Az Alpok kialakulása

Kérdéseink: Hogy lehet, hogy több ezer méter magasságban tengeri állatok maradványaira bukkanhatunk? Mi okozza azokat a nagy gyűrődéseket, amiket egyes sziklafalakon láthatunk? Hogy keletkeznek a palák és a márvány?

Az Alpok kialakulása

I. Előzmények

Az óidőben, a karbonban már hegység emelkedett a helyén. Ez a hegység az eróziónak köszönhetően lealacsonyodott már permben. Lepusztulástermékei megtalálhatók kavicsos homokkövek és konglomerátumok (kavicskövek) formájában.

A középidő triász időszakában az egykori hegység területe megsüllyedt. Két medence alakult ki, egy nyugati és egy keleti, melyeket egy szárazföldi hát választott el. A két medencét elárasztotta a Thetys-tenger vize. Évmilliókig hullámzott itt tenger. Mélysége változó volt, üledékei különböztek a Ny-i és a K-i oldalon. Ezért nem egyformák a Nyugati- és a Keleti-Alpok kőzetei. A tengerek fenekén a leggyakrabban mészkő, homokkő, dolomit és márga keletkezik. A mészkő gyakran elpusztult állatok mészvázaiból gyűlik össze a tengerfenéken. Például korallok, csigák, kagylók, illetve a középidőben élt ammoniták vázai találhatók benne.

Mivel itt hosszú ideig működött az ún. üledékgyűjtő medence, az anyagok több ezer (!) méter vastagságban halmozódtak fel. Ehhez nem feltétlenül szükséges, hogy a tenger is több ezer méter mély legyen, elegendő feltétel, ha a fenék süllyedése lépést tart az üledékképződéssel.

II. Felgyűrődés

Ezt a két tengermedencét érte a középidő kréta időszakában oldalirányú nyomás. A kőzeteket meggyűrni képes hatalmas erők a kontinensek mozgásából erednek, melyet a lemeztektonika elmélete foglal össze. Az Afrikai-kőzetlemez északra tolódása, az Eurázsiai-lemezzel való ütközése adta azt az erőt, ami hatott az üledékekre. Erre kőzet kétféleképpen reagálhat: törik (ha rideg és kemény), gyűrődik (ha puha és képlékeny). Itt a puha tengeri üledékek meggyűrődtek. Ha annyira nagy nyomás éri őket, hogy a kőzetek átkristályosodnak, akkor ún. átalakult kőzetek keletkeznek, pl. márvány vagy különféle palák. A márvány szép és kemény díszítőkő, a palákat tetőfedésre használják.

A nyomóerő a hatását legerősebben az újidőben, a miocén időszakban fejtette ki, ekkor volt a gyűrődés a legerőteljesebb. Annyira, hogy a keletkezett redőket nemcsak felgyűrte, de továbbtolta É felé, amerre megdőltek (ferde, majd fekvő redő), végül leszakadtak az alapkőzetről és „oldalukon” csúsztak sok helyen 100 km-t is az eredeti helyüktől. Ezt hívjuk áttolt redőnek, vagy más néven takaró redőnek, mivel betakar tőle idegen kőzeteket. Az Alpok geológiai szerkezetére kifejezetten jellemzőek a takaróredők. Így magyarázható, hogy hogyan kerültek a fiatalabb harmadkori üledékekre jóval idősebb, még középidei üledékek.

Az Alpok három hatalmas, egymásra torlódott takaróredő rendszerből épül fel. Így meglepően változatos a geológiai szerkezet, amit az is bonyolít, hogy az erózió folyamatosan működik. Ami egykor hegycsúcsként, egy redő „tetejeként” állt ki a tájból, az a rész pusztul a leggyorsabban. Ha a lepusztulás elér egy új, más minőségű réteget, felgyorsulhat vagy lelassulhat a kőzetek elszállítódása a helyükről. Ezt hívjuk válogató lepusztulásnak. Hatására néhol kitakaródznak egykor alul lévő rétegek, s a felszínen vizsgálhatók. Ezeket a helyeket hívjuk tektonikai ablakoknak. Ezek a geológiai bekukucskálások bizonyítékok a keletkezésük történetére. Bár ma már a fúrásminták is szinte mindenhonnan rendelkezésre állnak. Sőt, a sok gigászi alagút, amivel átfurkálták a közlekedés gyorsítása kedvéért az Alpokat, közvetlen adatokat szolgáltatnak a szerkezetről.

III. Kiemelkedés

A gyűrődések önmagukban még nem okozták a hegység mai magasságát. A nyomóerő töréseket is okozott, s a részek a magasba emelkedtek. Eleinte szigeteket alkottak a Thetys-tengerben, s lepusztult kőzeteik ismét visszakerültek a tengerbe. Ebből keletkezett a fiatalabb kavics, homok és agyag, keverékükből pedig az ún. molassz.

A miocénre középhegységivé alakult, lepusztult táj egy újabb emelkedésbe kezdett a pliocén folyamán (ekkor hullámzott Magyarország területén a Pannon-tenger). A gyors emelkedés közben a völgyek folyói mélyen bevágódtak, felszabdalva a hegységet.

IV. A felszín átalakulása

A felszínt ezután egy új jelenség szembetűnően átalakította. A pleisztocénben az éghajlat lehűlése következtében a hegység eljegesedett. A jégkorszakban kialakult formákról egy másik cikkemben olvashatsz.

Kapcsolódó cikkeim:

• A mészkőhegységek változatos formái: a karsztformák
• Gyakori, mégis titkokat rejtő kőzet: a mészkő
• Tauplitzalm: látványos mészkőfennsík Ausztriában

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi! Erika