Fagyöngy és fakín. Mik is azok a félparaziták?

Gyakori látvány a fákon növő nagy „gombóc”, vagyis a fagyöngy. Általában közismert és mindenki meg tudja nevezni, olyan könnyű felismerni. Sőt azt is tudni vélik, hogy élősködő, hiszen szemmel láthatóan ott nő a fákon. De mégis kevesen tudják, hogy két különböző fajról van szó, és hogy nem teljesen élősködők.

Miket hívunk élősködő növényeknek? Olyan növényeket, melyek elvesztették az önálló táplálékkészítés képességét, vagyis nem tudnak fotoszintetizálni. Annyira összekötötték az életüket egy másik növényfajjal, hogy teljesen belőle élnek, s ezért nem is zöld színűek, nincsenek már zöld színtestjeik. (Lásd: „Egy szépséges élősködő” c. korábbi cikkemet).

De a fagyöngyök és rokonaik nem ilyenek! Van zöld színtestjük, leveleik is zöld színűek és tudnak fotoszintetizálni. Ők ún. félélősködők. Az ő esetükben ez azt jelenti, hogy felköltöztek a fákra és gyökereiket a kérgen át belemélyesztik a törzsbe. A fatörzs szerkezete olyan, hogy a kéreg alatt a háncsrész helyezkedik el, ebben szállítja a fa a kész szerves anyagot (a vízben oldható szőlőcukrot). Alatta egy osztódó sejtekből álló réteg (a kambium) következik, majd ez alatt az a fatest, ami a gyökerek felől hozza a talajból felszívott vizet és sókat a levelek felé. A fagyöngyöknek éppen erre van szükségük! Mintha csak a talajban tennék, ők innen szívják fel az alapanyagokat a fotoszintézishez. A szintén szükséges szén-dioxidot persze ők is a levegőből szerzik be.

Hogyhogy két különböző faj? Ha kicsit jobban megfigyeljük a talált fagyöngyöt, könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik fajt látjuk éppen.

A fehér fagyöngy a bogyói színéről kapta a nevét. Ha éppen termést érlel, erről könnyen felismerhető. Ágai villásan elágazóak, levelei párosával állnak (átellenes levélállás). Ami még megkülönbözteti a fakín nevű fajtól, hogy a fagyöngy örökzöld, tehát télen is zöldek a levelei. Több fafajon megtaláljuk: nyárfákon, fűzfákon, almafán, akácon.

A fakín (vagy sárga fagyöngy) bogyói sárgák. Levelei ősszel lehullanak, vagyis lombhullató. Télen sárga bogyóit már messziről megláthatjuk. Főként tölgyfákon él. Néhány madár nagyon kedveli a bogyóit, pl. a léprigó. A magjait is a madarak terjesztik.

A fagyöngyök bogyói ragadós nedvet tartalmaznak, ami a fákon való megragadást szolgálja eredetileg. De a madárfogás ősi módszereként ebből lehet készíteni a lépvesszőt: a ragadós nedvvel bekent ágakhoz úgy hozzáragadnak a madarak, hogy aztán kézzel meg lehet fogni őket vagy maguktól ott pusztulnak az ágon. Nálunk szerencsére ez már a múlté, de Dél-Európában még mindig elterjedt a madárfogásnak ez a kegyetlen módszere.

A fehér fagyöngy gyógynövény. A hajtások végét gyűjtik a téli időszakban, s hatóanyagait vérnyomáscsökkentésre és daganatos betegségek kezelésére használják. Önmagában azonban mérgező a növény, nem fogyasztható!

A fehér fagyöngyhöz egyes népek legendákat fűztek. Egy skandináv legenda szerint a főisteni párnak gyermeke született, de a jóslat szerint valaki majd az életére tör. Anyja minden élőlénnyel és élettelennel megígértette, hogy nem bántják, csak a fagyöngy maradt ki. A fiú felnőtt, s sérthetetlensége miatt az istenek rajta gyakorolták a célba dobást. De egyikük fagyöngyből készített dárdát (?) használt, s az megölte a fiút. Anyjának, a házasság istennőjének a könnyei ráhullottak a fagyöngyre, s fehér bogyókká változtak. Az istennő azt kívánta, hogy másnak ne árthasson többé a fagyöngy, s aki alá áll, az szeretetre és megbocsátásra találjon.

Az angolszász vidékeken a karácsonyhoz és az örök szerelemhez kötődik a fagyöngy, ezért szabad alatta a csók.

Ha tetszett a cikk, jelezd, kérlek, egy kattintással! Köszi! Erika