Új látnivaló a Börzsönyben: a Királyréti tanösvény és Látogatóközpont

Már írtam egyik kedvenc kirándulóhelyemről, a Bajdázó-tóról. Most azért térek vissza rá, mert mostantól még több látnivalót kínál. Igazi élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Megérkezve Királyrétre (autóval, kisvonattal vagy busszal) a sokféle túraútvonal közül válasszuk a bal felé indulót. Ezen 4-5 perces sétával elérkezünk a Duna-Ipoly Nemzeti Park Látogatóközpontjához. A szépen felújított épület már évek óta szolgál erdei iskolaként. Továbbra is meg lehet itt szállni (csoportosan és egyénileg is) és igénybe venni a napelemes, komposztáló WC-rendszert használó ökoház szolgáltatásait.

A földszinten alakították ki az új kiállítást. Igazán megéri kifizetni a csekély belépőt! A kiállítás interaktív, esztétikus és gondolkodtató. Minden érzékszervünkre igyekszik hatni: meghallgathatjuk a különböző évszakok jellemző állathangjait, megtippelhetjük, hogy milyen állat bundáját simogattuk meg, megnézhetjük a fotócsapdával készített „paparazzi” fotókat a Börzsöny állatairól. Egy gombnyomással beindíthatjuk a vashámor modelljének kis patakját és az érczúzó kalapácsot. Tapogatással megpróbálhatjuk felismerni, hogy mit rejtenek a fiókok. (Nem ér előre kihúzni őket! Csak bátorság!) A kicsik egy játszósarokban kipróbálhatják a fajátékokat vagy összerakhatják a nagy darabokból álló, fali puzzle-t. Az is sokat tanulhat, aki a rovarok, lepkék iránt érdeklődik, de az is, akit a virágok érdekelnek. Hol vannak már a régi természetismereti kiállítások poros kitömött állatai!?! Itt semmi sem unalmas, minden megfogható, megtapasztalható. A padlón a Börzsönyt ábrázoló űrfelvételen lépkedünk. Persze ehhez is kapcsolódik interaktív feladat.

Aki kiélvezte a kiállítás sokszínűségét, elindulhat felfedezni a tanösvényt. Fontos! Indulás előtt vásároljuk meg a Királyréti tanösvény vezető füzetét, amiből egy gyerek és egy felnőtt változat is létezik. Mindkettő színes és érdekes. Azért is szükség lesz rájuk, mert ez egy újfajta tanösvény, ahol a legtöbb állomást csak oszlopok jelzik, de nincs táblán kitéve a magyarázat. Erre részben a sorozatos rongálások miatt van szükség, másrészt a vezető füzet játékra is hív: segítségével titkosírást lehet fejteni. Az állomások oszlopain egy betűhalmazt talál a kiránduló, a füzetben pedig egy kérdést. A helyes választ a füzet hátsó lapján található kódfejtő rács szövegre helyezésével, forgatásával lehet kiolvasni. (Nekünk felnőtteknek sem ment mindig könnyen, de valószínűleg a gyerekek ebben ügyesebbek.) Javaslom, hogy mindig olvassuk el az adott állomáshoz tartozó teljes szöveget, mert bizonyos elrejtett dolgokat nem lehet nélküle észrevenni.

Aki jól körülnéz a vásárolható kiadványok között, igazi gyöngyszemeket talál. Én örömmel fedeztem fel az egylapos, laminált határozókat, amiket kiválóan lehet használni terepen. A szakkörös gyerekeim kedvence szokott lenni az ürülékhatározó. Ezzel gyorsan és egyszerűen meg tudjuk állapítani, hogy milyen állat hagyta a „nyomát” a talajon. De van egyszerű lábnyom, fa, termés stb. határozó is. Csak ajánlani tudom őket!

A háztól jobbra felfelé elindulva már látjuk is a tanösvény kezdő tábláját, ahol végignézhetjük az egész útvonalat, s pár lépés után az első állomáshoz is elérkezünk. Nem írom le végig az állomásokat, azokat mindenki fedezze fel magának. Az útvonal könnyű, 3 km, nem meredek, de babakocsival nem járható. Olyan ösvény, amit bárki, aki szokott kirándulni, kellemesnek talál majd, s a gyerekek is élvezni fogják, mert izgalmas részei is vannak (pl. átkelés a patakon). Az egyetlen kellemetlenség a sár lehet. Nekünk így februárban ebből bőven kijutott.

Hogy mit lehet látni útközben? Ezt sosem lehet előre tudni, de a változatos környezet mindig mutat valami érdekeset. Az ösvény átvezet tölgyerdőn, ültetett fenyvesen, a Bajdázó-tó (vagy újabban: Bajdázói-tó) partján, egykori vasércbányán. Évszaktól is függ, hogy mi kerül a szemünk elé. Én most egyáltalán nem ideális időben: borongós, ködös februári napon jártam végig. Ilyenkor minden kétéltű és hüllő téli álmot alszik, rovarok sem igen vannak, a fák csupaszak. Mégis ezeket láttam, halottam:

- mókusrágta tobozok maradványait a földön,

- egy fát, aminek az odvaiba harkály szorította be a tobozokat, hogy szétverhesse őket a magok reményében (alatta egész halom üres toboz gyűlt össze)

- csodaszép zuzmótelepeket az ágakon és fatörzseken

- a Látogatóközpont madáretetőjére érkező cinkéket

- az egykori vasbányajáratban (később pinceként használták) telelő lepkét, megdermedve a falon

- keresztcsőrűek hangját a fenyvesben: a kis madarak csipeszszerű csőrükkel felfeszegetik a tobozokat, úgy szedik ki a magvakat belőle

- gímszarvas tehén bogyóit elhullatva (ürülékhatározós gyakorlat!)

- vaddisznó túrásnyomát

- fagylécet a csertölgyeken

- ölyvek vijjogását

De azt is élveztem, amint a köd lassan, de szemmel követhetően rákúszott a tóra és beborította azt. Szerintem ez is gazdag ajándék. És ez csak fokozódik a többi évszakban!

Köszönet Takáts Margitnak, aki a Látogatóközpontban bemutatta a kiállítást, valamint Selmeczi Kovács Ádám tájegység vezetőnek és Bezeczky Gergely természetvédelmi őrnek, akiknek szakszerű tanösvény-vezetésén élmény volt részt venni!

Ha arról olvasnál, hogy mit lehet látni tavasszal és nyáron, akkor keresd a Túrák fül alatt két korábbi cikkemet:

Egy kis gyöngyszem, a Bajdázó-tó

Királyréti madarászás

A Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei minden hónap második hétvégéjén tartanak szakvezetést. Érdemes megnézni előre a nemzeti park honlapját: www.dinp.nemzetipark.gov.hu Itt pedig az Eseménynaptárban keresgélni.

Ha tetszett a cikk, kérlek, jelezd egy kattintással. Köszi! Erika