levélre és próbált nem látszani. Mégis látszott, mert divatos neonzöld színével élesen elvált a világoszöld háttértől. Egy másik „zöldség” is tartózkodott a selyemkóró levelén: egy szöcske. Figyeljük meg a képen hatalmas csápját, ami mindig legalább olyan hosszú, mint a teste (de inkább hosszabb). A sáskáké pedig rövid.

Délután volt már, mire hazafelé indultam. Menet közben még szép példáját láttam a természetvédelemnek: a villanypóznán műanyag bevonat biztosította, hogy a madarak ne szenvedjenek áramütést.

 

A magányos kószálást egy ilyen szép területen mindenkinek csak ajánlani tudom, mert szó sincs magányról, ha az embert a többi élőlény lenyűgöző sokasága veszi körül!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi!

 

11 olvasónak tetszik

Ha tetszik, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! Köszönöm! facebook


Hozzászólások











A Kolon-tó a madárlesről

A Kolon-tó a madárlesről


A tanösvény első táblája

A tanösvény első táblája


Légicsata

Légicsata


A nagy kócsag behúzott nyakkal repül

A nagy kócsag behúzott nyakkal repül


Kanalasgémek

Kanalasgémek


Barna rétihéja a nádas felett

Barna rétihéja a nádas felett


Barna rétihéja sziluett

Barna rétihéja sziluett


Jön a nyáj

Jön a nyáj


Bókoló bogáncs

Bókoló bogáncs


Nagy gyöngyházlepke

Nagy gyöngyházlepke


Közönséges gyöngyházlepke

Közönséges gyöngyházlepke


Magasles 1.

Magasles 1.


Magasles 2.

Magasles 2.


Mocsári kosbor

Mocsári kosbor


Nappali pávaszem hernyói csalánon

Nappali pávaszem hernyói csalánon


Négyfoltos acsa

Négyfoltos acsa


Szitakötő szépség

Szitakötő szépség


Selyemkóró

Selyemkóró


Zöld levelibéka

Zöld levelibéka


Szöcske

Szöcske


Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár


Az áramütéstől védő papucs

Az áramütéstől védő papucs


Készítette WUP Webdesign Stúdió

2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!