A nünüke (vagyis egy kis tehén a bogarak között)

Most bogár vagy tehén? Természetesen bogár, de a neve mégis az „ünüke” szóból ered, ami a fiatal tehenek ma is használatos ünő megnevezésével rokon. A kicsinyítőképzős alak jelentése tehát: kis tehén. A bogár esetlen mozgása, nagy mérete miatt kapta ezt a nevet. Másban nemigen hasonlít a tehenekre (bár ha a Milka márkanév felidézhet egy lila tehenet, akkor a nünükéről is eszünkbe juthatna akár egy kék tehén is).

Tavasz van, tehát igazi nünüke megfigyelő időszak. A közönséges nünükét még a gyakorlatlan megfigyelő is észreveszi, mert szép nagy rovar. A nőstények a nagyobbak, ők a 3,5 centit is elérhetik. Ilyenkor tavasszal petéktől duzzad a potrohuk. Színük is magához vonzza a tekintetet, mert a napsütésben feltűnően csillog fémfényű, sötétkék kitinpáncéljuk. Szárnyuk csak kis csökevény, repülni (legalábbis önerőből) nem tudnak.

Tekintélyes méretük ellenére ártalmatlan, bár falánk növényevők. Viszont ők maguk igen hívogató, fehérje dús falatként tűnhetnek fel a ragadozók szemében. Hogy nehogy mindenki nünükével akarjon jóllakni, e bogarak teste mérget tartalmaz. A kantaridin nevű anyag rosszízű, sőt egyes állatok tápcsatornájába jutva súlyos mérgezést okoz. Az embernek leginkább a bőrére kerülhet, mert ha megfogjuk a bogarat, az cseppek formájában kipréseli magából a nedvet. A bőrön hólyagok keletkezhetnek a hatására, ezért nevezték el e bogarak rokonsági körét hólyaghúzó bogaraknak. A tápcsatornába kerülve számunkra is méreg a kantaridin, ennek ellenére gyógyszerként használták már az ókori görögök is. Vannak állatok, például egyes madarak, melyek gyomrában találtak nünükemaradványokat, tehát ők valószínűleg nem érzékenyek a méregre.

Nagyon érdekes a nünükék szaporodása. Tavasszal amint előjönnek, nemcsak sürgős táplálkozásba kezdenek, hanem párosodnak is. A hímek ezután nem sokkal elpusztulnak. A nőstények laza talajba maguk ássák a bölcsőt, azt a kis üreget, melybe lerakják petéiket. (Lásd a fotón!) A lárvák 4-6 hét múlva kelnek ki. Nem hasonlítanak a szüleikre: kb. 2 mm hosszúak, 6 lábuk mindegyikén 3-3 karmuk van, ezért háromkarmos lárváknak hívják őket. Felmásznak egy virágra, de nem azért, mert ott akarnak táplálkozni, hanem taxira várnak. A gyanútlan sofőr meg is érkezik egy vadméh személyében, akire a lárva észrevétlenül felmászik és megkapaszkodik (ezért nevezték régebben méhtetűnek). Nemsokára felülről gyönyörködhet a panorámában. Nincsen szárnya, mégis repül. A cél azonban nem az ártatlan nézelődés. A lárva a magányosan élő vadméhek által épített sejtbe vágyik, ahová a gondos méh mézet helyezett el utóda számára.  Ha ide megérkezik a gyanútlan anyával, akkor belepottyan a sejtbe, s megvárja, amíg az lerak egy petét, majd bezárja a sejtet. A lárva először a petét falja fel, majd átvedlik egy másik lárvaalakká, s innentől mézen él. (Ha nem ehet méhpetét, nem alakul át, s elpusztul.) Többször vedlik, majd egy ún. hamis bábbá alakul. Ez azért „hamis”, mert még nem a kifejlett alak bújik ki belőle, hanem egy újabb lárva, ami elhagyja a méh által épített sejtet. Nemsokára valódi bábbá alakul, amiből már a kifejlett nünüke fog kikelni.

Milyen érdekes életút! Mire mi tavasszal meglátjuk a nagy, kék bogarat, addigra már repült méhek bundájába kapaszkodva, lakott igencsak rosszhiszemű lakásfoglalóként méhsejtben, s mozdulatlan bábként úgy átalakult, hogy „az anyja se ismerne rá”. Evett méhpetét és mézet, majd fűszálakat és apró leveleket rágcsált. Ne bántsuk, hiszen sok ezer pete közül csak néhány szerencsés járja végig ezt az utat és jut el a kifejlett állapotig. Ha idén tavasszal sikeresen lerakja petéit, ismét indulhat a körforgás.

A fotókat 2012 tavaszán a Börzsönyben a Bajdázó-tónál, valamint a Fóti Somlyón készítettem.

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika