2012-06-19
A Börzsöny „hátsó”, vagyis Budapesttől távolabbi részére ritkán jutok el. Sok az újdonság, a fejlődés azóta, mióta egy osztálykirándulás keretében legutóbb erre jártam.
Most egy hétvégi kirándulás kedvéért érkeztem. A cél: kikapcsolódni az érettségi miatti nehéz, hajtós, tanév végi napok mókuskerekéből.
Kemence falu a Börzsöny északi, a szlovák határhoz közel eső részén található. A faluban a „Múzeumvasút” kiírást kell keresni, s a táblák odavezetnek az alsó végállomáshoz. Az állomást gyönyörűen rendbe hozták, a kertjét parkosították, még játszótér és kiállítás is készült. Maga a kisvonat számomra átmenet a játékvasút és az igazi között. Minden pici és aranyos. A 600 mm-es vágány a legkeskenyebb azok közül, amik még vasútnak számítanak. De a mozdony hősiesen felküzdi magát a völgyben, elhúzza a kirándulókkal teli, nyitott kocsikat a faluban, majd a szép, erdei nyomvonalon. A jelenlegi végállomás a Feketevölgyi panzió.
A vasút kiépítése 1910-ben kezdődött, s mindvégig a fakitermelést szolgálta. Úgy alakították ki, hogy csak felfelé kelljen húzni (évekig lovak vontatták!), fával megterhelten a feldolgozó telepek felé már a gravitáció vitte, csak fékezni kellett. Sok ütemben épült, elágazásokkal, szárnyvonalakkal. Teljes hossza 51 km volt!
A fakitermelésben az 1950-es évektől kezdődően fokozatosan átvette a vasút szerepét a teherautó. Lecsökkent vagy meg is szűnt a forgalom a kisvasutakon, melyek karbantartás híján egyre jobban lepusztultak, egyes szakaszokon fel is szedték a síneket. Itt a Fekete-völgyben azonban megmaradt a pálya. Az egyébként szelíden csordogáló Csarna-patak két csapadékos évben (1995-ben és 1999-ben) annyira megduzzadt és olyan erővel söpört végig a völgyén, hogy végzetesen megrongálta a hidakat, a pályát, a síneket. Ennek a rombolásnak most is látszanak a nyomai a rendbe hozott szakasz fölötti részen (lásd a fotókon!). Szemléletes a látvány abból a szempontból, hogy milyen ereje lehet a víznek. Látszik, hogy sok helyen megváltoztatta a patak a medrét, egyes részeken alámosta a partját, másutt hatalmas kövekkel töltötte fel a hidak alatti mederszakaszt. Szinte hihetetlen, hogy ez a bokáig érő, szelíd vizecske képes tomboló áradattá változni!
A kisvasút jelenlegi pályaszakaszát 2000 óta lelkes önkéntesek hozták rendbe, tartják karban, s fejlesztik tovább.
A kisvonatból kiszállva elindultunk felfele a völgyben. Már a vonatból is láttunk egy kellemes strandot, s itt, a jelenlegi felső végállomásnál, a panzió kertjében is egy szép, lefedhető medencében lubickoltak a gyerekek. Igazi gyerekparadicsom a környék!
A nagy melegben jólesett az árnyas völgyben sétálni. A síneken kívül engem persze érdekelt a sok kis hal a patakban, a lepkék libbenő szárnyainak látványa, a mindenfelől hangzó madárdal. Egy ölyv vijjogása is végigkísért sétánkon. A szép madarat csak ritkán pillantottuk meg, de a hangját sokszor hallottuk. A patak tiszta vízében a kövi rákot nem sikerült megpillantani, de a kishalakból egész rajok úszkáltak. Az ismertető tábla szerint több védett halfaj otthona a patak: él benne kövi csík, fürge cselle, petényi márna és fenékjáró küllő.
A tisztások virágait cincérek, méhek és lepkéklátogatták. Egy hatalmas poszméh békésen ácsorgott a Hamuház nevű egykori megállónál létesített pihenő asztalainak egyikén. Mi is letelepedtünk ebédelni, de a poszméhet nem zavartuk a sziesztájában. Annyira nem mozdult, hogy kezdetben halottnak vagy betegnek hittük. Hagyta magát fotózni, majd nyújtózkodott egy nagyot, rendezte addig lazán szétálló szárnyait és összedörzsölgette hátsó lábait. Tehát csak pihent. Lehet, hogy aludt is, de ezt nem könnyű megmondani egy olyan rovarnál, aminek a fejét szinte teljesen elfoglalja két nagy összetett szem, amiken nincs szemhéj.
A Hamuháznál a turista útvonalakat mutató táblán azt láthattuk, hogy erre halad a Mária-út is, mely Mariazelltől egészen Csíksomlyóig tart. Minden jelzés szépen felfestve, jól követhetően segíti a tájékozódást a környéken.
Bár mi nem jártunk be minden lehetséges útvonalat (ez egy több napos program lehetne), mégis nagyon szép vidéken jártunk, jót kirándultunk.
Szívből ajánlom mindenkinek!
A menetrend és egyéb tudnivalók: www.kisvasut.hu
Részletek: Wikipédia - Kemencei Erdei Múzeumvasút
Hozzászólások
A Múzeumvasút park bejárata
A kisvasút felső végállomása
Citromlepke az állomás levenduláján
Ilyen szép a pálya felső szakasza
A patak elmosta a töltést
A Csurgó-kút egy forrás
Nadragulya
Egykori sínpálya
Egy szép poloska az ösvényen
A párhuzamosok a végtelenben találkoznak?
Halraj a patakban
Levetett lárvabőr
Egy lepke kóstolgatja a lábamat
Közönséges tarkalepke
Káposztalepke
Girbe-gurba sínek
Egy halott cickány
Gyöngyházlepkék
Építészeti remekmű
A szunyókáló poszméh
A farönk gombák tanyája
Szöcske
Tarkacsápú karcsúcincérek párzása
Tiszteletre méltó öregúr
Készítette WUP Webdesign Stúdió
2010 © Minden jog fenntartva, sem a szöveg, sem a fényképek nem használhatók fel engedély nélkül!