Egy szép nap a Herberstein Állatkertben (Ausztria)

Idén zanzásítottuk a családi nyaralást: egy-egy napba sűrítettük a közös programokat. Mivel fiaim már mindketten elmúltak 20 évesek, meglehetősen sok saját programot szerveznek. Azért találtunk néhány közös szabadnapot hol egyikükkel, hol másikukkal.

Dáviddal állatkertes programot választottunk Ausztriában (naná, ha anya, akkor állatkert), ami jó kis szimbiózis: én sok mindent tudok az állatokról, Dávid viszont kiválóan fordítja a feliratokat. Csekély áldozat a szép napért a hajnali 4-kor kelés. A Kalandozoo Utazási Iroda busza fél 6-kor vett fel minket a Hősök terén. Nagyon simán haladtunk, már fél 11-re a Graz közelében lévő Herbersteinbe értünk. Tulajdonképpen ez nem is település, hanem a kastély és egyben az azt birtokló család neve.

Az állatkertben (vagyis a kastély parkjában) csoportunkat Golovanova Bea vezette, aki szintén velünk utazott a buszon. Őt már régebbről ismerem, hiszen a Fővárosi Állatkertben dolgozott, ahol többször is hallottam csoportot vezetni, s mindig élveztem az előadását. Tettünk egy kört az állatok kifutói között. Nekem nagyon szimpatikus az olyan állatkert, ahol nem mindig látszanak az állatok. Ez ellentmondásnak tűnhet, de ha félretesszük az önzésünket és gőgünket, máris más színben látjuk a dolgot. Olyan nagyok és változatos felszínűek a kifutók, hogy az állatok kedvük szerint húzódhatnak árnyékba vagy bújhatnak el. Mások azonban éppen a szemünk előtt élik az életüket, nyugodtan, a bezártság miatti kényszermozgások és agresszió nélkül. Nem bosszankodnunk kell, ha nem látunk egy állatot, hanem időt szánni arra, hogy egy séta után újra errefelé járjunk, hátha szerencsénk lesz. Másrészt figyeljünk a látványetetések időpontjára, amikor egészen biztosan előjönnek az állatok, s még magyarázatot is meghallgathatunk róluk (itt persze németül). Az ilyen környezet számunkra is megnyugtatóbb, élvezhetjük a szépen parkosított részeket, üldögélhetünk az árnyékos padokon. Az aktívabb gyerekekre is gondoltak: többféle izgalmas játszótér várja a kicsiket. Az egyik indiántelepre hasonlít sátorral, palánk toronnyal, Western „kocsmával”, a másiknál Noé bárkájában bujkálhatnak a gyerekek. Olyan is van, ahol igazi felfedezőként terepjáróba lehet szállni. Igazi gyerekparadicsom!

A sokféle állat közül most csak néhányat emelek ki. Kedvenc nagymacskám, a gepárd is látható itt. Három példányt láttunk, ketten éppen pihentek, a harmadik, egy nagytestű (vélhetően hím) sétált a területén. Ha egy egész szavannát nem is, de szép nagy, változatos kifutót ők is kaptak. Az előkelő tartású, szépséges hím még azt is megtette, hogy beállt a fotóhoz. Láttuk a „futtatót”, azt a kötélpályát, ahová húst lehet erősíteni és rávenni az állatokat, hogy futva „vadásszák le”. A gepárd közismerten a leggyorsabban futó szárazföldi emlős, kell nekik a mozgás.

A másik érdekesség számomra a dzselada pávián. Az etióp fennsíkok szavannáin él, még elég nagy egyedszámban, állatkertekben mégis ritkaságnak számít. Nálunk csak a Veszprémi Állatkert tart belőlük egy családot. Itt Herbersteinben egy nagy csapat él. A hímek nagyobbak, selymes, barna szőrük igazán csinossá teszi őket. Egy-egy hímhez 5-6 nőstény tartozik, valamint a kölykök. A szoros családi kötelék mellett laza kapcsolat fűzi őket a többi családhoz. A természetben is gyakran összeverődnek nagyobb csapatokba, s mivel nem őrzik a területet, jól megférnek egymással. A rendszer a szokásos „vezérhím és alárendelt nőstényei” felállásnak látszik, de nem ez a helyzet. A nőstényeket részint védeni kell, részint gyakori kurkászással kényeztetni, valamint fogamzási időben megtermékenyíteni. Ha újabb hím jelentkezik, s megmérkőzik a régivel, a nőstények egységesen támogatják az egyik felet, s egyáltalán nem biztos, hogy a győztest. Ha ők nem fogadják el a hímet, az nem lesz családfő! Érdekességük még, hogy sokféle hanggal kommunikálnak. Mi most egy kiáltást hallottunk, amire az egész csapat megindult befelé a majomházba. Nagy volt az izgatottság, s néhány perc múlva az okát is megtudtuk: megérkezett a gondozó egy vödörnyi gyümölccsel. A kerítésen át bedobált ennivalót mindenki gyűjtötte, s egy idő után úgy tele volt mindkét kezük, valamint a szájuk is, hogy már nem fért több. Nagyon mókásak voltak, amint utána futottak egy darabnak, majd nem volt mivel felszedniük, és csak nézték. Érdekességük még a mellkasukon lévő csupasz bőrfelület, ami szintén jelként funkcionál. A vezérhímeké élénk vörös, a nőstényeké pedig akkor válik élénk színűvé, ha éppen fogamzóképesek. Tulajdonképpen a többi pávián fenekén lévő gumó funkcióját vette át ez a bőrfelület, mivel a dzseládák folyton a talajon ülnek füveket tépkedve, a fenekük rejtve marad.

A Herberstein állatkert kifutóit földrészek szerinti csoportosításban helyezték el. Ha több állat él együtt, azok mindig azonos földrészről valók. De ember tervez, az állat meg esetleg mást gondol. Ilyenek a prérikutyák, amik amerikaiak, de szépen kiásták magukat a helyükről, s benépesítették az Eurázsia kifutót. Kiválóan megférnek a szarvasokkal, hiszen eredetileg is nagytestű növényevők által tiport füves térség az otthonuk, s a szarvasok is láttak már ürgét. Lehet, hogy nem szakszerű az összetétel, de ez szemlátomást hidegen hagyja a prérikutyákat, akik jönnek-mennek, őrt állnak, s kiválóan szaporodnak is ebben a kifutóban.

Nekünk furcsa, hogy az állatkertbe be lehet hozni kutyát is, persze pórázon. Csak oda nem mehetnek be, ahol szabadon vannak az állatok, s a látogató köztük sétálhat. Ilyen helyeken azonban „kutyaparkolókat” alakítottak ki, ahová ki lehet kötni őket, s vizet is kaphatnak. Ez bizony egy másfajta szemlélet!

A kastély közelében különleges kerteket csodálhatunk meg. A történeti kertek több kertészeti korszakot és stílust mutatnak be. A zenepavilon körüli  négy egység négy színt és gondolatot képvisel: a harmónia zöldjét, a remény sárgáját, a nyugalom kékjét és a tökéletesség fehérségét. A zöld részben még a rózsák szirmai is zöldek!

A kastély hatalmas, gyönyörű és 720 éve ugyanaz a család lakja! A jelenlegi a 21. nemzedék, övék az állatkert is. A látogatható termek is szépek, berendezésük eredeti, ugyanis ezt a kastélyt sose foglalta el és nem dúlta fel ellenség. Még a szovjetek is megkímélték, mert a család egyik őse írta a nagy becsben tartott első hiteles útleírást Oroszországról. Érdemes végigjárni a kastélyt is, ne hagyjátok ki! Én itt láttam először életemben nyereggyűjteményt, köztük női nyergeket.

Szép a táj, érdekes a kastély, izgalmas az állatkert, finomat ettünk-ittunk a büfében. Mi kell még egy igazi nyári naphoz?

Hasonló utakra lelhetsz: www.kalandozoo.hu

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással! Köszi! Erika